Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-04-03 / 14. szám

Negyvenkilencedik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1938 április 3. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----“------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Ormányság* Nemrégiben csendes vasárnapon a szobában ül­­ftem. Egyszerre mintha erős lökés ért volna, meg­szédültem, de csakhamar elmult az egész. Másnap hallottam, hogy földrengés volt. Tőlünk több száz kilométer távolságra. És mégis mi is megéreztül^ Pápán, sőt a napilapok szerint Budapesten is. így vagyok Kiss Géza könyvével. Olvasom. Mintha súlyos kalapácsütések érnék fejemet, szíve­imet. Még abban is hasonlít a fentebbi földrengés utáni eseményekhez, hogy a zágrábi székesegyház ma­guktól megkonduló harangjaihoz hasonlóan én is szinte hallom, amint Kiss Géza láthatatlan meghú­zására megszólalnak Ormányság falusi templomainak harangjai. Kiss Géza az Ormányság szülötte, ott élte gyer­meksége éveit, majd Pápán érettségizett és itt vé- . gezte a theologiát. Megfordult külföldön is. Buda­pesten káplánkodott és végül elment édesatyja örö­kébe kákicsi lelkipásztornak. Terjedelmére is hatalmas könyvének minden sora elárulja, mennyire szereti azt a népet, amejyet pász­­toro'l, mennyire szíve vérével írta végső megállapí­tásait., melyekben komo'ran azt jövendöli, hogy ez a nép ott kipusztul. Kiss Géza született költő. Könyve egyes leírásai valóságos lírai gyöngyszemek. Aki ott járt a kákicsi határban és Kiss Gézával együtt hallgatta a rezulá­­ban az erdő madarainak zengő énekét, az tudja, mennyire egy ő a néppel és a tájjal. Életéből 12 esz­tendei fáradozásba került ennek a munkállak meg­írása. Nemcsak gyűjtött, hanem alapos tanulmányo­kat is végzett, hogy helyes következtetéseket tudjon levonni. Könyvének néprajzi, nyelvészeti, népművészeti részét mélységes gyönyörűséggel olvashatni. De amikor az egyke pusztításait ecseteli, elszo­rul a szív. Ez a nép kibírta a tatár és török dúlást. Diadalmasan átélte a német elnyomást. Rengeteg vér­­vesztesége volt járványok, betegségek és kivándorlás következtében. És mindezek után újra meg újra össze­szedte magát. De most, amint a jelek mutatják, ön magát ítélte halálra. »Közeleg a messzi.« Szörnyűség, hogy a jobbágyság megszűnte után »a szabadság 70 évéből minden esztendő egy-egy kapavágás a sírján«. Kiss Géza a 12-ik órában belekiáltja a magyar életbe a vészjelet: »Mentsétek meg ezt a népet!« Olvassuk ezt a könyvet mi dunántúliak is, mert az egyke itt pusztít a mi sorainkban is. Somogy-, * Kiss Géza. Ormányság. Budapest, 1937. Sylvester r. t. kiadása. 426 1. Ára 12 P. Veszprém-, Komárom megye régi törzsökös gyüleke­zetei alig szaporodnak, sok helyen fogynak. Szükség van az egész nép újjászületésére. Bűn­­bánat, megtérés, kegyelem, ezek a mi lehetőségeink és egyúttal reménységeink, hogy a jövendő a mienk lesz. Ehhez alázatos papi lelkűiét, kitartó munka, Istenben boldogságot talált evangéliumi élet prédi­­kálása kell. Jézus Krisztus tegnap és ma és mind­örökké ugyanaz. Ö képes nemzedékeket megváltoz­tatni, halálos sebekből kigyógyítani. Őt kell a szí­vekbe bevinni, hogy a keresztyénségünk ne csak ruha legyfen, amit hamar levetünk, hanem életünk leg­­mélyfebb élménye. Fontos a földbirtokreform, nélkülözhetetlen az új örökösödési törvény, de mi református egyház nem mondhatunk mást: »Keressétek először az Istennek országát és minden megadatik néktek!« Dr. Pongrácz József. Ifjúságunk nevelése. Irta és a pápai Ref. KIÉ márc. 20-án tartott műsoros estjén fel­olvasta Böröczky Lajos presbiter, a pápai Ref. KIÉ elnöke, a pápai ipartestület alelnöke. Nem hivatásom sem a szónoklat, sem pedig a szereplés s hogy nagy és sokoldalú elfoglaltságom mellett ma este erre mégis vállalkoztam, azt kizárólag azért tettem, miért mint ref. egyházunk presbitere úgy érzem, hogy egyházamnak egyik legnagyobb szol­gálatot azzal tehetem, ha szerény tudásommal közre­működöm az ifjúság nevelésében. Ez a tudat hatott át akkor is, amikor elvállaltam Keresztyén Ifjúsági Egyesületünkben a világi elnökséget. Szent meggyőződésem, hogy a mai, bűnre hajló, romlott világban egyik legnagyobb szolgálatot az­zal tehetjük egyházunknak, hazánknak és a társada­lomnak egyaránt, ha az a tudat hat át bennünket, hogy iparkodjunk segítségül lenni az ifjúság nevelé­sében. Én, mint KIE-elnök ezideig is iparkodtam és a jövőt illetőleg még jobban iparkodni fogok minél több ref. ifjút megnyerni egyesületünk tagjának. Örömmel közlöm, hogy jelenleg 110 tagja van egye­sületünknek. Iparkodunk minél többféle formában őket (nevelni, tanítani és nemesen szórakoztatni. Minden szerdán este 8—9-ig bibliaórát tartunk, amit elég szép számban látogat az ifjúság. Innét hívom fel a kedves közönséget és az eg!é;sz gyülekezetét, hogy1 szíveskedjenek oda hatni, hogy mindenki küldje az ifjakat e szent estére és felnőtt férfiakat is szívesen; látunk, hogy minél jobban érezze át az ifjúság, hogy figyelemmel kisérik munkálkodásukat és figyelmet fordítanak reájuk. Csütörtök estéken rendezzük az is­meretterjesztő előadásokat, amikor is egyházunk ügy­buzgó tagjai felváltva szoktak értékes előadásokat tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom