Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1938-03-20 / 12. szám

Negyvenkilencedik évfolyam.

12. szám.

Pápa, 1938 március 20.

DDNÁNTÖLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______________________________-------"--------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Legyen világosság*

Ez a külső méreteire nézve is hatalmas mű nemcsak szerzőjéért, de belső tartalmáért is arra kötelez bennünket, hogy azzal lapunk vezető helyén foglalkozzunk.

Közhelyet mondok, amikor azt állítom, hogy Ravasz László a jelenkori magyar reformátusságnak legnagyobb hatású tanítója, akinek szavára felfigyel nemcsak a város, de a falu is, nemcsak a papság, de a világiak is. Sőt munkája évről-évre túlnő a felekezeti korlátokon és az egész nemzetet befolyásolja.

Ez a másfélezer oldalnál is nagyobb, legújabb munkája bepillantást enged vetni abba, hogy miként lett Ravasz azzá, ami.

Elsősorban bámulatos a munkakészsége. A reformátorok fóliánsai jutnak eszünkbe. Rengeteget kell annak dolgoznia, aki ilyen köteteket tud kitermelni. De munka nélkül nincs áldás. A tűzgyújtás, a lelkesítés, az elmélyedés épúgy aprólékos munkába kerül a legmagasabb színvonalú szellemi területen is, mint a rögöt túró falusi ember testi erőfeszítése.

Hálásak vagyunk az ízig-vérig magyar szellemért, mely minden lapról lesugárzik. Nemcsak történetei, hasonlatai magyarok, de ami ezeknél is fontosabb, magyar a lelke. Ő az evangéliumot is elsősorban mint magyar ember nézi és látja. E tekintetben őt csak Arany Jánossal tudom összevetni. Mindketten csodálatosan magukba tudták szívni az ókori és a nyugati nagy nemzetek minden lelki gazdagságát, de mégis megmaradtak annyira magyarnak, hogy nehéz őket idegen nyelven tolmácsolni. Ép mivel ennyire magyarok, ezért állnak oly közel minden magyar szívhez.

Bárhol nyitjuk ki a könyvet, mindenütt megfog a színes nyelv, a szárnyaló gondolat, a szebbnélszebb leírás. Aki így zeng, az istenáldotta költő is. De mint igazi votes, tollát csak az örökkévaló dolgok érdeklik.

Meglep a sokoldalúsága. Egy darab magyar református egyháztörténelem, egy darab református dogmatika, erkölcstan, neveléstan, esztétika, erkölcstan, neveléstan, esztétika, bölcselet, társadalomtudomány található e lapokon. Neki megvan az a kivételes adománya, hogy bele tudja élni magát tőle egészen elütő, távolálló emberek, korok életébe és szellemébe. Ezért tud oly felejthetetlenül beszélni püspökökről, főgondnokokról, költőkről, bölcselőkről, természettudósokról, zenészekről, jogászokról.

Érdekes és jellemző a könyv címe. A világosság,

* Ravasz László: Legyen világosság. Beszédek, írások. I. kötet : XII, 531 1., II: Vili, ,532, 111: Vili, 538. Budapest, 1938. Franklin Társulat kiadása. Ára egész vászonba kötve 42 P.

amelyre utal, a Krisztus világossága. Ez teszi őt igazi tanítóvá. Mindent az evangélium fényében vizsgái. Egyéni sors, családi élet, nemzeti jövendő, kis- és nagy emberek, szellemi irányzatok, felekezetek, múlt, jelen és jövő, öröm és szenvedés, erény és bűn a Golgotái kereszt vakító fényében nyeri értelmezését, magasztalását, vagy elítéltetését.

Ép ezért, mivel megragadta őt a Krisztus, bizonyságtevése mindig forró, személyes hitvallás. Sohsincs kétség afelől, hogy neki melyik az álláspontja. Határozott, mert ő egyszer Krisztus mellé állt és tudja, hogy Hozzá ragaszkodni, Vele lenni mindennél jobb.

De ki győzné mindazt a sok értéket, mely e kötetekben található, méltóképen leírni, osztályozni? Hálásak vagyunk Istennek, hogy mindez a mienk, magyar reformátusoké. Tanulmányozzuk e köteteket nyitott szívvel, kitárt elmével, hogy igazságai mindig mélyebbre hatolhassanak és lehessünk általuk is jobb reformátusok, igazabb magyarok.

Dr. Pongrácz József.

Presbiteri konferencia.

A győr—komáromi missziói kör március 8-án presbiteri konferenciát tartott Szőnyben. A konferencián megjelentek: Ács, Bana, Bőny, Győr, Komárom, Mocsa, Magyaróvár-Moson, Neszmély, Szőné lelkipásztorai, tanítói és presbiterei. A kis körzetből nagy számmal, száztizennyolcan jöttek el a konferenciára, ami nagyon örvendetes jelenség az egyházi élet szempontjából és ez az előző jól sikerült konferenciák gyümölcsének is tekinthető. A konferencia templomi istentisztelettel kezdődött d. e. 9 órakor, mely alkalommal Csizmadia Károly magyaróvár-mosoni lelkipásztor hirdette Isten Igéjét. A presbiterek és a gyülekezet tagjai teljesen megtöltötték a templomot. Az istentisztelet után a kultúrházba vonultak a presbiterek és a gyülekezet tagjai közül nagyon sokan. Györy Elemér köri elnök, győri lelkipásztor buzgó imádság után lelkesítő, magas szárnyalást! megnyitó beszédet mondott. Hangsúlyozta a konferencia jelentőségét és célját, köszöntve a megjelent presbitereket és a vendéglátó szőnyi lelkes gyülekezetét. Lttána a gyülekezeti énekkar Tarczy Zoltán kántortanító vezetésével elénekelte a 100. dicséretet.

A konferencia első előadását Györy Elemér köri elnök tartotta a szőlőmunkások példázata alapján, ezen a citnen: ^Munkások az Ür szőlőjében«. Szőlőmunkások a lelkipásztorok, tanítók és a presbiterek. Sok a munka, kevés a munkás, még nagyobb a baj, ha a munkások nem akarnak dolgozni! Rámutatott a fogyatkozásokra, hiányokra és a gyógyítás mód-