Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-06-12 / 24. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1938 június 12. DDNÁRTÜLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ME G JELEN IK MINDÉ N VASÁRNAP.------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Bizonyságtevés. Évzáró istentiszteleten, találkozók előtt. Lectio ; I. Ján. 5 : 1—12. Textus: I. Ján. 5 : 7—8. Testvéreim! János apostol levelének, amelyből az előbb az Igét felolvastam, alapgondolata, hogy e világban csak' annak jut osztályrészéül győzelem, aki bizonyságot tud tenni Isten iránti szer etetőről s a Jézus krisztusban való hitéről. Viszont e bizonyságtételre csak az képes, akire a Szentlélek kitöltetett s világosságban és igazságban jár! I. A hit, szeretet, bizonyságtétel és győzelem olyan kérdések, amelyeknek megoldása a legfontosabb minden ember számára. Mindezek a kérdések sokszor elismételt szavak — és sokszor fölényesen elintézett szavak. De épen mert sokszor hangoztatják őket, ez is mutatja fontosságukat és mert sokszor fölényesen akarjuk elintézni őket — azt mutatja, hogy megoldásukra vállalkozni nagy terhet, nagy feladatot jelent s az ember sokszor akar inkább a megoldatlan kérdések kényelmében és bizonytalanságban élni, — mint bizonyosságban teherhordozás által. Az bizonyos, hogy a Szentháromság bizonyságtétele már megtörtént. Az Atya bizonyságot tett irántunk való nagy szeretetéről, amikor megteremtette ezt a világot s amikor a bizonytalanságban vergődő ember számára elküldötte egyszülött Fiát. A Fiú is bizonyságot tett akkor, amikor ártatlan létére bűneinket magára vette s meghalt érettünk kínos, gyalázatos halállal a keresztfán. S a Szentlélek is bizonyságot tett, amikor világosságát és erejét aláárasztotta e világra s az emberekre, hogy általa lássuk az Atya szeretetét, a Fiú nagy kegyelmét! Igen, amit a fölolvasott Ige első felében hallunk, az nem kétséges, annak bizonyossága nyilvánvaló. A Szentháromság bizonyságtétele itt van, tapasztalhatjuk, hogy él és hat! De az Ige második része: a föld bizonyságtétele a nagy kérdés számunkra. A Szentháromság bizonyságtétele érettünk való, a mi bizonyságtételünket megelőző — a vér, a viz és a Lélek bizonyságtétele azonban az ítélet bizonyságtétele, a mi bizonyságtételünk után következő — tehát felmentő, vagy elmarasztaló ! ítélet! Nem hiába érte-e fejedet a keresztség vize, amellyel az anyaszentegyházba bevettek, amely a Krisztus záloga és pecsétje rajtad? Mit adtál a zálogért váltságul — nem törölted-e el a pecsétet magadról? Krisztus éretted hulló vére vájjon érte-e lelkedet, hogy lemoshassa és megtisztíthassa azt? Vagy hiába omlott az a vér s lelked sóvárgása nem volt olyan erős, hogy megtaláljon s talán a föld pora szívta magába s Te tovább is tikkadtan s megmosatlanul maradtál? S vájjon a Lélek munkája bejutott-e lelkedbe? Nem zártad-e el a sebesen zúgó szél elől szivedet, nem iakartad^e el a kettős nyelvek látásától szemedet s nem szorítottad-e ajkaidat görcsösen, hogy valamiképen nyelveken szólóvá ne válj? Felelj ezekre a kérdésekre. Felelj a mindent látó örök Bíró előtt. S feleleted nyomán majd elhangzik a vér, a viz és a Lélek bizonyságtétele s ez vagy boldogságot jelentő örömkiáltás lesz, vagy halálítéletedet mondja ki! II. Bizonyságot pedig csak életeddel tehetsz. S életed vagy arról va’ó bizonyságtétel, hogy él benned a Krisztus, — vagy arról, hogy Krisztus nélkül élsz s az előbbi felmentésedet fogja jelenteni, az utóbbi pedig — halálodat! Testvéreim, a Szentlélek az első pünkösd ünnepén anyaszentegyházat teremtett azért, hogy az egyház segítse az embert krisztusi élet kialakítására. így gondoskodott a Lélek arról, hogy bizonyságtevő lehess. Téged is eljegyzett az egyház a keresztségkor Krisztus tulajdonává, — téged is tanított, hogy megismerd azt a csodálalos szeretetet, amellyel Isten és Krisztus szeretett. Felhasználod-e a segítő eszközöket? Isten nem lehetetlent kiván tőled, amikor életed bizonyságtételét akarja, amikor győzelemre sarkal, — mert adott segítő eszközt. De ezt az eszközt megragadni, felhasználni terád bízta! Milyen bizonyságot tudtok felmutatni? Haad kérdezem meg először tőletek, kedves diáktestvéreim — akik egy esztendő végén hálaadásra jöttetek fel ide a gyülekezet templomába —, vájjon életetek e mostani fejlődő korában keresitek-e az istenes élet lehetőségét? Boldogok vagytok ti, mert még sok lehetőségetek van megmutatni, hogy Isten gyermekei vagytok! Isten az Ő saját gyermekeinek ismer benneteket. Számotokra rendelte a Lélek által az iskolákat, hogy világosságot és erőt nyerjetek. S épen most, egy iskolai esztendő végén jó alkalom számotokra, hogy magatok is meglássátok, vájjon ismeretben és szeretetben mennyit haladtatok? Megéreztétek-e az Alma Mater ölelésében az isten szeretetének melegségét s tudtátok-e alázatos szeretettel viszonozni azt? Hadd forduljak hozzátok is kérdéssel, messze vidékekről összesereglett öreg diáktestvéreim, akik 10, 20, 25 s 35 esztendővel ezelőtt hagytátok el e várost s az iskolát s most újra visszatértetek ide, hogy e gyülekezettel együtt hálás szívvel imádkozzatak a szeretetért, amely egykor kiáradt Rátok. Hadd kérdezzem meg tőletek, életetek bizonyságtétel-e erről a szeretetről? Ügy-e nem feledtétek ei az Alma Mater, az Isten eszközét, úgy-e ha elsodort is az élet nehéz küzdelme messze vidékekre, — a szeretet melege nem hült ki, úgy-e ez a szeretet hozott vissza most is benneteket? Óh tegyetek bizonyságot erről a szeretedről! És ti mindnyájan keresztyén gyülekezet, — amikor gyermekeitekre néztek, vagy amikor hazaszálló
