Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-06-26 / 26. szám
1938. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 125. oldal. meit, amelyek egyáltalán lehetővé teszik, hogy tapasztalatokat szerezzünk, továbbá a gondolattartalmak közti vonatkozás törvényét, amit mi a formális logika törvényének nevezünk, végül a minden tapasztalaton túli valóságot, amelyre a mi tapasztalatunk 'határainak megismerése révén btkkanunk rá. Ezek közül a tapasztalaton részben innen, részben túl fekvő tárgyak közül egyikkel sincs dolga a theologiának. A theologia nem transcendentális tudomány, nem logika, nem is ontológia, ha kijelentései még annyira foglalkoznak is a végső valósággal. A theologiának a tudatnak azokkal a tényösszefüggéseivel van dolga, amelyekben emberek kijelentéseket tesznek a végső feltétlennek az ő saját személyükhöz, vagy az emberiséghez, mint olyanhoz, való viszonyáról. Igazi vallás mindig csak ott merül fel, ahol Isten (vagy ami helyét elfoglalhatja) és az ember között konkrét viszonylatok mondatnak ki. De ezzel már ott is vagyunk, amit mi kegyes tapasztalatnak nevezünk. Kegyes embereknek Istenhez való viszonyukról adott kijelentései nem formális jellegű általános tételek, nem örök igazságok, amelyek konkrét beállítottság nélkül elnyerhetők. Ezek, mint minden tapasztalat, a legszorosabban szövődnek össze a mi kötött, sorsszerűén meghatározott, egyéni jellegű, idői, határolt sorsunkkal. Továbbá ezek a kijelentések — tartalmukat tekintve — igényt tartanak arra, hogy objektiv összefüggést juttassanak kifejezésre. Joggal-e, vagy jogtalanul — ne vitassuk ezt most — érvényesülni akarnak. Röviden: a vallásos tudat kijelentései teljességgel az egyéb tapasztalati ítéletek jegyeit hordják magukon: konkrét jellegű körülményekre vonatkoznak objektive érvényes módon. Álljunk meg itt egy pillanatra. Ha a theologia inem óhajt célt téveszteni, akkor már eleve a valóságos vallásos tapasztalatot kell kiinduló pontjául választania. Nem konstruált vallásossággal és nem konstruált keresztyénséggel van dolga. Akkor azonban ebből a tételből adódnak az eljárás további direktívái. Arról van szó, hogy a vallásos tapasztalatot megnyilatkozásaiban megfigyeljük és jelentkezési formáit kutassuk. Ezt teszi a vallástörténet. Szükséges a tapasztalatot belső alkata szerint leírni és megérteni, ezt teszi a valláslélektan. Szükséges a vallásos tapasztalat érvényigényét az érvény alapjai szempontjából kutatni, a vallásos tapasztalat lehetőségét kritikailag megvizsgálni, ezt teszi a vallási ismeretelmélet. Szükséges a vallásos tapasztalat helytálló tapasztalati tartalmát képviselni és világ- és életszemlélet összefüggésébe beállítani, ezt végzi a vallásböícselet, illetőleg dogmatika. Mindent összevéve, a theologia a tapasztalattal való összefüggését soha nem adja fel. Csak minden oldalról feldolgozza a tapasztalatot. Természetesen lehetetlen ezt a programmot itt minden egyes részében még csak futólag is megvilágítani. Én csak arra szorítkozom, hogy két részletkérdést ragadják ki. Közelebbről, a vallástörténet mellőzésével, egy szót a valláslélektanról. (Folyt, köv.) — A veleméri ref. gyülekezet 350 P-ért orgonaharmoniumot szerzett. — A zalalövői ref. fiókegyháznak Barcza Zsigmondné aluminium perselytányért és rá hímzett fehér térítőt ajándékozott. Az egyházkerületi tanács ülése. A tanács ülése június 22-én délelőtt fél 12-kor