Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-07-04 / 27. szám

122. olda

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

termek, könyvtár, iroda, ifjúsági terem, rádió. Érdekesség kedvéért említem meg, hogy van egy német ajkúak között működő missziónk is. Náluk német nyelven kell prédikálni a fiatalok kedvéért. A többi helyeken a hitoktatás két nyelven történik: franciául és magyarul. Ugyanis nekünk kell a gyermeket újra megtanítani magyarul. íme a szomorú magyar tragédia.

De azért már a három éves Vajda Danika is el tudja ám énekelni a református magyar hozsannát:

Kövesd a Jézust, kövesd még ma ;

Halld miként hangzik hivó szava . . .

Roubaix. Kiss Zoltán.

JCérelem. A püspöki hivatal felkéri a Nagy tiszteletű Lelkipásztor urakat, hogy július hó folyamán ne fáradjanak be személyesen a püspöki hivatalba, hanem megkereséseiket Írásban küldjék be elintézés végett.

®®@@s@®@®®@®@®®@®®@®®®@®@®®®®®®®@®®@®®3 K) öö

I VEGYESEK |

Cé) ®— A Barla Szabó lelkésznemzedék 100 éves jubileuma Somogyvisontán, 1836 márciusában a »Venerabiie Tractus Simigiensis Inferioris« arról értesíti a lelkipásztorát temető visontai eklézsiát, hogy a csurgói iskola rektor-professzora, Barla Szabó János úr készséggel vállalja a visontai hivek lelki vezetését. Akkor még egyik fél sem gondolta, hogy e vállalkozásból százados frigy születik a Barla Szabó-család és a visontai eklézsia között. Barla Szabó János 33 évig lelkészkedik Visontán, ami a külső és belső építésnek az aranykora a gyülekezet életében. A négy éve épült új templom zsúfolásig telve, vasár- és ünnepnapon úgy, mint hétköznap. A nap keltéhez igazodó reggeli könyörgés a falu munkára indulását jelzi, ami közös imádsággal kezdődik. Az új templomot új iskola követi. A lelkész törekvését a földesúr — Széchenyiek — is méltányolja és a lelkészi földet fél relékről egész telekre, a tanítói földet negyed telekről fél telekre egészíti adományával, a rinyaújlaki leányegyház templomához pedig elegendő épületanyagot ad. 33 év múlva az apát a Kutasról hazahívott fiú, Barla Szabó József követi, aki folytatja a munkát ott, ahol az apa abbahagyta. A Csokonyavidéki Népnevelő Egyletben kifejtett munkássága révén megismeri és megszereti a szilárd jellemű lelkészt az egész környék, mit megbizonyít azzal, hogy nagy szótöbbséggel küldi követeként a nagyatádi választókerület az ország házába. Az igazságnak és a kisgazdaérdekeknek bátor szószólóját az erőszak kibuktatja a következő választáson. Bukása és gyötrő májbaja kedvét szegi. Betegen és elkeseredetten tér meg atyjához a visontai temetőbe, 18 évi itteni lelkészkedés után. Az apát gyermekeiben áldja meg az isten. A visontai gyülekezet a már idős Horváth Józsefet, a melegszívű Barla Julianna férjét hozza el lelkészül Lábodról, hogy a sokgyermekes Barla-család támasz nélkül ne maradjon. Két évig mellette káplánkodik a legidősebb fiú, Jenő, majd Horváth halála után a már előbb elhalt Horváthné Barla Sz. Júlia helyett újra Barla Sz. Józsefné kapja a gyülekezettől az egyházmegye hozzájárulásával az özvegyi jogot, a »kegyeleti időt«. Ennek elteltével Csurgóra költözik az özvegy gyermekei taníttatására, majd legidősebb papfiához, a kisújszállási vallástanárhoz, Jenőhöz, ki most már gondviselője lesz az egész családnak. 92 éves fővel érte meg a néhai visontai lelkész özvegye május 30-át, amikor Visonta község két életben levő fiát: Jenő ny. vallástanárt és Józsefet, az OT1 igazgató-főorvosát, egyetemi magántanárt, egészségügyi főtanácsost, Szigetvár volt nemzet- és országgyűlési képviselőjét díszpolgári okirattal tüntette ki. A ref. gyülekezet pedig nagy alázattal borult le isten előtt és adott Neki hálát a Barla Szabó lelkészcsaládért. Az ünnepelt család tagjai előző este érkeztek, kik között ott volt az említetteken kívül Barla Sz. Irma férjével, Sós István ny. gimn. igazgatóval, akiket az állomáson az egyház és község ünnepélyesen fogadott. Vasárnap reggel 9 órakor istentisztelet volt, minek végeztével Tánczos Dezső helyi lelkész nyitotta meg az ünnepet, hangsúlyozva, hogy a visontai eklézsia még mindig abból az erkölcsi tőkéből él, amit Isten kegyelméből a Barla Szabók gyűjtögettek. M.ajd Barla Sz. Jenő tartott előadást Visonta egyházi múltjáról, kiemelve az eltelt évszázad eseményeit. 11 órakor községi díszközgyűlés volt a községházán, hol megható jelenetek között adták és vették át a díszpolgári oklevelet. A kitüntetettek nevében Barla Sz. József Öméltósága hosszabb beszédben mondott köszönetét szülőfalujának a megtiszteltetésért. A díszközgyűlést közebéd követte, a környék vezetőségének részvételével, hol elsőnek helybeli lelkész szólalt fel és kérte az ünnepeiteket, hogy maradjanak fényes pozíciójukban is, hová az isteni gondviselés helyezte őket, a paróchia szülöttei: visontai papfiúk. Barla Sz. Jenő válasza után Halka Sándor belsősomogyi esperes, gróf Széchenyi Lajos visontai földesúr, Molnár József dr. babocsai orvos köszöntötték az ünnepeiteket, kik közül Barla Sz. Sándor ny. kálmáncsai körorvos tartott még beszédet.

