Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-03-13 / 11. szám
48. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. Deák József Megrendültén és könnyes szemmel írjuk le e sorokat: 1938 február 22-én hirtelen elhunyt Deák József, az etei ref. egyháznak 24 éven át volt lelkipásztora. Megtért ősei földjébe. Étén, Komárom megyében született 1885-ben. Innen indult el s ide is tért vissza. Iskoláit Pápán és Debreceenben végezte. Mint segédlelkész Nagykikindán, majd több biharmegyei egyháznál működött. 1911-ben választotta meg rendes lelkészévé az ugyancsak biharmegyei Nagyszántó gyülekezete. Tele életerővel, ifjúi lelkesedéssel, ragyogó szónoki készséggel, hazája és népe iránt való mélységes szeretettel indult neki az életnek. Mint kiváló szónok, hamar ismertté tette nevét nemcsak községében, hanem a vármegyében is. Fölfigyelt rá az akkori idők legnagyobb magyarja, gróf Tisza István is. Drága emlékként őrizte a nagy magyarnak sajátkezüleg írt levelét, melyben pártfogását Ígéri az Alföld egyik nagy gyülekezetébe való bejutásához. Ha ott marad — mint súlyos lelki válságai közben keserűen panaszolta —, talán egész élete más fordulatot vesz. De nem maradt ott. Engedett az édes szülőföld hívásának s 1914-ben hazajött szülőfalujába lelkipásztornak. ide hozta ifjú feleségét, a szalontai nemzetes Szemes-család kedves, szép leányát: Zsuzsikát. Új helyén is hamar felismerték kiváló képességeit. Egykori számvizsgáló, körlelkész és körszónok volt. Tagja lett a vármegyei törvényhatósági bizottságnak. Szeretettel, gonddal, szorgalommal, éleslátással buzgólkodott minden hivatalos dolgában; javadalmi földjein jól és okosan gazdálkodott; úgytetszett, mintha a Mindenható az ő számára biztos, gondoktól mentes, nyugodt életet jelölt volna ki. Nem úgy történt. Mintha a végzet előre jelezte volna tragikus családi sorsát: négy gyermekét temette el egészen kicsiny korukban. A gyermekeit szerető édesapa, ha fájó szívvel is, de belenyugodott az Úr rendelésébe s vigaszt és gyönyörűséget talált megmaradt két leánya szép fejlődésében. De nem sokáig gyönyörködhetett. Viruló szépségű Irma leánya, a pápai ref. nőnevelő-intézet jeles tanulója 1933 novemberében meghalt. Egy évre rá, 1934 októberében újra temetett. Kedves felesége, a mindenkitől szeretett nagytiszteletü asszony egyik napról a másikra hirtelen elhunyt. Az erős, okos férfi nem bírta el az újabb csapást. Lelkileg teljesen összeomlott. Hiába volt ott a másik nagyon szeretett leány, nem tudta betölteni azt az űrt, mit a két áldott lélek távozása okozott lelkében. Utolsó évei egy meghalni ,nem akaró, de élni nem tudó lélek kétségbeesett küzdelmei voltak, megmaradt leánya jövőjének biztosításáért. A szív embere volt. Szeretetet hirdetett és szeretetet gyakorolt egész életében. Családját rajongásig szerette. Szerette a baráti kört. Nagyra értékelte lelkésztársai barátságát s velük való találkozása mindig ünnepnap volt számára. Szerette és megbecsülte a tanítóságot. Szerette az ifjúságot, szerette faluját és nagyon szerette a magyar népet. Ez is vitte bele politikai szereplésbe, mely miatt támadások is érték. Mi, akik őt közelről ismertük, tudjuk, hogy méltatlanul támadták, mert politikai szereplésében is a legnemesebb szándék vezette. Kiváló szónok volt. Mélyen zengő, érces, férfias hangja betöltötte a