Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-05-08 / 19. szám

i 938.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

85. oldal.

mellett, mint Krisztus megbízottja és az anyaszentegyház szolgája. Lehet, hogy a hallgatók ezt nem látják mindig világosan és tisztán, de nekünk, igehirdetőknek feltétlenül ehhez az elvhez kell tartanunk magunkat. Törvénykönyvünk I. törvénycikkének 27. paragrafusa megadja az egyháztagnak a jogot, hogy halottjának eltemettetése végett igénybe veheti az egyház szabályszerű szolgálatát, másfelől kötelességévé teszi, hogy halottja eltemetésénél az egyház szabályait megtartsa. Valószínű, hogy a gyászolók nem sokat gondolkoznak azonv hogy az egyház szolgálatát veszik igénybe és ennek megfelelőleg a lelkész, mint az egyház szolgája áll a koporsó mellett, nekünk azonban szükséges ezt az elvet világosan látnunk és magunkat ehhez szabnunk. A lelkész beszéde a koporsó mellett egyházi funkció, igehirdetés, Isten Igéjének szolgálata.

Abban a tételben, hogy a temetési oráció nem más, mint az Isten Igéjének hirdetése, benne foglaltatnak az összes szükséges határozmányok — és ezért feladatom most egyszerűen az, hogy lépésről-lépésre haladva kifejtsem, milyen elvek és megfontolások következnek abból, hogy a koporsó mellett elmondott beszéd igehirdetés.

I. Az első elv az, hogy a koporsó mellett Isten igéjének kell megszólalnia. Ez más szóval azt jelenti, hogy a koporsó mellett elmondott prédikációnak Isten kegyelméből a tulajdonképeni és elsődleges alanya maga a Szentháromság egy örök Isten. Mi, igehirdetők, csak eszközök vagyunk. Megbízatásunk nem az, hogy emberi vigasztalást nyújtsunk, hogy a saját gondolatainkkal és díszes szavainkkal pompázzunk, hanem hogy gyarló emberi szavainkat mintegy eszköz gyanánt nyújtsuk Istennek azzal az imádsággal és várakozással, hogy bennük maga a jelenlevő isten szóljon a gyászoló gyülekezethez a Szent Lélek erejével. A vigasztalás ugyanis csak akkor igazi vigasztalás, ha azt maga Isten adja. »Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem«, — mondja a zsoltáríró (119, 50). Azt hiszem, a temetési igehirdetésnek egész dialektikája, kardinális elve benne foglaltatik Pál apostolnak ebben a mondásában: »Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak Atyja és minden vigasztalásnak Istene, Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket« (II Kor. J:3, 4). Csak azzal a vigasztalással vigasztalhatunk, amit mi magunk is Istentől veszünk. Éppen így az igazi megnyugvás és békesség is csak onnét felülről jöhet. Amint Krisztus Urunk mondja: »Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom nektek; nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, se ne féljen«. (Ján. XIV :27„) Ezt az igazi békességet semmiféle emberi gondolat vagy megfontolás nem nyújthatja, mert hiszen, — amint a Filippibeliekhez írott Levél mondja: az Isten békessége »minden értelmet felülhalad«. (Filippj

IV :7.) A koporsó mellett tehát mindenekelőtt teljes alázatossággal azt kell átéreznünk, hogy mi a magunk erejéből emberi ésszel abszolúte semmiféle vigasztalást nem nyújthatunk, a szenvedőknek békességet nem adhatunk, mert egyedül az isteni Parakletos az, Aki igazán vigasztal és egyedül az Istenről lehet elmondani: »Ö megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meggyógyítanak«. (Jób V:18.)

Dr. Czeglédy Sándor. (Folyt, köv.)

Konventünk ülései.

