Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-10-30 / 44. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 44. szám. Pápa, 1938 október 30. DDSANTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEÖL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Megemlékezés gr. Tisza István elhunytéról. Irta és a dunántúli ref. egyházkerület október 19-iki közgyűlésén elmondotta : Dr. Balogh Jenő egyházkerületi fögondnok. Alig két hét van még hátra és elérkezik huszadik évfordulója annak a sötétemlékű napnak, amelyen halhatatlan főgondnok-elődöm gaz orgyilkosoktól vértanúhalált halt. A nemzetnek országos gondjai és nagy feladataink mellett is kegyeletes kötelességem, hogy ma néhány mondatban megemlékezzem a nagy államférfiúról. Hangsúlyozom: nem a református fögondnokról kívánok szólni (ámbár néhány év előtt csodálatosképen' akadt magyar közíró, aki gróf Tisza Istvánban nem látott mást, mint felekezetűnknek egyik tagját), hanem az egész ország érdekét és magyar faját szolgáló arról a hazafiról, aki mély értelmével és előrelátásával nemzetét nagy veszedelmektől többszörösen megmentette. Mi nemcsak ebben a közéleti robotunkban, hanem egész életünkben értékeljük és gyászoljuk őt,. Ezt ma (még ha egyesek szükségtelennek tartanák, is) azért kívánom nyomatékosan hangoztatni, mert bizony restelkedve vallom be, hogy néhány hónap előtt éppen református lelkészt karunknak akadt olyan tagja, aki nem is megfontolás nélkül, hirtelen tett nvilatkozatban, hanem ellenvetések eljenére is konokul, ismételve, a magyar református fiatalságnak szánt folyóiratban azt állította, hogy »Tisza István megméretett és könnyűnek találtatott«.. Ez az elképzelhető legnagyobb mértékben elítélő nyilatkozat arról a nagy emberről, aki akkor is veszedelmekkel teljes időben, bölcs és agg királyunk bizalmából két Ízben felvette az egész nemzet, különösen pedig megszámlálhatatlan sok szűkölködő és nélkülöző embertársának a gondját. És elhangzott ez a nyilatkozat azon az alapon, mert Tisza István bármennyire kívánta volna és akárhogyan törekedett, nem valósíthatott meg olyan társadalompolitikai reformokat, amelyeket _az egész világ eszmeáramlata csak később vetett fel és amelyeket sem az elődei, sem az utánajövő kormányok ma sem tudtak az életbe átvinni. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés, a legnagyobb mértékben igazságtalan valamelyik államférfit és életének munkáját, a nemzetének tett szolgálatot abból a nézőpontból birálgatni, hogy az illető 30 vagy 40 esztendő előtt nem oldott meg olyan nagy nemzeti problémákat, amelyek ma is megoldatlanok. Nem bölcs dolog azért ítélni el Tisza Istvánt, mert nem hibája volt, hanem, i végzete, hogy ámbár legnagyobb mértékben meg volt I áldva szociális érzékkel, két alkalommal olyan viszonyok között került a hatalom birtokába, amikor az ő óriási munkaerejét és acélos akaratát más, még pedig rendkívül fontos és halaszthatatlanul sürgős feladatok foglalták le. Ilyen feladat volt nevezetesen 1904—1905-ben abban a néhány hónapban, amelyet az azon korbeli ellenzék nagy részének viharos támadásai töltöttek ki, az országgyűlés nvinkaképességének helyreállítása és. a házszabályreform; a második alkalom pedig a nemzet véderejének kifejlesztése és előkészítése arra az élet-halál harcra, amelynek lehetőségét Tisza István már 1889-ben nyíltan. és határozottan jelezte és ami 1914-ben be is következett, 1 Végül Tisza Istvánnak történelmi küldetése volt: az ő határozott akarata ellenére és hosszú ellenzése dacára mégis ránk kényszerített világháborúnak szörnyű megpróbáltatásai közt az egész nemzet akaraterején k végső megfeszítése és a kitartás hangsúlyozása. De az, aki a nemzet egyik nagy vértanújáról ilyen elitélőleg nyilatkozik, egyáltalán nem ismeri azt a társadalompolitikai programmot sem, amelyet Tisza István és az ő tudtával munkatársai több ízben részletekben is kifejtettek. A ránk váró tömérdek tennivaló miatt csak vázlatosan utalok az ő álláspontjára egyik olyan kérdésben, amely ma is megoldásra vár: a földbirtokpolitikai reform tekintetében. Erre nézve Tisza István határozottan kijelentette: »Nekünk a termelés fokozásának érdekét is fel kell áldoznunk annak a nagyobb nemzeti érdeknek, hogy lehetőleg fokozzuk a falusi, saját gazdaságában élő, anyagilag, erkölcsileg független, erőteljes magyar családoknak a számát. ...Ez az igazi alapelv, ez a birtokpolitikának demokratikus elve és nem az, hogy a termelés fokozását hangoztassuk. Kedvező szociálpolitikai jelenség Magyarországon az, hogy a gazdasági munkásosztálynak igen tetemes része egyúttal legalább csekély földbirtokkal rendelkezik. Annak a falusi munkáscsaládnak egészen más megélhetési viszonyai vannak, egészen másként érzi magát, ha a saját földjén is gazdálkodik«. Manapság divatos azt állítani, hogy az a kor, amelynek vezérférfia Tisza István volt, egészen elhanyagolta az ú. n. szociális kérdéseket. Ezért kötelességem még egy adatot emlékezetbe hozni. Több mint két évtized előtt Tisza István lemondva a miniszterelnökségről, 53 éves korában ment a lövészárokba. Bevonulása előtt azt kérte volt munkatársaitól, köztük tőlem is, aki vele mint közoktatásügyi államtitkár, később pedig felelős állásban 1910— 1918 közt nyolc éven keresztül Isten jóvoltából együtt i dolgozhattam, hogy »a közeljövő időszerűvé váló tör- I vényhozási, publicisztikai, társadalmi, gazdasági, me-
