Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-08-14 / 33. szám
1938. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 161. oldal. telezettségei is vannak. És főképen: gyermekeket kell házon kívül taníttatni, hitvesével együtt társadalmi rangjához illően kell öltözködnie és élnie, minden,némü adakozásban jó példával elől járnia! Ez a helyzet pedig odavezet, hogy magunk lerongyolódunk, feleségeink cselédsorsra jutnak, gyermekeinket pedig még koplalásunk árán sem tudjuk taníttatni! Mihályháza. Horváth Lajos. Gyászbeszéd Medgyasszay Vince püspök úr feleségének, alsószőllősi Szánthó Júlia úrnőnek ravatalánál, Balatonkenesén, 1938 augusztus 9-én. Alapigék : I. Móz. 49 :29. „Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz." Jel. 2 :19. „Tudom a te dolgaidat és szeretetedet, szolgálatodat és hitedet és tűrésedet." Szomorú halotti gyülekezet! A nagy útra készülő lélek számára van valami megnyugtató abban a gondolatban, hogy elomló porsátora majd a maga népéhez takaríttatik s ott pihen meg azoknak poraihoz közel, akik neki e földön kedvesek valának. Ezért parancsolta meg Jákob az ő fiainak, minekutána megáldotta azokat: »Temessetek engem az én atyáimhoz«. Ezért volt ennek a szülőföldjét utolsó dobbanásáig hőn szerető női szívnek is végső kívánsága, mellyel övéihez fordult, minekutána mégegyszer megáldotta s búcsúzó tekintetével végig simogatta őket: »a kenéséi temetőben temessenek él«. Medgyasszay Vincéné Szánthó Júlia főtiszteletű asszony ime hazajött és most már itthon is marad, el sem is megy soha többé! Bölcsője Kenésén ringott, altató dala annyiszor volt a hullámzó Balaton zsongása. Itt volt játékos kis leány, — itt nőtt szépséges és kedves deli hajadonná, — innen indult el a közös boldogság útjára az ifjú lelkipásztor oldalán. Az ifjúság virágos tavaszán itt lett múzsája a poéta léleknek és múzsája maradt mindenkoron, még akkor is, mikor a gyümölcsös őszben már alkonyat felé jártjak. Áldásul adta őt Isten kegyelme férjének és övéinek. Róla valóban el lehetett mondani: »a derék asszony koronája az ő férjének«. Emelhet valakit a kiváló képességek, a nagyrahivatottság elismeréseként és a hasznos munkák, az értékes szolgálatok jutalmául a közbizalom és szeretet bármily magas polcra, — „Boldog úgy lehet csak férfipálya, Hogyha méltó hölgy a koronája." Ennek a nagy kincsnek bírása tette boldoggá és gazdaggá Medgyasszay Vincét, ,az ifjú Timótheust is, — s az ősz püspököt is. Mert nemcsak szerető szív, de megértő lélek is volt a kedves élettárs. Tudta, hogy mit jelent református papnénak lenni. Tudta, hogy mire kötelez az a szent szolgálat, mellyel férje az Úr oltára körül forgolódik. Tudta, hogy neki példának kell l,enjiie mindenben a hivek^ a gyülekezet előtt. Elégedetté tette a falusi egyszerűség és nem szédítette meg, nem kápráztatta el az a fény sem, mely Reá mint püspöknére hullott. Nem a világnak élt, hanem magasztos női hivatásának, mint feleség, mint édesanya egyaránt. Hűséggel szolgált Istenének és családjának, — féltő szeretettel viselt gondot az övéiről, — imádságos lélekkel nevelte gyermekeit és »szíve szerint jót tett a szegénnyel«. Kerülte a hivalkodást. Mint a Gracchusok anyjának, neki is a gyermekei és unokái voltak a legkedvesebb ékszerei. Bizony befelé élés volt az élete! Ezért töltötte be otthonát — melyet a példás rend és tisztaság jellemzett — kedves melegség, a boldogság légköre. Gyásztisztességtevő Testvéreim! Akik ismertük, ilyennek ismertük a boldogultak Ám »az ember cáak azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van«. (ISám. 16:7.) Gyarló emberi szónál igazabban — tökéletesen — mondja el Isten szava, hogy mit látott az Úr ebben a kihűlt drága női szívben: »tudom a te dolgaidat és szeretetedet, szolgálatodat és hitedet és tűrésedet«. Mi emberek csak látunk, ezt is homályosan és mintegy tükör által. Az Úr pedig ismer. és tud, megítél és megjutalmaz. És én hallom' — úgy-e ti is, Testvéreim? — az Úr szavát e koporsó lakójáról: »Hiv voltál mindhalálig, neked adom az életnek koronáját!« (Jel. 2:10.) A földi boldogság hajlékát, azt a kedves otthont, melynek ő éltető lelke volt, — most a gyász és kesergő fájdalom tölti be a hűséges feleség, a legjobb édesanya és nagyanya, a szerető testvér és igaz szívű rokon elvesztésén. De az Isten nemcsak lesújt, hanem fel is emel. Megvigasztal kegyelméből. Erőt ad a gyászolóknak, hogy a búcsúzás órájában ajkukra vehessék az igéket: »ő nem jön ide vissza mihozzánk, de mi megyünk ő hozzá«. (IlSám. 12:23.) Nem örök a válás! Van más világ is, nemcsak ez a földi! Van szebb hazánk, van örök élet! A lélek él, találkozunk! Szívünk szerette, drága halottunk, Isten veled! A viszontlátásra! Ámen. Ima: Minden szeretetnek Istene, édes Atyánk az Úr Jézus Krisztusban! Könnyes szemek tekintenek Reád, fájó szivek tört sóhajtásai szállnak Hozzád e gyászkoporsó mellől. Uram! Te akartad, hogy könnyek peregjenek alá a borús orcákról. Óh számláld meg és gyűjtsd edényedbe e drága igaz gyöngyöket, Istenünk. Uram! Te akartad, hogy a boldog szivek összeszoruljanak a fájdalom keserűségétől és kicsorduljanak a veszteiség súlya alatt. Óh a Te áldott atyai kezed hintse Gileád balzsamé,t az égő szívsebekre, hogy megenyhüljenek és gyógyulást találjanak! Ahol erőtelen az emberi részvét gyöngéd szava a vigasztalásra, legyen erős és hatékony a Te Szent Fiad tanítása: »aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem 1|örlöm ki annak nevét az élet könyvéből és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt«. (Jel. 3:5.) Óh add jó Atyánk, Istenünk, hogy a gyászra hívottak a lezárt koporsó mellett is tudjanak látni megnyilatkozott egeket. Hitük szemével lássák meg elsiratott kedvesüket az ő örökkévaló igaz otthonában, azokban a boldog égi hajlékokban, melyeket Megváltó Jézusunk készített az övéi számára s melyek egykor Jézus érdeméért, kegyelmedből, minket is befogadnak a boldog találkozásra, az áldott együttlakozásra. Ámen. Bakó Lajos esperes.
