Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-03-06 / 10. szám
44. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. énekét: Mennyi szépség és mind a másé, Mennyi pénz és mind a másé, Mennyi nő és mind a másé, — mégis, ha szorosan fogják Krisztus kezét, ki tudják, ki kell tudniok mondani a nagy szót: Távozz tőlem Sátán! (Szabó Imre gondolatai.) És, hogy ki is mondhassák, mily boldogság er célból vívni értük a harcot imádságunkkal is, vívni szelíd, jutalmazó símogatásokkal is, vívni, ha kell, kemény kézzel is! Mily gyönyörűséges iga ez! Mily édes szolgálat! És mily jutalmazó is! Mert rajtuk keresztül könnyebben eljuthatunk az öregek szívéhez. Igaz szeretettel és ragaszkodással fogadnak bennünket családlátogatásaink alkalmával épen azok a szülők, kiknek a fiaival az ifjak közt foglalkozunk. E réven templomos híveink is szaporodnak, éberebb figyelemmel hallgatnak s mindez könnyíti, édesíti, céltudatosabbá teszi szószéki szolgálatunkat is. Szívem is •elégedettebb, hogy nemcsak a templomban, de a templomon kívül is hinthetem az igét s végzem Isten j országa építésének szent misszióját. Ezt látják, felis- i merik s szeretetükkel, ragaszkodásukkal méltányol- j ják. Van-e ennél édesebb s kell-e becsesebb juta- ( lom? ... S várják is manapság híveink, hogy a templomban prédikált igének aranynál drágább s méznél édesebb kincsét váltsuk fel a templomon kívül való misszió szent pénzeire. Te felváltod-e? Mennyit váltottál fel eddig már belőle? Olvastad-e hivatalos lapunknak az őszi országos missziói konferenciáról szóló referádájából annak a felsőborsodi öreg gazdának a vélekedését, aki a lelkipásztoráról így nyilatkozott: »A tiszteletes úr a prédikációja felét a templomon kívül mondhatná el. A tiszteletes űr sokat szónokolt a vallásos estéken a misszióról, de csak a szájával miszszionált...«? Te is csak a pódiumról misszionálsz? Te mennyit mondasz el a prédikációdból a templomon kívül?... Elmondod-e a felét, vagy a negyedét? .. . Folytatsz-e missziót legalább a fiatalok kő- 1 zott, vagy végzed azt szélesebb mezőn: a felnőttek ; között is? Felismered- s megérted-e ennek a damaki I öreg magyarnak nyilatkozatából az új idők intenzív pásztori munkára hivó, sürgető jelét? Azt mondhatod minderre: Te is csak a száddal misszionálsz most bennünket. Ne csak szónokolj te is! Elég a beszédből! Mutasd is meg, taníts is meg arra, hogy amiket ajánlgatsz, hogyan csináljam? Ezt annak idején nekem se tanították. S úgy érzem, nem is lehet paragrafusokkal tanítani. De, legbensőbb óhajod népednek földi és mennyei boldogsága, ha az úri ima második kérése: Miatyánk! Jöjjön el a Te országod, nemcsak kegyes sóhaj az ajkadon, hanem égő, cselekvésre tüzelő szent vágy is a szivedben, akkor a Szentlélek meg fogja mutatni az útat, a módot is a kivitelre. Csak. keresd először az Isten országát és az Ő igazságát, — biztat e tekintetben is Jézusunk — és egyebek is megadatnak néked. Ez az »egyebek« vonatkozik a Szentlélek ajándékára, tanítására és útmutatására is. Aki keres, talál, aki kér, kap. Keressed és kérjed, megtalálod és megkapod. Egyre világosabban meglátod majd az Isten akaratát, átérzed a célt, mire felhasználni; óhajt, kész szívvel fogadd be az Ő Lelkének szent indításait s mégy arra, tudsz dolgozni ott, amerre s ahova ő küld és