Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-30 / 5. szám
1938. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 23. oldal. lapotában, mig el nem jő az 1700-as évek végének válságos időszaka. 1798-ban ugyanis kimondják a vallásszabadságot és vallásegyenlőséget. A református vallás, melyet 1573-ban egyedül ismernek el s mely 11657-ben államvallássá lett, a vallásszabadság kimondásával elveszti ezt a helyzetét, az államtól kapott anyagi segítség megcsappan, úgyhogy főkép a prédikátorokra nehéz idők következnek. Az 1813-ban trónra lépett I. Vilmos segít a prédikátorok nehéz helyzetén és fizetést utal ki számukra, de ennél tovább is megy s maga akarja az egyházat szervezni. Jobbnak vélte, hogy zsinat ne jöjjön létre és személyesen akarta intézni az egyház ügyeit. Az ezt körvonalazó rendeletet 1816 június 2-án irta alá, amivel a dordrechti zsinat határozatait eltörölte s maga nevezett ki felsőbbséget az egyház élére. Ezt követően az egyház a legteljesebb liberalizmus korát élte. Az írás szellemével ellenkező beszédek hangzottak el és sokan annyira mentek, hogy keresztyénséget akartak kereszt nélkül. istennek hála, akadtak prédikátorok, akiknek fájt az egyház szomorú haldoklása. Krisztus iránti hűségre hivó írásaik nyomán érni kezdett a reformáció, mely előbb de Kok kezdeményezésére az »Afscheiding«-ben (1843), majd dr. Kayper Ábrahám és mások segítségével a »Doleantie«-ben (1886) következett be. A református »hierarchiától« magukat így függetlenített gyülekezetek egy ideig külön egyházat alkottak. Az Afscheiding egyházai »Christelijke Gereformeerde Kerken«, a Doleantie egyházai »Nederduitsche Gereformeerde Kerken« néven. Egyesülésük csak 1892-ben következett be, mikor a »Gereformeerde Kerken in Nederland« nevet vették fel, szemben a »Hervormd« egyházzal, mellyel szakítottak, Mig a Hervormd egyház theologiai iskoláin (Utrecht, Leiden, Groningen) a legkülönbözőbb theologiai irányokat találjuk, addig a »Gereformeerd« egyház iskoláit (Kämpen, Amsterdam) a bibliai szigorúság jel- j lemzi s nemcsak a theologiát művelik tiszta kálvini i szellemben, hanem az amsterdami szabadegyetem minden fakultásán az írás és a hitvallás szellemével egyező tanítás folyik. És mig a hervormd egyház kegvességi élete sok tekintetben a mienkhez hasonló és fegyelme laza, addig a gereformeerd egyház életében a rend és fegyelem erős s hivő életüket a "bibliai szigorúság jellemzi. Talán e rövid áttekintésből is látható, hogy a holland református egyház múlt századbeli reformációja ugyanazokat a tanulságokat szolgáltatja, mint Luther és Kálvin reofrmációja. Ez a reformáció is igazolja, hogy mennyire nem hajlandó az egész egyház, minden keresztyén Krisztusnak lélekben és teljes igazságban való szolgálatára. Hiába akartak a nagy reformátorok az újra megtalált, tiszta Isten Igéjével az akkori egyházon belül maradni és az egész akkori egyházat Krisztus előtti meghajlásra vezetni és megtisztítani, tervük meghiúsult egyrészt a hierarchia ellenállásán, mely akkori helyén és az akkori körülmények között jól érezte magát és nem ragadta meg szándékuk a nagy tömeget, mely nem volt képes felfogni és átlátni, hogy mit jelent számára a reformáció. Ugyanez áll a múlt századbeli holland kettős reformációra is. Hiába hangzott úttörőinek ajkáról az egész alvó egyháznak szóló kiáltószó. A tömeg ugyanúgy viselkedett, mint a nagy reformáció idején. Csak kevesen értették meg a Krisztushoz hívók szavát s csak kevesen álltak melléjük. De ezek azután mindent vállaltak. Képesek voltak egyházukat otthagyni, melyet szerettek s melyről ma is remélik, hogy megfogja látni, mit jelentett az akkori hívó szó s melléjük fog állni az igazság útján. Képesek voltak inkább elhagyni templomaikat, egyházi javaikat, mindent, amitől megfosztották őket, csakhogy Krisztus lehessen igazán az övék s ennek az egyháznak, mely kitagadott és semmi nélkül útnak eresztett gyermekhez hasonlóan indult el útján, ma megvan mindene s egyike a legáldottabb egyházaknak. A történelem újból és újból megismétli magát. Mikor Krisztus e földön járt, az Ö munkája és apostolai munkája nyorná hatalmas életár indul meg. Isten annyira közel volt az emberhez, mint még soha. E közelségből oly közösség támad, melynek tagjai lélekben és igazságban szolgálják az Urat. De röviddel az első idők után megindul a nagy el- és visszafejlődési folyamat, mely néhány évszázad múlva az egyházat éretté teszi a reformációra. A reformáció idején újból fellángol a tiszta és igaz hit lángja, hogy századok múlva e láng újból veszítsen erejéből. Hiába támadnak itt is, ott is lelkek, akik élesztgetni próbálják a tiszta hitet, sokan nem hajlandók melléjük állni. So-I kan ahelyett, hogy teljesen Krisztuséi lennének, megállnak a negyed-, fél, a háromnegyed úton, az írás igazságainak negyedrészét, felét, talán háromnegyed részét jól veszik át, a többit pedig maguk töltik ki tartalommal és azt hiszik, hogy igazán Krisztuséi s hogy istentiszteletük tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet. Ezzel velejár azután, hogy a negyed úton álló nem képes megérteni a fél úton állót és vele együtt élni, a fél úton levő a háromnegyed úton levőt s a háromnegyed úton levő a teljes igazságban szolgálni akarót. Ezért van ma külön római egyház, lutheránus egyház, református egyház s ezért van gereformeerd egyház is. (Folyt, köv.) Pomothy Dezső. ®®®®@®®@®®®®®®®@®@®®®®®®®®®®®®®®@®S®®@g ® (® I VEGYESEK 1 ® @ @®@@®®@®®®®®@®@®®®©®®®©®®®®®®®®®®@®@®(é)W — A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság i kedden este tartotta közgyűlését nagy érdeklődés mellett. I Az elnöklő Ravasz László bejelentette tisztségéről való lemondását, azután a közgyűlés lelkészelnökké Kapi Bélát és Makkai Sándort, világielnökké Hegedűs Lórántot és Tomcsányi Vilmos Pált, ügyvezető elnökké Kapi Béla püspököt választotta meg Ravasz László ajánlatára. A Protestáns Szemle főszerkesztője Makkai Sándor, felelős szerkesztője Kerecsényi Dezső lett, az első titkári tisztet pedig Szabolcska Lászlóval töltötték be. Ravasz László a választás megejtése után üdvözölte az új tisztikart, elsősorban Kapi Béla püspököt, azután Makkai Sándort, majd arról emlékezett meg, hogy a társaság 50 évvel ezelőtt alakult meg. A továbbiakban Kapi Béla sajnálattal vette tudomásul Ravasz Lászlónak az elnöki székből való távozását, végül elparentálta a társaság multévi halottad. Hegedűs Lóránt és Makkai Sándor szólaltak még fel, hogy megköszönjék megválasztásukat. — Dunántúli egyházkerületünk tanácsát február 8-ra hívta össze gyűlésre az egyházkerületi elnökség. Február 7-én délután a lelkészi továbbképzés ügyében kiküldött egyházkerületi bizottság fog ülésezni.