— Uj segédlelkész. Püspök Úr a külföldi útjáról hazatért Pomóthy Dezsőt július hó 1 -ével Erdőcsokonyára rendelte segédlelkésznek.

— A balatonfüredi missziói kör június 7-én tartotta értekezletét Magyarbarnagon, melyen a kör tagjai majdnem teljes számban megjelentek. A kis barnagi gyülekezet valóságos ünnepnappá tette úgy a maga, mint az érkező vendégek számára az értekezlet napját. A nagy munkaidőben példát mutató teljességgel felsereglett a templomba, hogy örvendezzen az Ür szeretete felett, aki ezt a maroknyi magyar csapatot annyi megpróbáltatás közepette kimentette a szomszédos idegenség halálos öleléséből. Az istentiszteleten Gáty Ferenc felsőörsi lelkipásztor II Kor. 4:5—7. versei alapján hirdette az igét. Kovács János szentantalfai lelkipásztor: A református ember a családban, a községben és az egyházban című előadásában rámutatott a református emberek életében látható szomorú hibákra és bűnökre s az egyetlen megmentőre, a Jézus Krisztusra, ki boldoggá teszi a család, boldogulóvá a község és hódító erejűvé az egyház életét. Bakos Lajos balatonarácsi lelkipásztor: A presbiterség jegyei című előadásában kifejtette, hogy élet-halál kérdés, hogy egyházunk presbitereiben megvannak-e a presbiteri hivatásra méltóvá és alkalmassá tevő jegyek. Hívő, élökeresztyén, hitvalló, egyházias, reménykedő és szeretetet sugárzó presbiterekre van szükség. A választásoknál tehát ne a vagyon és a rang, ne emberi és anyagi szempontok legyenek a döntők, hanem az, hogy rajt van-e az Úr Jézus szerelmének és a Vele élő közösségnek a pecsétje a kiszemelt egyháztagon s ha rajt van, azt válasszuk meg, mert az igazi presbiter lesz. A bizal-