kezdődött a gimnáziumi tornateremben. A tanács tagjai közül jelen voltak Medgyasszay Vince püspök, Győry Elemér egyházker. főjegyző, dr. Darányi Kálmán és Ólé Sándor főisk. gondnokok, Fülöp József, Halka Sándor, Jakab Áron és Löké Károly esperesek, dr. Jókay-Ihász Miklós és Thaly Dezső egyházmegyei gondnokok, dr. Molnár Imre egyházker. ügyész és dr. Trócsányi Dezső főisk. igazgató. A fontos elfoglaltság miatt távolmaradt dr. Balogh Jenő egyházker. főgondnok helyett a társelnökséget dr. Jókay-Ihász Miklós rangidős egyházmegyei gondnok látta el. Medgyasszay Vince püspök úr buzgó imádságot mondott, majd tájékoztatván a tanács megjelent tagjait arról, hogy nagyfontosságú kérdések miatt kellett a tanácsot ilyen szokatlan időben összehívni, — lendületes szavakkal emlékezett meg Kormányzó urunk 70. születésnapjáról s azután a gyűlést megnyitotta. Á tárgysorozat első pontja volt a pápai gimnázium felső tagozatának átszervezési terve. A gimn. tanári kar javaslatára a tanácsülés elvben kimondotta, hogy az 1939-—40. isk. évtől kezdve a gimnázium felső négy osztályát bifurkációval párhuzamosítja s a gimnáziumi felső osztályok mellett megnyitja a gazdasági középiskola kereskedelmi ágát. Ezzel kapcsolatban szükségessé válik a főiskola épületének kibővítése, amire nézve az előzetes terveket is bemutatták az ülésen. A terv szerint a főiskola-utcai frontot építenék meg, s ennek alagsorában olyan gázmentes óvóhelyet is építenének, hogy szükség esetén az egész ifjúság számára legyen benne férőhely. A másik nagyfontosságú pontja volt a tárgysorozatnak a nőnevelő-intézet átszervezése. A tanári kar a vonatkozó miniszteri rendelet alapján javaslatot terjesztett ezzel kapcsolatban az ülés elé. Az ülés kimondotta, hogy a nőnevelő-intézet polgári leányiskoláját leánygimnáziummá, a tanítónőképzőt Ieányliceummá szervezi át. Ez új iskoláknak I. évfolyamai már az 1938—39. iskolai évben megnyílnak. E tárgynál élénk eszmecserét váltott ki a tanítónőképzésnek Pápán való fenntartása. A tanácsülés határozottan állást foglalt a leányliceum folytatásaképen a tanítónőképző akadémia fenntartása mellett. A dunántúli ref. egyházkerületnek más leánynevelő-intézete nincs, mint egyedül a pápai. Fontos egyházi érdek tehát az, hogy a kisebbségi dunántúli reformátusoknak ez a leánynevelő-intézete fenntartassék. Maga a leányliceum tanítónőképző akadémia nélkül könnyen elsorvadna, mert a leányliceumi érettségi tudományegyetemre nem képesít. De fontos nemzeti érdek is, hogy a nemzetiségekkel tarkázott Dunántúlon református tanítónőképzés is legyen. Mivel a miniszteri rendelet a ref. egyház részére három tanítónőképző fenntartását engedélyezte, ezért az ez idő szerint meglevő négy intézet közül egyiknek meg kell szűnni. Erős akció indult meg a nyíregyházai tanítónőképző fenntartása mellett s épen a pápai rovására. Ez akció érvei között legfontosabb, hogy Nyíregyházán van a leánykálvineum s az árva papleányok tanítónői oklevélhez való juttatása mindennél fontosabb. Ennek tudatában van a tanács is, de a már vázolt fontos érdekekre való tekintettel hajlandó az árva papleányok nevelését vállalni épúgy, mint az eddig Nyíregyházán történt. E szempontból a legmesszebbmenő áldozatokra is hajlandó. Tudomásul vette a tanácsülés dr. Tóth Endre theol. tanárnak a gyak. theol. tanszékről való lemondását s őt egyidejűleg visszahelyezte az egyháztörténeti tanszékre.
