Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-07-24 / 30. szám
1938. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 143. oldal. A theologia tapasztalati alapja. Irta és a baseli egyetem évi ünnepén felolvasta dr. Heinzelmann G. Rector Magnificus. Fordította: Maller Kálmán soproni lelkipásztor. F. Kuttenbusch azért komolyan óv attól, hogy a vallásokból, mint sajátlagos egységből, induljunk ki és eltekintsünk a tartalmi mozzanat különbözőségétől, amely a szubjektív oldal szempontjából sem lehet semmiképen sem jelentéktelen. (V. ö. Das Unbedingte und der Unbegreifbare, Gotha 1927.) Ha azért megelégszünk most azzal, hogy a kegyes »keresztyén lap asztalaira.« vessünk egy pillantást, akkor rövidre fogva a következőket kell kiemelnünk. A keresztyén tapasztalat az »éniség« oldalán szemlélteti különösen világosan a kegyes élmények egész énünkre kiható jellegét. Az Istennel való találkozás nemcsak erre, vagy arra vonatkozik az ember életében, pl. egy bizonyos bajból való megszabadulásra, vagy valamilyen bizonyos érték megvalósítására, hanem az Istennel való találkozás a személyes lét végső alapjaira vonatkozik. Az egész személyiség léte válik problematikussá, illetőleg nyer az isteni kegyelem aktusa folytán új alapot. »Tökéletes függés« azért nem , találó kifejezés, mert általa rövidséget szenved az isten és az ember között való szellemi személyes érintkezés mozzanata. Találóbban így mondhatjuk: a keresztyén tapasztalatban Isten abszolút uralmi igényének a tudatra jutásáról van szó, mely egyszerre Ikettő: a teremtő abszolút hatalma és abszolút parancsa. így teljességgel egymásba fonódik a függés tudata és az elkötelezettségé. Ezekhez kapcsolódik aztán egy harmadik, amit üdvtudatnak neveztek, de inkább a m e gkegyel me zettség tudatának kellene neveznünk, a tudat, hogy Istennel való találkozás által igazi, nem múlandó, személyes léthez juthatunk el. Az egészet egybevetve a keresztyén vallásos tapasztalat a szó különös értelmében személyes tapasztalat, amely őt lényegileg p. o. a buddhizmustól megkülönbözteti. A keresztyén kegyesség története ezt évszázadokon át igazolja. De minden tapasztalat magában foglal tárgyi vonatkozást is az én-vonatkozás mellett, a »ví7/z«-vonatkozást, hogy a modern gondolkodáslélektan kifejezésével éljünk: vagy: tárgyilagosságot. Nos, mi a vallásos tapasztalat tárgya? A válasz, amit az ember erre a kérdésre vár, ez lesz: az »Isten«. Ám az a nagy kérdés, ami itt jelent-' kezik ez: hogyan lehet Isten az emberi tapasztalat tárgya? Ha elnézünk a primér és szekundér vallásos tapasztalat közötti teljességgel jogosult különbség felett és teremtő vallásos egyéniségek kijelentéseit veszszük mindjárt szemügyre, akkor itt figyelemre méltó különbségbe ütközünk. Az egyik szerint ez a tapasztalat teljességgel direkt és közvetlen, a másik szerint indirekt és közvetett. A misztika mindenesetre ügy állítja, hogy az isteniről közvetlen tapasztalatot szerezett, vagy legalább is törekszik erre és útmutatást ad az elérésére. A misztikus élményben állítólag a végső, elválasztó korlátok eltűnnek és az ember magának az Istennek a realitásába merül bele. A közvetett istentapasztaiat ügy látja, hogy Istennek a földi tapasztalat által közvetített kijelentésére van utalva, amely által egyedül válik lehetségessé a számára az Istenhez jutás, amit ő is keres. Milyen fajta a