Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-09-04 / 36. szám
176. oldal. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 1938. talanság, — másrészről a természettudományi irányteát, új tanbeli ellentéteket váltottak ki. Az állam részéről ismét jött egy beavatkozási kísérlet. 1872-ben a nemzeti zsinaton már észre lehetett venni két irányzat létezését. Az egyik orthodox elveket vallott, más szóval a hugenotta hagyományok megtartását kivánta és dogmatikailag, megalkuvás nélkül képviselte a régi, hitvallásos irányt, mig a másik rész alkudozott. Liberálisnak nevezte magát s a tudomány haladásának megfelelőleg akarta formálni a dogmatikáját, egyházszervezetét. Hálát érzett a biblia-kritika iránt és szükségesnek tartotta néhány »fölösleges« hagyománya (elvetését. A montaubani theologiai akadémia dékánja által szerkesztett hitvallást egyik irányzat sem fogadta el. A zsinat szétoszlott. Hogy újabb elválás nem jött létre, ez az állam részéről jött közrehatásnak köszönhető. Az egység már csak felszínes. S mikor XIÍL Leó pápa ügyetlen egyházpolitikája és a szocialisták világ(nézeti befolyása folytán 1905-ben elvált az állam az legyháztól, a már létező megnemértés az egyházat újra kettéválasztotta. Az orthodox irányzat az Evangéliumi Református Egyházak Nemzeti Szövetségében tömörítette gyülekezeteit. (L’Union Nationale des Eglises Reformées Evangeliques.) 380 egyházközség van ma 420 lelkésszel. A liberálisok a Református Egyházak Nemzeti Szövetségében egyesültek. ^Union Nationale des Eglises Reformées.) 180 gyülekezet 200 lelkésszel. Az így feldarabolódott református egyház (erőtlenül vette tudomásul gyengülését. A katolicizmus belső újul,ásón ment át, alkalmazván protestáns lelődeink módszerét, sőt sokszor elveit is. A marxista front óriásira nőtt. A szabadgondolkodás az intellektuelek között toborozott híveket. A protestantizmus csak későn vette észre, hogy korunk megváltozott körülményei más magatartást kívánnak. Az ökumenikus mozgalom, a Lausanneba, Oxfordba, Edinburghba egybehívott konferenciák visszhangjai készítették elő az egyház tagjaiban a vágyat, hogy a feldarabolódott református egyházakat ismét egy zászló alá hozzák. Ez a vágy a legújabb zsinatokon nyilatkozott meg. Előbb a két nagyobb Református Egyházszövetség, majd később a szabad egyház és metodista egyházak is küldtek ki bizottságokat az egyesülés, illetve szövetkezés feltételeinek tanulmányozására, Az öt éve húzódó ügy elég gyorsan elérkezett a döntőpontra. 1938 április 25—29-én a lyoni ref. egyház meghívására a négy frakció megbízottai összeültek. Mindenik egyházszövetségből a gyülekezetek számainak megfelelő arányszámban vettek részt megbízottak. Az elzászi református egyház képviselői; a Központi Evangélizáló Társulat (Societé Centrale Evangelique) és a Párisi Theol. Fakultás küldöttei csak mint tanácsadók voltak jelen. A tanácskozás elnöke a két éve Magyarországon járt Marc Boegner lelkész volt. A tanácskozás eredményei a következők: 1. Közöshitvallás. 2. Közös liturgia. 3. Közös közigazgatás. A határozatok nem merevek és minden alkalommal tért engednek helyi tradíciók érvényesüléseinek. Az egyházalkotmány-tervezet lényege a következő: 1. A hívek között alakuljon ki egy csoport, amelynek tagjai nyilatkozatban jelentik ki magukat a református egyház felelős tagjainak. Ezek közül rekrutálódnak a presbiterekés az egyház irányítására hivatott szervezet tagjai. A helyi gyülekezet presbitériuma az alkalom és hely követelményeinek megfelelőleg alkalmazza a nemzeti zsinat határozatait. 2. Kálvin elveinek megfelelőleg a helyi gyülekezetek fölött állanak a kerületi zsinatok, amelyek a körükbe tartozó egyházak anyagi és lelki ügyeivel foglalkoznak. A kerületi zsinat fegyelmi hatóság is egyúttal. Ez feloszlik kisebb gyülekezeti csoportokra, consistoriumokra, amelyeknek határozati joguk nincs, csupán csak tanácsadási feladatuk van. 3. A kerületi zsinatok fölött áll a nemzeti zsinat. Ennek állandó szerve a nemzeti tanács (Conseil National), amelyet három évenként választanak és feladata a francia református egyház kormányzása. (Magyar befolyás!) A lelkészek kinevezése vagy választása kérdésében a két irányzat fölött egy közvetítő álláspont győzött. A lelkészek úgy neveztetnek ki; de kineveztetésük előtt a gyülekezet meghallgatandó. Az eddig függetlenül dolgozó Societé Centrale Evangélique Társaság szerves része lett a francia ref. egyháznak s irányítja a francia ref. egyház belmissziói tevékenységét. A baptista egyházak ugyancsak felajánlották az egyesülést, ezzel hitélet szempontjából nyert volna sokat a ref. egyház, de Amerikából jött inspirációkra hallgatva, saját anyagi hátrányára, ezt visszautasította. Főként missziói szempontból van fontossága az egyesülésnek. Eddig megtörtént, hogy egy-egy városban mind a négy szekciónak voltak lelkészei s ezek erejüket nem egyszer egymás ellen használták ki. Nagy energia forrásává lehet az egység. Remélhető, hogy a most kedvező társadalmi változásokat a protestántizmus a maga erősödésére tudja kihasználni. Az utolsó évben tapasztalható polgári gondolkodás erősödése kedvező lesz Franciaországban a protestantizmus nagy igazságai részére. A mai francia protestantizmus jó kezekben van, remélhető, hogy az egység áldása hamar észlelhető lesz. Roubaix, Kiss Zoltán ref. missziói lelkész. (f*= " - .............. ■— ... ^ £ KÖNYVISMERTETÉS------------- -----A ref. főiskola tagozatainak értesítői. A főiskola theologiai és gimnáziumi tagozatának 1937/38. évi értesítője dr. Trócsányi Dezső és Fejes Zsigmond igazgatók szerkesztésében a főiskolai nyomda kiadásában jelent meg. Az értesítő három részre tagolódik: első felében programm értekezések vannak, a második rész a theologia múlt évi életét ismerteti, a harmadik rész a gimnáziumi tagozat eseményeit tárgyalja. Az értekezések közül az első Trócsányi Dezső theologiai évnyitó felolvasása „A háromszázéves Értekezés“ értékes pedagógiai elmefuttatás. A második Tóth Lajos th. tanár által írt főiskolai nyomda története, melyet a szerző a kollégiumi emléknapon olvasott fel a nyomda centenáriumi évfordulója emlékére. A harmadik a székesfehérvári tankerületi kiállításból ismerteti azt az anyagot, amit a kollégium tanárai és növendékei állítottak össze. Nagy Gábor készítette el a középiskolák ref. vallású növendékek vallásoktatásáról szóló érdekes szemléltető anyagot. Tóth Sándor a rajzkiállítást rendezte, Apostol Bertalan pedig összeállította növendékeink széleskörű diáklevelezését. Mindezek az anyagok nagy mértékben növelték a tanügyi kiállítás színvonalát. A theologiai akadémiai részben részletes beszámolót kapunk az elmúlt év eseményeiről. Újítás a múlthoz
