Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-08-21 / 34. szám
166. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1938. francia forradalmat követő reakciós történetbölcseleti irodalom sugallta, s így ez magyarázza meg. Borongó és mélabús egyéniség volt Kölcsey, s alakját a köztudatban is hasonló borongás veszi körül. Mindenki emlékszik szomorú nézésű kedves arcára, mindenki énekli Himnuszát, de müveit már alig ismeri valaki a szakembereken kívül. Halála százéves fordulóját méltán ünnepli meg a nemzeti kegyelet, s ebben az ünneplésben a bensőségesebb rész mienk reformátusoké legyen, hiszen igaz ember ő, »büszke magyar«, ősi református kollégium neveltje, s egyházának bátor és hitvalló fia. Dr. Trócsányi Dezső. „Csak pár %“ • • •? Hivatalos lapunk f. évi 32. számában »A nyugdíjjárulékról« címen rövid közlemény jelent meg. Írója a kisebb vagy nagyobb mértékben emelkedett nyugdíjjárulék összeg fizetése miatt nehezményező lelkipásztorokat — nagyon is megszívlelendően — szeretettel nyugodtságra kérleli, mert hiszen tudvalevő, hogy magunk és családtagjaink anyagi jövőjének biztosabbá tétele céljából született meg az új nyugdíjtörvény. Mindenesetre, ha a jelen egypár esztendejében nagyon is össze kell húznia magát a legtöbb lelkipásztornak, a jövő szempontjából megéri, mert' bizonyos jóleső érzéssel tekinthetünk Isten kegyeimé-’ bői anyagi jövőnk felé, hisz életünk őszén tisztes*;, nyugodt megélhetésben lesz részünk. Nem is gondolhatok tehát arra, hogy akadna kö-< zöttünk olyan lelkipásztor, aki ne jó lélekkel fizetné, a tőle kívánatos járulékokat, még ha azok tetemesen emelkedtek is. E sorok Írójának p. o. korpótlék beszámítása nélkül eddig 76.13 P évi tagdíja volt, ma hasonló alapon 168.70 P, ami — jól tudjuk — a valóságnak megfelelően összeállított javadalom emelkedésének s a régi 3i/2o/o-ról 5Q/o-ra felemelt tagsági, díjnak tudható be. Nem is ebben látom én — és feltételezem, hogy nagyon sok kis gyülekezetben szolgáló lelkipásztor is — a kedvetlenségnek, bizonyos levertségnek az okát. Nem, hanem itt vannak a mi kicsiny gyülekezeteink, amelyeknek az eddigi 2<y0 helyett — sok helyen felemelt javadalom után — 5o/o fenntartói járulékot kell fizetni, azaz a réginek két és félszeresét, illetve sok helyen négyszeresét. Ez az a bizonyos »tövis«, amely melyik lelkipásztornak nem fájna kisebb vagy nagyobb mértékben? Azért, amikor a fent jelzett közleményben e2t olvasom: »»Ami az egyházakat illeti* ezek sem fogják túlságosan megérezni a megnagyobbodott terheket, mert hiszen mindössze pár százalékos adóemelésből, vagy a tanítói nyugdíjjáruléknak a pol. községre való áthárításából (ez mindenütt sikerül,1 ahol a lelkipásztorban van erős akarat) m$g lesz a fedezet« — meghajtok ugyan a cikkíró lelkipásztor biztató jóhiszeműsége előtt, valahogyan azzal az érzéssel tettem le a lapot, hogy bizonyos könnyedén, vevése a dolgoknak az efajta vígasztalás. Hogyan is vagyunk u. i. ezzel a nyugdíjjal? Minden falusi lelkipásztor nagyon jól tudja, hogy mit jelent falusi ember előtt évtizedek óta ez a külö,nös — mondjuk ki: ellenszenves — valami: nyugdíj?! Eddig a tanítói nyugdíjjárulék volt a költségvetés legkellemetlenebb tétele, aminek pol. községre áthárításáért