Dunántúli Protestáns Lap, 1938 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1938-06-05 / 23. szám
Negyvenkilencedik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1938 június 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Akiket Isten Lelke vezérel .. . Róni. 8: 14 — 16. A pünkösdi szent ünnepeket a Szentlélek kitöltetésének és a keresztyén anyaszentegyház megalapításának emlékére ünnepeljük. Vannak emberek, akiknek számára csak megemlékezés, nem egyszersmind a Szentlélekkel megteljesedés és munkás élet elkezdése. Ezek rendszerint azt az ellenvetést szokták felhozni a pünkösddel szemben, hogy ezt az ünnepet nem tudják a többi nagy ünnepek sorába sorolni, mert nem tudják megérteni és elfogadni az anyaszentegyház tanítását a Szentiélekről. Azoknak a testvéreinknek, akik így gondolkodnak, azt feleljük, hogy aki a Szentleiket értelemmel akarja felfogni, épúgy cselekszik, mint az, aki marékkai akarja felfogni a levegőt, vagy a világosságot. Más szervünk van a levegő, más a világosság felfogására, ép így van egy sajátos »szervünk« a Szentlélek felfogására és »megértésére«. Egyházunk hivatalos könyve: a Heidelbergi Káté az 53. kérdésre adott feleletében a Szentiélekről azt tanítja, hogy csak igaz hit által fogható fel. Valóban úgy is van, mert a Szentlélek maga láthatatlan, a munkája és a hatása azonban kétségbevonhatatlanul áll előttünk és megnyilatkozik bennünk, igaz hit által Krisztusnak és minden jótéteménynek részesévé tesz, vigasztal és velünk marad örökké. Ha ;nem a kételkedés, hanem a hit embereit hallgatjuk meg, az ő bizonyságtevésükből, munkájukból és életükből megismerjük a Szentlélek átalakító, újjászülő erejét. Alig van valami az emberre olyan nagy hatással, mint amikor olyan emberek beszélgetését i halljuk, akik valamit átéltek. Hallani egy katonát, j amint harctéri élményeit beszéli el, hallani valakit, I aki sötétségben élt sokáig és egyszerre kiszabadult a napvilágra, hallani valakit, ki hosszú ideig mély szakadék szélén járt és minden pillanatban attól tartott, hogy alászédül, aki küzdött, szenvedett és végre célhoz jutott, olyan bizonyosságot nyújt, amit nem dönthet meg semmiféle tagadás, okoskodás és haszontalan bölcselkedés. Ilyen a Pál apostol bizonyságtétele is. Nem saját erejéből állott meg a nagy szenvedések között, hanem Isten Szentleikének segítségével. Neki lett volna a legtöbb oka panaszkodni a fáradság, a betegség és az üldöztetés miatt. A halál szüntelen a sarkában járt, nélkülöznie kellett a családi élet nagy erőforrásait. Mint olyan ember, aki mindig úton van és idegenek között jár, nem tudhatta, hogy hol, mi éri. Csak sötét színben láthatta volna a világot, vádolhatta volna a kegyetlen sorsot, amely játékot űz a szegény emberrel, de Pál nem zúgolódott, mert Isten vezérelte útján, erősítette meg a szenvedések között és tette bizonyossá afelől, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. Bizony, bizony, akiket Isten lelke vezérel, azok Istennek fiai. Isten nem nyúl bele senkinek sem az életébe úgy, hogy erőszakkal állítaná ide vagy oda, hanem kibocsátja az ő Szentjeikét és általa vezérli az embert. Ha Isten épít, ha Isten áld, ha Isten nemzeteket megtart, azt mindig emberek által cselekszi, de úgv, hogy rájuk kiárasztja az ő Szentleikét, hogy alázatos és engedelmes eszközei lehessenek az Ürnak. Akik engedik magukat vezettetni Isten Szentlelke által, tehát akiken keresztül Isten lelke dolgozik, azok szerény emberek, csak azok hivalkodnak emberi értékekkel, akiken keresztül nem dolgozik Isten lelke, mert ezek a maguk dicsőségét állítják Isten dicsősége helyébe. Akiket Isten lelke vezérel, azok munkás, tűrő, engedelmes, szerény emberek. Ezeken kívül azok, akiket Isten lelke vezérel, bizakodó, reménykedő, örvendező lelkű emberek, mert a fiúságnak lelkét vették. Kétségtelen, hogy mindenkinek meg van a maga baja és rendszerint mindenki a magáét tartja a legnagyobbnak. Az az ember, aki a maga erejére támaszkodik és csak a saját esze után jár, szüntelen aggodalmaskodik és bizonytalanságban van a jövő miatt. A mulandókra támaszkodik és látszat életet él. Csak a büntetéstől valjó félelem tartja vissza a bűnözéstől és nem a keresztyénsége. Akit Isten lelke vezérel, az nem a külső körülmények szerint igazodik, hanem valami belső vezetésre hallgat. Nem esik kétségbe a csapások között, hanem bízik a jobb jövőben. Nem szokásból, divatból vagy valami kényszerítő körülmény hatása alatt tesz jót, hanem azért, mert az Isten Szentlelke munkálkodik őbenne. Űj szántást szánt és újra vet, mert a hite nagyobb, mint a csapás, mely sújtotta. Gondoljunk csak őseinkre, akik annyi üldöztetésnek voltak kitéve, hogy kérdés, vájjon a mai emberek a tizedrésznyit is elbirnák-e? Nem csüggedtek el. Elvették egyik templomukat, másikat építettek s benne újra felzendült a zsoltár. Ez nem emberi munka, hanem a Krisztus diadala és a Szentlélek munkája. Akiket Isten lelke vezérel, azok bíznak az Istenben, mert azok Istennek fiai. Az Isten lelke nélkül még a legtökéletesebb ember élete is tökéletlen élet. Ez a lélek tesz képessé szeretni, remélni, küzdeni, megbocsátani. Ez a lélek tanít meg a legfőbb életszabályra: soha se a nyomorúságra nézz, amelyben vagy, hanem Arra, aki téged a nyomorúságból kiragad. Az az út, melyet Jézus mutat, a gyakorlati életkérdés útja. Ha beteg vagy, ne úgy küzdj a betegségeddel, mint valami ellenséggel, hanem tekints a tökéletes egészség eszményére, Krisztusra és őt igyekezz kialakítani magadban. A szerencsétlenség és igazságtalanság ellen való küzdelemből még sohasem származott szeretet és igazság, de ott, ahol a szeretet és igazság gyakorlati életté vált,
