Dunántúli Protestáns Lap, 1939 (50. évfolyam, 1-53. szám)
1939-07-09 / 28. szám
Ötvenedik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1939 július 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.__________________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELFLÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Prédikálásunk tervszerűsége. Az egyes prédikációkra nézve általános szabálynak ismerjük a prédikáció textusszerűségét, igeszerüségét, hitvallásszerűségét, gyülekezetszerüségét és alkalomszerűségét. A gyülekezet élete folyamatos, állandóan fejlődő élet. Prédikálásunk egyik célja az is, hogy ezt a fejlődő életet növekedésre irányítsa és vezesse. Minden egyes gyülekezetét olyan egyének közösségének is tekinthetünk, akik közül többen már eljutottak Krisztushoz, az üdv útján járnak, de bizonyára lesznek közöttük különböző fokon járók, — nemcsak az életkor különbözősége miatt, hanem * a természetes fejlődés fokai szerint is. Az egyes prédikációk feladata ezen különbözőségeknek az egységrehozása. A prédikációk által egységre hozott gyülekezet egy vagy több esztendő folyamán is egységesen növekedjék. Szemléltetésül gondoljunk egy gyümölcsfára, milyen megnyugtató és gyönyörködtető látvány az a fa, amelynek ágai, lombozata egységes szép koronává fejlődött, viszont milyen kellemetlen hatással van az emberre az a nagyon gyakran látható barackfa, amelynek moniliától megtámadott ágai visszamaradnak a fejlődésben, elsatnyulnak. Mig az egyik oldalon mosolyog az élet, a másik oldalon már jelentkezik a halál. Ha megértettük ebből a képből, hogy mennyire szükséges a mustármagból növekvő gyülekezetnek egységes fejlődése, akkor máris számolnunk kell azzal, hogy a növekvés iirányításának, tehát a prédikálásunknak bizonyos meghatározott tervszerűséggel kell történnie. Ez máskép azt jelenti, hogy annak, akinek a megbízatása a gyülekezet «irányítása és vezetése, állandóan maga előtt kell látnia a gyülekezetnek azt az eszményi képét, amely felé a gyülekezetnek alakulnia kell. Ez a kép adva van a Kijelentésben (Jel. 4—7. részek). Ez a mennyei gyülekezet képe. De ugyanakkor, amikor a lelkipásztor maga előtt látja ezt az eszményi képet, ismernie kell azt az utat is, amely ennek az eszményi képnek a földi gyülekezetben való megvalósításához vezet. Ez az út is adva van a Szentirásban, úgy az Ó-, mint az Üjtestamentumban, ahol Istennek nevelői, vezetői munkáját egyfelől Izráel életében, másfelől az .első keresztyén gyülekezetek kialakulásában szemlélhetjük. Isten csodálatos tervszerűsége tárul elénk akár Izrael, akár a keresztyén anyaszentegyház történetében. A lelkipásztornak nemcsak egy esztendő prédikálására nézve kell tehát bizonyos tervet ■ kidolgoznia, amely szerint a legeredményesebben gondolja gyülekezetének a vezetését elérni, hanem évekre előre kell látnia, hogy legalább is körülbelül milyen központi gondolatok szerint csoportosítja majd folyton emelkedő irányzattal a következő évek prédikációit. Természetesen általánosan kötelező és helyét megálló tervet itt nem adhatunk, mert hiszen minden gyülekezet állapotrajza más és más képet ad, ami szerint azután egymástól e gészen eltérő terveket kell készíteniük az igehirdetőknek. Itt csak arra szorítkozhatunk, hogy felhívjuk a figyelmet prédikálásunk tervszerűségére és néhány gyakorlati útbaigazítást adjunk. Szólani fogunk tehát a prédikálási tervek előkészítéséről, egy éves és több éves terv elgondolásáról. 1. Előkészítés. Annak a lelkipásztornak, aki már pár évet töltött egy gyülekezetben és alkalma volt gyülekezetének a megismerésére, nem nehéz megállapítania, hogy gyülekezete milyen értelmi és lelki fokon áll. Annak a lelkésznek azonban, aki csak most kerül gyülekezetbe, első teendője az lesz, hogy elkészíti magának gyülekezete állapotrajzát. Ez azt jelenti, hogy megfigyeli gyülekezetét, miképen fogadja prédikálását, amely egyelőre különösebb tervszerűség nélkül történik. Itt is lehet ugyan tervszerűségről szó, amennyiben a gyülekezet életének egyes megoldásra váró kérdéseiről mar tudomása lehet az új lelkésznek és ezeket fontossági sorrendben prédikálásában felsorakoztathatja, miáltal prédikációi aktuálisak lesznek, de ha ilyenekről tudomása nem lenne, akkor a perikopákat is igénybe veheti. Közben a pasztoráció is segítségére lesz abban, hogy megállapíthassa, milyen fokon áll gyülekezete bibliaismerete, egyházi tanításaink ismerete, milyen magatartást tanúsít gyülekezete Isten dogai iránit, közönyös-e, érdeklődő-e vagy elutasító-e? Van-e a gyülekezetnek bizonyos dolgokban különösebb hiányérzete? Nincsen-e épen vallási megcsömörlés? Miképen érti és használja a gyülekezet az egyes vallásos fogalmakat? Mit vár a gyülekezet az új lelkipásztortól? Helyes-e, amit vár? És így tovább. Midőn ilyenféleképen elkészült gyülekezete állapotának a megrajzolásával, csak akkor foghat hozzá valaminő tervnek a kidolgozásához. A helyes elgondolás most már az lesz, hogy legelsősorban nagy vonásokban kialakítja magának egy több évre szóló gyülekezeti munkának a tervét, amelyben magától értetődően központi helyet foglal el az igehirdetés. Ilyen, több éves ^munkaterv rövid elgondolását így képzeljük el: Vasárnapi iskola van ugyan a gyülekezetben, de túlzsúfolt, a gyermekek figyelmetlenek, a Szentírásban tájékozatlanok. Elsősorban rendeznünk kell a vasárnapi iskolát. Első évben vasárnapi iskolánkban fölkeltjük a gyermekek érdeklődését a Szentírás iránt. Második évben lehetőleg megosztjuk a gyermekeket egy-két csoportba. Folytatólagosan emeljük a csoportok számát, amihez segítő munkásokra lesz szükségünk. Ifjúságunk nem érdeklődik az egyház iránt. Első évben személyi munkát végzünk közöttük. Á KIÉ megalakítását a második év tervébe vesszük.
