Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-12-11 / 50. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1938 december 11. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EG Y HÁZKE R Ü LET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________-------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA> I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ 1 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK A káté tanítása elemi iskolánkban. Az egyházkerületi lelkészértekezleten tartottfelőadás. Van hit- és erkölcstan a 6. osztályban. De akik a középiskolába mennek, ezt a hittant már nem tanulják s így megússzák hittan nélkül egészen a középiskola 4. osztályáig. Ezenkívül már csak apologetikát tanulnak a középiskola 8. osztályában, mely azok állítása szerint, akik tanulták, nem alkalmas a református hit megszerettetésére, a ref. hittudat kimélyítésére és a ref. öntudat megerősítésére. De akik tanulják is iezt a hit- és erkölcstant az elemi iskola 6. osztályában, azoknál sem pótolja a kátéit, mert a gyermeki lelkekben a hitigazságok megrögzítésére tapasztalat szerint legalkalmasabb a káté. Pedagógiailag is így áll a dolog, mert a kérdés és felelet formájában röviden, tömören megfogalmazott igazság legjobban megfogja a gyermek lelkét. Én, amit elemi iskolás koromban a kátéból tanultam, ma is tudom, amit azonban később tanultam, elfelejtettem. Ezzel, azt hiszem, más is így van. Ezzel szemben azt lehetne felhozni, hogy hiszen ott van a konfirmációi káté. Az igaz: itt van a konfir- ! mációi káté. Fel is mutatom ezt a vékony kis semmit, amit ref. konfirmációi káténak neveznek, ezzel a vaskos könyvvel szemben, amit róm. kát. Kis Katekizmusnak neveznek. Hát ilyen arányban vannak a református vallás tudnivalói és hitigazságai a katolikus vallás tudnivalóival és hitigazságaival? De ez csak az egyik megjegyzésem. A másik megjegyzésem az, hogy az Egyetemes Konvent által a múlt évben kiadott »Népiskolai szerveget és szolgálati pragmatika« című utasítás 105. §-a szériát mindennapi iskolaköteles növendéket konfirmálni nem szabad. Aminek érteiméiben konfirmációi káténk az elemi iskola V—VI. osztályát elvégzettek számára Íródott. Ebből az következik, hogy elemi iskolánkat igazán megússzák gyermekeink káté nélkül. Majd amikor az elemi iskolát elvégzik, tehát ismétlő iskolás korukban adjuk kezükbe a konfirmációs kátét. Igazán nehéz volna megmondani, hogy melyik a helyesebb: a VI. osztályos gyermekeket konfirmálni-e, vagy pedig megvárni, mig a VI. osztályt elvégzik és ismétlő iskolás korukban konfirmálni őket? VI. osztályos gyermekek konfirmálásának bizony nem sok értelme van, de kérdés, hogy azután össze tudom-e szedni őket? Pápán az ismétlőköteles gyermekeknek csak egyrészével tudunk rendelkezni. Más részéről pedig elmondhatom, hogy kit erre, kit arra kergetnek a szelek. Egyik iparostanonc lesz, akivel nem tudok rendelkezni többé. Hetenkint egyszer találkozom ugyan vele, ha találkozom, ha a gazdája kegyeskedik őt elengedni a tanonciskolába. De hogy azt mire lehet tanítani, azt csak azok tudják megmondani, akik tanítottak már iparostanonciskolában. A másik kifutófiú lesz. Ezzel azután sehogyan sem tudunk találkozni. Ez egyszerre láthatatlanná válik az egyház számára. A harmadik gulyásgyereknek megy Takácsiba, vagy Görzsönybe. Igaz, hogy télen hazajön és a konfirmációi előkészítést télen kell végezni. De ki tud konfirmációra előkészíteni ilyen gulyásgyereket? Hol van ennek a mentalitása a konfirmációi mentalitástól? Egy lehetőség maradna számunkra: az, hogy hajtsa végre a kultuszkormány azt a törvényt, mely kimondja az elemi iskola VII. és VIII. osztályának felállítását. Ha ezt a törvényt végrehajtja a kormány, akkor, egyszerre megoldódott a konfirmáció kérdése egyházunkban. Amig ezt a törvényt végre nem hajtja, addig mindig vajúdni fog nálunk a konfirmáció kérdése. Mikor fentjártam a komáromi és barsi egyházmegyében, ezelőtt pár évvel, azt hallottam, hogy a cseh kormány igenis felállította az elemi iskolákban a VII—VIII. osztályt. A mi magyarjaink először ellenálltak, de mikor a kormány büntető rendszabályokat kezdett alkalmazni velük szemben, akkor megtörtek. Később pedig azt mondották, így kellett volna már régen is, ez I a helyes. Fel lehetne hozni a káté bevezetése ellen azt is, hogy sok lenne a vallástanítási anyag elemi iskolánkban. Ezzel szemben hivatkozom a katolikus elemi iskolákra, ahol már a II. osztálytól kezdve tanítanak Kis Katekizmust. A második osztályos kátéanyag 46 oldal, a III—VI. osztályos kátéanyág 130 oldal. Ezeket a kátékat elolvastam, mondhatom, hogy az ő céljuknak megfelelően, nagyszerűen fel van dolgozva bennük a bibliai anyag is. De azért ezeken a kátékon kívül tanítanak a katolikus elemi iskolákban képes bibliát is, egyháztörténetet is, szervezettant, szertartástant is. És a katolikus gyermekek megbirják. És a katolikus gyermekek tudják a hittant. A katolikus hitoktatók mindig dicsekedtek előttem azzal, mikor dolgom volt velük, hogy mennyire tudják a katolikus gyermekek a katekizmust és a kisbibliát. Igenis, tudják, mert nagy gondot fordítanak rá és nagy súlyt helyeznek rá. Meg kell nézni egy kát. elemi iskolai évzáró vizsgát. A vizsgának túlnyomó része vallástanítási vizsga. Mindenkinek meg kell ott érezni és érteni, hogy a vallás a fő, a többi csak azután ion. Mi sokszor abba a hibába esünk, hogy a vallástani vizsgán iparkodunk mielőbb átesni és a súlyt a többi tantárgyra helyezzük. Holott egyszer el kellene jutnunk annak a felismeréséire, hogy a vallás a fő, ha valahol, hát a református egyházban igává n a fő és mi a mi elemi iskoláinkat nem azért tartjuk fenn óriási áldozattal, hogy ott épen csak földrajzot, meg természetrajzot tanítsunk, hanem azért, hogy hittant tanítsunk. Azért, hogy a jövendő nemzedéket református szel
