Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-12 / 50. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 243. oldal. Vogt szerint már Ádám előtt is voltak emberek, — mert a fenevadak ellen hiábavaló lett volna a megbélyegzés. Vogt Károly támadására az Apologetika felelete ez: »Bebizonyított dolog, hogy az ótestamentumi zsidóknál, valamint a Jézus kora előtti népeknél a nők bizonyos inferioritásban voltak; úgy hogy a nők még a családfákon nem igen szerepelnek. Adómnak sem olvasunk leányairól, holott kétségtelenül voltak leányai, akik már előbb a két fiúhoz mentek nőül. Ez természetes, mert hiszen az emberi nem további származása másként el sem képzelhető. Már most, ha feltesszük, hogy Ádám 128 esztendős volt, amidőn Ábelt Kain megölte, könnyű belátni, hogy már ekkor meglehetősen elszaporodhatott az emberiség. Feltéve, hogy Ádám 19 éves volt amikor Évát feleségül vette, minden 25 esztendőben könnyen lehetett 8 gyermekük; 50 év múlva egyenes leszármazás után lehetett már az ivadék 64; aztán 74 év múlva 572; majd 98 év múlva 4896 és 122 éves korában 32.768. (Hozzávetőleges számítás egy régi kommentárból.) Lehetett már ekkor Káinnak kitől félnie, — saját lelkiismeretén kívül is. Tehát a Vogt Károly által megnevezett Szentirási helyből nem az következik, amit ő abból kimagyarázni szeretne, hogy t. i. »a föld már Adóm teremtése előtt be volt népesedve, — hanem csak annyi, hogy az első testvérgyilkosság alkalmával már meglehetősen el volt szaporodva az emberiség«. Somogyhatvan. Szabó Béla. ©sfcsss!®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® ® ® §1 VEGYESEK | ®®@@®©@®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®s®®®®@i — Lelkészbeiktatás. A martosi ref. gyülekezet új lelkipásztorát Vecsey Viktort nov. 28-án iktatta be hivatalába Zsemlye Lajos hetényi lelkész, egyházmegyei tanácsbiró és Nagy Sándor ógyallai lelkész. — A Pápai Ref. Főiskola Ének- és Zenekara 1937. évi december hó 15-én, a Református Nőnevelőintézet dísztermében zongora-alapja javára zene-estet rendez a következő műsorral: 1. Megnyitót mond Szabó Sándor zenetanár. 2. Grieg: Solveig dala. Előadja a zenekar Szabó Sándor zenetanár vezényletével. 3. Az egyháziének evangéliumi alapjai. Előadás; tartja Árokháty Béla, budapesti leánygimn. vallástanár. 4. Szerdahelyi : A csikóstanyán. Brácsán előadja Szabó Sándor. 5. Hallottad-e hírét . . . ? Betyár-nóta. Énekli a kiskántus Szabó Sándor vezényletével. 6. Repülj fecském ... Hegedű-szóló zenekari kísérettel. Előadja és vezényli Szabó Sándor. 7. Magyar nóták. Énekli Zámbó István s.-lelkész. 8. Bihari: Hadik óbester nótája. Előadja a főiskolai vonósnégyes. Tagjai: Szabó Sándor I. hegedű, Udvarnoki Zoltán II. hegedű, Tóth Kálmán cselló, Szabó Árpád brácsa. 9. Szentirmay: a) Fehér galamb, b) Hívom ki... c) Egyszer volt egy legényke. Énekli* a kántus Szabó Sándor vezényletével. — Felülfizetéseket a zongora-alap javára köszönettel fogadnak. — A bécsi magyar keresztyének legközelebbi istentiszteletén, december 12-én, vasárnap d. u. három órakor a wieni osztrák reformátusok belvárosi templomában dr. Vass Vince kecskeméti református lelkész prédikál (I. Dorotheer-gasse 16.). — Kérelem. Megvételre keresek Bibliai Lexikont, lehet füzetekből álló is. Értesítések az ár megjelölésével Kocsis Sándor segédlelkész Szomód, Komárom vm. címre küldendők. — A malária az emberiség legádázabb ellensége! A malária az a betegség, mely legtöbb gondot okoz még manapság is a missziói területeken. Évente 700 millió ember betegszik meg maláriában és azok közül két millió meg is hal benne. Szingalézai tudósok már 1400 évvel ezelőtt foglalkoztak a maláriával és igen helyesen következtettek annak terjesztőire, a malária szúnyogokra. Az utóbbi időben igen eredményesen használják ellenszerül a plasmochint és atebrint. Molnár Mária is ilyen veszedelmes, maláriás vidéken munkálkodik és szintén sokat szenved a maláriától, magyar testvérei küldenek számára rendszeresen orvosságot, áldozatos szívű misszióbarátok filléreiből. ifiji HIVATALOS RÉSZ fjp A dunántúli ref. egyházker. püspöki hivatalától. 3531/1937. szám. Körlevél. A m. kir. honvédelmi miniszter úrnak 29.477/ 1937. Ein. A., szám alatt kelt s a református egyház egyetemes konventjének elnökségéhez intézett átiratát tudomásulvétel és miheztartás végett a következőkben van szerencsém közölni: »Tudomást szereztem arról, hogy állami felügyelet alá nem tartozó egyes vidéki iskolák a hadivonatkozású tárgyak hadtörténelmi, ill. muzeális értékét nem méltányolják oly módon, amint azt dicső katonai hagyományaink megkívánnák. Az említett muzeális tárgyak hadtörténelmi értéke fel nem ismerésének tudható be az a több alkalommal előfordult eset, hogy állami felügyelet alá nem tartozó egyes vidéki iskolák csere vagy eladás útján sok olyan hadtörténelmi vonatkozású muzeális tárgyat juttattak magángyüjtők kezébe, amelyek egyrészt tekintélyes értéket képviselnek, másrészt pedig — miután sorsuk a magángyüjtők kezében bizonytalanná válik — az ország számára csaknem elveszettnek tekinthetők. így a hadivonatkozású értékeink lassanként és könnyen kikerülhetnek a külföldre és ez által katonai hagyományaink ápolása terén — tárgyi vonatkozásban — pótolhatatlan veszteségek keletkeznek. Amidőn a hadivonatkozású muzeális anyag nagyobb megbecsülésére és az elkallódástól való megmentésére van szerencsém a figyelmet felhívni, tisztelettel kérem, hogy a hatásköre alá tartozó iskolák tevékenységét oly irányban szíveskedjék befolyásolni, hogy valahányszor az iskolák csere vagy eladás útján hadivonatkozású muzeális tárgyakat óhajtanak értékesíteni, előbb a m. kir. Hadimúzeummal lépjenek érintkemzésbe, hogy a Hadimúzeum nem tartóé igényt a kérdéses tárgyra. Ettől függetlenül tisztelettel felkérem, hogy az iskolák nem helyi jelentőségű — 1715 utáni — hadtörténelmi