keresztyén vallásos tapasztalat? Erre azt kell felelnünk, hogy a bibliai és a biblián naggyá nőtt vallással összefüggésben csakugyan nem hiányoznak olyan élmények, amelyek a túlvilági élet közvetlen szemléletének a benyomását keltik. Ézsaiás elhivatásai látomására (Ézs. 6.), a biblia utolsó könyvére, a pathmosi látnok jelenéseire, valamint kiváló keresztyén misztikusok hasonló élményeire emlékeztetek. Dehát eltekintve az ilyen látomások ismeretelméleti értékelésétől, a keresztyén vallás lényegértelmezésének csúcspontjain meg kell állapítani, hogy a hit döntő jelentőségű Isten-ismerete számára az efféle élmények csak szolgai jelentőségűek. A hit tehát úgy látja, hogy egyedül Isten munkájára van utalva, amelyet Isten ezzel a mi földi tapasztalatunkkal kapcsolatban, különösen pedig a kijelentésnek egy általa irányított történelmében cselekedett. Ebben a történelemben váltak Izráel prófétái Isten titkainak magyarázóivá, ebben a történelemben érett meg Jézus küldetéstudata és isten akaratát ragyogó tisztaságú példázatokban hirdető prédikációja; ez a történelem átvezet Jézus halálán át, el egészen az első gyülekezet megalapításáig, és épen ez a történelem nyújt anyagot az apostoloknak, hogy Isten teljes végzését kutassák. Bár a hitnek és a történelemnek az összekapcsolása még oly komoly kérdéseket vessen is fel, a keresztyén tapasztalatnak a kijelentés történetétől való elválasztása nem jelentene kevesebbet, mint lényegének teljes megváltozását. E nélkül az összeköttetés nélkül tárva-nyitva vannak a mellékutak az alaktalan, közösségnélküli miszticizmusba és a racionalizmusba. Ennek az összeköttetésnek a hijján alapjában felbomlik a végső dolgokra irányuló keresztyén várakozás és a közelgő istenországának a reménysége is oda lesz. Enélkül azonban mindenekelőtt annak a megértése sorvad el, amit a keresztyén értelemben hitnek mondunk, mert kézenfekvő, hogy csakis a történelemnek és az istenismeretnek szoros kapcsolatát előfeltételezi az a kegyes magatartás, amelyben az Isten vezetésének végső céljairól való tudás az élet konkrét körülményei közti engedelmességgel van összefüggésben és e magatartás azzal a bátor kockázattal halad, mely minden láthatón túlra nyúl és a kétségbeeejtő látszatok ellenére is kitart. De mert a történelem természetesen egyszerre mindkettő: Isten leleplezése és elleplezése, mindenütt Ígérő és sohasem lezáró jellegű. A történelemmel való kapcsolat folytán nyer tehát a hittapasztalat messze minden tapasztalaton túlra utaló mozzanatot. Maga a transcendens Isten csak oly mértékben tapasztalható, amennyire ő magát a kijelentésben megismerteti. Az ő teljes dicsőségét látni a reménység dolga marad. Ö egyszerre mindig absconditus és revelatus. (Folyt, köv.) A Magyar Reformátusok Világgyűlésének programmja. Augusztus 23. Kedd. Reggel 1/28 órakor reggeli a szálláson, illetve a világgyűlés tagjainak közös étkezőhelyén, a Kollégiumban. 1/29 órakor gyülekezés a Kollégium udvarán és zárt sorokban felvonulás a Nagytemplomba. 9 órakor istentisztelet a Nagytemplomban. Az igehirdetési szolgálatot végzi Szabó (Imre esperes, Budapest- Az igehirdetés tárgya: Lelki Egység a Krisztusban. 10 órai kezdettel ugyancsak a Nagytemplomban a Magyar Reformátusok Világgyűlése az alábbi tárgysorozattal: 1. LXV. zsoltár. 2. Bibliát olvas és imádkozik: Farkas István tiszáninneni püspök. 3. A világ-