templomot. Tudott bánni a hangjával s tudott bánni a hallgatóságával. Kevesen tudnak a inép nyelvén jígy beszélni s a nép szívéhez úgy hozzáférkőzni, mint ő tudott. Beszéde feledhetetlen annak számára, ki őt valamikor is hallotta. Hivatalos dolgait, egyházának bármely ügyét a legnagyobb lelkiismeretességgel intézte. Megértő munkatárs, szerető barát volt. Bármilyen ügyben fordult hozzá az ember, szives köszséggel állt mindenkinek a rendelkezésére és ha megdöbbentünk halála hírére, csak most, lassan-lassan, napok, hetek múlva ébredünk annak tudatára, hogy kit vesztettünk Benne. Szljj Elemér. ©8®®@®@@®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®@®®®®®3 1 VEGYESEK I © ® SK®®®®®®®©®®®®®®®®®®®©®®®®®®®©©®®®®®®®® — Dr. Darányi Kálmán m. kir. miniszterelnök, főiskolánk világi gondnoka, a múlt héten felajánlotta az ország kormányzójának lemondását. A Kormányzó úr a lemondást elfogadta és az új kormány megalakításával ismét dr. Darányi Kálmánt bízta meg és abból az alkalomból, hogy dr. Darányi megvált a m. kir. földművelésügyi minisztérium vezetésétől, neki családi címerével ellátott, ezüstkeretbe foglalt arcképét adományozta, amelyre sajátkezüleg irta rá az ajánlást: A magyar földmívelésügynek tett, kiváló szolgálatai emlékére, — Hárthy Miklós. Az új kormányra vár a Győrben bejelentett ötéves terv megvalósítása. Isten áldja a miniszterelnök urat és minisztériumát, hogy a haza javára minél eredményesebben dolgozhassanak. — Dr. Lázár Andor m. kir. belügyminisztert, egyházkerületünk világi tanácsbiráját, a Kormányzó úr állásától felmentette és ez alkalommal neki az ebben az állásban öt évet meghaladó időn át fáradhatatlan buzgalommal és odaadással teljesített kiváló szolgálataiért legmelegebb köszönetét fejezte ki és megküldte neki is aláírásával ellátott fényképét. Dr. Lázár nemrégiben súlyos betegségen, nagy műtéten esett át. Egészsége teljes helyreállítására van szüksége, ezért most kikapcsolódni kívánt a fokozottabb tevékenységet igénylő kormányzati elfoglaltságból. A búcsúzó minisztert, mint a férfias kötelességteljesítés, a közérdeket mindenek fölé helyező önzetlen jellem példaképét, jellemezte Berczelly Jenő államtitkár. Ad hultos annos! — A Protestáns Esték sorozatában március hó 8-án a befejező előadást Török István dr. tanár tartotta, Protestáns hitvallás címmel. Beszélt a protestáció evangéliumi értelméről, kísértéseiről, majd a protestáns hitvallást a felekezeti öntudattól s a hitvallásosságtól megkülönböztetve, mint az Igéből táplálkozó élet megnyilvánulását magyarázta. Az estéket minden alkalommal Medgyasszay Vince püspök nyitotta meg, s a szárszót is ő mondta, megköszönve azt a szíves és élénk érdeklődést, amellyel a Protestáns Esték sorát a két testvér-felekezet végigkísérte. — Gyászhír. Őszinte részvéttel értesülünk, hogy Vargha Károly nyug. jókai ref. lelkész hosszas és kínos betegeskedés után életének 74. évében március 2-án elhunyt. 48 évig lelkészkedett. Harminc évvel ezelőtt választotta meg a jókai gyülekezet lelkipásztorának, odaadó szeretettel gondozta a reábizott lelkeket, híveinek ragaszkodása és tisztelete kisérte pályáján. Az utóbbi években egyházával kapcsolatban nehéz feladatok elé állították, de azokat nagy körültekintéssel s hívei és egyháza javára oldotta meg. Életének utolsó éveiben súlyos betegség látogatta