melyik lelkipásztor nem küzdött? Magam nyolc éve harcolok »erős akarattal« az átvállalásáért, úgy is, mint községi képviselőtestületi tag, persze felsőbb közig, hatóság jóvoltából — eredménytelenül. De hogy a lelkészi nyugdíjnál maradjak, meg kell említenem, hogy a legtöbb gyülekezetben voltaképen nem is tudják, hogy a gyülekezet fenntartói járulékot fizet, mert az e című kis. tétel a kerületi és egyéb járulékok számla szerinti soraiban szinte észrevétlenül húzódott meg. Gyülekezetemben ilynemű 250 pengős járulékoknál leik. nyugdíj 43.50 P. k És a jövőben? Eddig az áll. egyenes adó 124— 130<>/o-ával dolgoztunk egyházunkban. Most itt van az új nyugdíjtörvény és p. o. nekem korpótlék beszámítása nélkül e célra 125.20 P-vel többet kell kivetnem, azaz 43.50 P helyett annak négyszeresét és végül — ha az Úr kegyelmes lesz hozzám — az ötödik korpótléknál a gyülekezet fenntartói járuléka évi 211.60 P. Természetes, hogy ez a »pár százalék« emelkedés nem fog egyszerű fejbólintással a költségvetésbe s az adózásba belemenni, ismétlőn, legfőképen, mert »nyugdíj«-tétel. És végül, hogy az új nyugdíjtörvény — tisztelettel említem — »tövise« lesz a kis gyülekezetek, különösen ezek lelkipásztorai életének, hadd említsem1 a kirívó aránytalanságot, ami ilyen formában fennáll I a sokezer lelkes és így bizonyára többezer pengős adózással dolgozó, és a kicsiny gyülekezetek között. 170 lelkes gyülekezetem fenntartói járuléka maximálisan 211.60 P, ugyanakkor sokezer lelkes gyülekezeté, mivel 5000 P-ón felüli javadalom nyugdíj alá nem esik, 5o/o X 5000-rel = 250 P. A nagy apostol pedig követelményként állítja elénk: »Egymás terhét hordozzátok ...!« Jó volna és kell is itt valamit tenni, hogy ez! aránytalanság még idejében kiküszöböltessék. Talán a közalapi járulékok 8 fillérről 10 fillérre vagy magasabbra emelésével; hogy maradna meg a gyülekezeteknél a régi o/o-os fenntartási járulék, mely az új jav. értékelésnél így is majdnem 500/0 emelkedést jelent legtöbb kis egyházban. npettend. (Somogy m.) Tóth József lelkipásztor. A nyugdíjról. Csak egészen röviden óhajtok Horváth Lajos barátom e lap legutóbbi számában közölt »Még egy szó a nyugdíjról« c. cikkéhez hozzászólni. Már most előrebocsátom, hogy ez az alábbi néhánysoros reflexióm nem békétlenséget akar támasztani, hanem a nézetek lehető tisztázásával az annyira kívánatos egyetértést óhajtja elérni. Pontokba szedett Írására én is igyekszem pontonként válaszolni. 1. Nem tudom, miért sérelmezi lelkésztestvérem, hogy a nagy gyülekezetek 20—25 ezer pengős jövedelmű lelkészei szintén csak Ötezer pengőig vannak megterhelve a járulékkal, mint mi szegény kongruások, holott az ránk semmiféle sérelmet nem jelent, mert mindegyikünk olyan arányban részesül a nyugdíjban, amilyen arányban viseltük a terheket? Ugyanígy özvegyeink és árváink is. 2. Ha egyházaink meg is érzik a megnagyobbodott terheket, de ha megértetjük velük, hogy nemcsak lelkészi, hanem egyházi szempontból is életbevágóan fontos érdekekről van szó, szívesen fogják azokat viselni. Természetesen nem lehet és nem .szabad odaállni a gyülekezetünk elé azzal, hogy: idefigyeljetek, most pont az én nyugdíjam miatt kell felemelni az egyháziadót 15—200/0-kai. Mint mindenkor, úgy itt