vezet. Megtapasztalod, hogy ez a világ csak hű szolgálat által hódítható meg az Isten számára s minél nagyobb a szolgálni tudásod hajtó ereje: a missziói lélek benned, annál többeket tudsz táplálni szereteteddel. Ennek ereje elől nem menekülhet gyülekezetednek egyetlen tagja sem. Szolgálsz gazdagnak, szegénynek, földművelő kisbirtokosnak, .nincstelen proletárnak, szülőknek, gyermekeknek egyaránt. Missziói felelősséged elér a legmesszebbre is. Engedelmeskedel-e ennek az erőnek? Van-e benned missziói lélek?... Pap Kovács Ödön (Folyt, köv.) csőri lelkipásztor. (r^ b KÖNYVISMERTETÉS el N Mukkal Sándor: Magyar nevelés, magyar műveltség. I. Révai-kiadás, 1937. 252. 1. Makkai Sándornak, mint erdélyi ref. püspöknek az idegen hatalom alatt szomorúan bőséges sok alkalma volt eltűnődni a magyarság mai helyzetén, s keresni a ránk zúduló nehéz kérdések mikéntjét, okát és értelmét. Annak a gondolatnak, hogy bukásunkat nemcsak a külső körülmények szerencsétlen találkozása, hanem a magunk hibái idézték fel, szükségképpen fel kellett merülnie; s önként kínálkozó volt a kisebbségi helyzetben az a gondolat, hogy a változtatást önmagunkban kell kezdeni, hiszen a külső körülményeken nem is tudunk változtatni. »A magunk revizió«-jára vonatkozó fájdalmas, sokszor önmarcangoló fejtegetéseit a szerzőnek — sajnos — nem időszerűtlen folytatni a törzshazában sem, hiszen addig, amíg a békediktátumok által ránk erőszakolt külpolitikai állapotok fennállnak, a magyarság ellenségei közé beszorítva, mondhatni, kisebb, ségi-alárendeltségi sorsban él, amelyből ugyan, úgylátszik, sikerül kiküzdeni magunkat; de azért kétségtelen, hogy nemzeti létünk ma is állandóan »veszélyeztetett lét«, s az is marad mindaddig, mig javunkra gyökeres változások nem következnek be. Ezt azonban nem lehet tétlenül azért várnunk, mert — úgy véljük — megérdemeljük. A sorsfordulatra készülnünk kell, s ez a készület nem lehet más, mint a nemzetnek a nagy erőpróbára való felkészülése. A maroknyi törzsország csak mint lélekben egybeforrt, izig-vérig magyar és európai műveltségű nép élhet meg ezen a földön, akár mint csonka, akár mint teljesebb vagy teljes ország. Hatalmunkban ma sincs más, mint a magunk revíziója, erre pedig ma is nagy szükségünk van, mert hiányzik az egységes magyar közszellem, az egységes! magyar értékelés, a népnek testvéri közösségben egybeforrása, lelki egysége. Még mindig az »urak« és a nem-urak nemzete vagyunk olyan mértékben, aminő sehol a művelt népek közt nincs már a világon. A »nép« még mindig valami al'sórendűt jelent, holott mindnyájan a nép tagjai vagyunk; s a műveltek műveltsége a nép irányában nem több jogot, több címet, hanem több kötelességet jelent. A legtöbb kötelesség azokra hárul, akik a felelős és legfelelősebb helyeken állnak, vezetnek, kormányoznak; de felelős mindenki, aki mint művelt ember tehet valamit nemzettestvérei lelki-szellemi életéért. Önvizsgálatunk arra az eredményre vezet, — nem, azt kiáltja, sikoltja fülünkbe, hogy itt a kegyelmi idő. Megpróbáltatásaink Európa próbáltatásaíval kapcsolatban még irtózatosak lehetnek, s ebben az ítéletidőben csak úgy állhatunk meg, ha a szó legnemesebb értelmében európai műveltség, magyar szív, Krisztust követő lelkűiét és Istenbe vetett hit vezeti, irányítja magatartásunkat. Ebből a szempont