Egyetemes Konventünk április 27. és 28. napjain ülésezett. A megjelentek között volt, mint a dunántúli egyházkerület konventi képviselője, Darányi Kálmán dr. miniszterelnök, pápai főiskolai gondnok is, valamint Ravasz László, Farkas István, Medgvaszszay Vince, Makláry Károly püspökök, Balogh Jenő, Vay László báró államtitkár, egyházkerületi főgondnokok, Teleki Tibor gróf koronaőr, főgondnokhelyettes, Boér Elek közig, biró, Kováts J. István ny. államtitkár, theol. tanár, Enyedy Andor, Győry Elemér egyházker. főjegyzők, Huszár Aladár ny~ törvényszéki elnök, felsőházi tag, Bennáth Aladár ny. alispán, Sz. Kun Béla, Káliay Kálmán debreceni egyet, tanárok, Juhász Nagy Sándor volt miniszter, a debreceni egyház főjegyzője és számos más kitűnőség.

Az ülés kezdetén Ravasz László dr. püspökelnök, titkos tanácsos felolvasta Máté evangéliomából a XIV. rész 13—19. verseit, majd imádkozott: »Ebben a megátalkodott és megátkozott világban — így fohászkodott Ravasz püspök —, ahol gyűlölet és ádáz düh tépi egymást, a lelkünk mint Dávid riadt galambja, Feléd száll, ó örök Édesatyánk. Hálát adunk Neked, hogy Te lettél bölcseségünk, szeretetünk és vigasztalásunk a Jézus Krisztusban. Áldunk Téged, hogy bennünket, magyarokat ezer esztendővel ezelőtt idehivtál s magyar nemzetedet négyszáz évvel ezelőtt megújítottad. Hadd lássuk magunk előtt most testvéreinket, kicsiny és nagy eklézsiákat, az ifjúságot, az aratnivaló sokaságát, mindazt, amit tőlünk veszel számon és légy velünk, hogy ne találtassunk hűtleneknek...«

Az Egyetemes Konvent világi elnöke, Balogh Jenő dr. vbtt. főgondnok mondotta el ezután fokozott érdeklődései várt megnyitóját, melyet lapunk vezető helyén közlünk.

Kováts J. István dr. konventi jegyző, dunamelléki főjegyző javaslatára szószerinti szövegében megörökítették Balogh Jenő iránymutató beszédét, azután a tárgysor rendjén köszöntötték a protestáns katonai egyházszervezet új főgondnokát, vitéz jány Gusztáv | altábornagy, szombathelyi vegyesdandárparancsnokot.

! Budai Gergely dr. budapesti teológiai akadémiai tanár a paróchiális könyvtárbizottságról jelentett.

Nagyarányú fejlődés a missziói munkában. Az Egyetemes Konvent missziói előadója, Enyedy Andor dr. tiszáninneni lelkészfőjegyző terjesztette be a missziói helyzetképet. A Miskolc melletti Tapolcafürdőn négyezer résztvevővel rendeztek egyházkerületi konferenciát, a budapesti egyházmegye külmiszszionáriust állított be, a krisztusi munkák erősödését a szeretetintézmények új sora jelzi.

A Református Szeretelszövetséget ihletett vezérével, Kiss Ferenccel együtt Isten segítségébe, a megértő lelkek támogatásába ajánlja a legfőbb egyházhatóság. Nagy munkát végzett az elmúlt évben a Református Szociális Missziói Tanfolyam s a debreceni diakónusképző intézet. A Filadelfia Diakonissza Egylet diakonisszáinak száma 114. Kialakult a balatoni fürdőmisszió is, a közép- és főiskolák tanulóit a konvent által alkalmazott lelkészek rendszeresen gondozzák. Mátraházán új diáküdülő épül, elkészítik a főiskolai ifjúság szociográfiáját.

A dunántúli egyházkerület a konvent útján felterjesztést kér a kormányhoz az egyes vidékeken mindnagyobb mértéket öltő magzatelhajtás bűnének megakadályozására. A határozat kijelenti: »Az Egye-