Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-04-18 / 16. szám

74. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. Körzeti ifjúsági konferencia Orciban. A kis őrei református gyülekezetnek kedves ün­nepe volt április hó 11-én, a sok esős nap után az első szép verőfényes tavaszi napon. A szép tavaszi nap méltlój keretet adott annak a vidám ifjúi sereg­nek, amely a szomszédos gyülekezetekből konferen­ciára gyűlt össze. Hetes, Kaposmérő, Kaposvár, Ma­­gyaratád, Mezőcsokonya, Somogyaszaló, Somogyjád ifjúságának kiküldöttei jelentek meg lelkészek, taní­tók, presbiterek vezetésével. A konferenciának 136 jelentkezett tagja mellett helybeliekből és vendégek­ből álló népes gyülekezet vett részt az ünnepélyen. A megnyitó istentiszteleten ifj. Nyáry Pál somogy­­aszalói lelkipásztor hirdette az igét a 119. zsoltár 9. v. alapján, felmutatva az ifjúság előtt a tiszta és boldog élet útját. A konferencia délelőtti sorrendje üdvözletekkel kezdődött, minden egyházból egy-egy ifjú bibliai vers­sel üdvözölte a konferenciát. Az őrei leánycsoport: Márkus Irén és Irma, Csapó Margit és Mecseki Mar­git énekelték Pataky Sarolta tanítónő harmonium­­kísérete mellett az »Im ma az egész égbolt« kezdetű éneket. Kovács Péter kér. ifjúsági egyesületi orszá­gos földműves ifjúsági titkár — maga is hajdúböször­ményi kisgazda — lelkes előadást tartott az ifjúság­nak ezzel a címmel: »Harcold meg a hitnek szép harcát«. (I Tim. 6:12.) Baracsi Lajos őrei ifjú sza­valata után két kaposmérői ikertestvér ifjú: Kispap János és József elénekelték a konferencia énekét: Most, most, még ifjú korodban add át Jézusnak szived. Az ének szövegét tartalmazó emléklapot B. Major János őrei lelkipásztor kiosztotta az összes jelenlevők számára, hogy a szép éneket ott a hely­színen mindenki megtanulhassa és az emléklapot ma­gával vihesse. Ifjak és felnőttek lelkesen zengték a szép éneket, melyet még a délután folyamán is meg­ismételtek. A délelőtti sorrend végén az egyes gyü­lekezetekből megbízott ifjak beszámoltak a náluk folyó ifjúsági munkáról. A déli 12 órától 2 óráig tartó szünetben számos fényképfelvétel örökítette meg a konferencia részt­vevőit, majd az őrei gyülekezet az egyháztagok ál­dozatkészségéből ízletes háromfogásos ebéddel ven­dégelte meg a konferencia tagjait. Az ebédet a pres­biterek feleségei és az ifjak és leányok anyjai készí­tették és a leányok szolgálták fel. A délutáni munka fő pontjai voltak a bibliai helykereső verseny és a zsoltárverseny, miközben több szavalat és énekszám gyönyörködtette a hall­gatókat. Szavaltak Szántó Lajos hetesi, Orbán Jó­zsef kaposvári, Nagy József magyaratádi, Tóth Kál­mán és Imre József hetesi, Pap József kaposmérői ifjú, énekelt Bertalan Sándor magyaratádi ifjú. A bib­liai versenyen az volt a feladat, hogy ki találja meg hamarabb az ó- és újszövetségből a kijelölt 5—5 bibliai verset. A zsoltárversenyen a feladat volt: cso­portban elénekelni a 30 első zsoltárból bármelyiket. A bíráló bizottság tagjai voltak: Imre Sándor kapos­vári gazdasági iskolai igazgató-tanár mint elnök, Vargha Gyula kaposvári vallásoktató lelkész, Pré­­csényi István somogyjádi tanító, illetve ő helyette a zsoltárversenynél Szabó Kálmán mezőcsokonyai ig.­­tanító. A bibliai verseny nyertesei: I. díj Burcsa Gyula Kaposvár; II. díj Márkus Irén Őrei; III. díj Csapó Margit Őrei és Babay Aladár Kaposvár. A zsoltárverseny nyertesei: I. díj őrei csoport; II. díj mezőcsokonyai csoport; III. díj kaposmérői csoport. A nyertesek jutalmazására az őrei egyház ajánlott fel vallásos olvasmányokat. A két verseny között Gön­­döcs Sándor kaposvári ifjú, bírósági tisztviselő tar­tott előadást ezzel a címmel: Az ifjúság és az imádság. A konferencia végeztével B. Major János őrei lelkipásztor mondott záróbeszédet, majd dr. Bene­dek Sándor magyaratádi lelkipásztor bibliamagya­rázata és imája emelte Istenhez a sziveket. Alkonyat felé egy áldásokban gazdag nap emlékével vettek búcsút a vendégek a gyülekezettől azzal az ígérettel, hogy ősszel találkozunk Somogyaszalón. A konfe­rencia céljaira Bita Lajos gondnok buzgólkodása ré­vén pénzben és élelmiszerekben 228 P értékű ado­mány gyűlt össze. Ahol rólunk is megemlékeznek .. . 72. lelkészegyesületi gyűlés: Utrechtben... Ugyan mi köze van ennek Magyarországhoz? Ugyan ki gondolná, hogy ennek a gyűlésnek még mi reánk is kiterjed a figyelme? Kezdődik bibliaolvasással. Rögtön utána, mint valami memento, jön a szomorú lista: »akik elköl­töztek«. Aztán megy minden az előre megállapított programm szerint. Csakugyan presbiteri egyház vagyunk-e? — ez az első élénk vitát kiváltó probléma. S ezzel kap­csolatban sorra kerülnek az összes egyházi tisztsé­gek; analizálják különösen a presbiterek hivatását, szerepét, teendőit. Következik a második szám: a katekizáció kér­dése. Sorra kerülnek ugyanazok a nehézségek és akadályok, amik nálunk. Még a tankönyvek elleni pa­naszok is ugyanazok. Előadásokat tartunk, ahelyett, hogy a gyermek nyelvén beszélnénk. Száraz fogalmakat tanítunk, ahe­lyett, hogy élő igazságot adnánk. A mait eseményei­ről beszélünk, ahelyett, hogy arra mutatnánk rá, mit jelent ma és a mi világunkban Isten szavát meghal­lani. (Mind-mind mennyire ismerős!) Különösen égető ez a kérdés az igehirdetéssel kapcsolatban. Mi a szerepe és jelentősége az Ószö­vetségnek a prédikálás terén? Exegézis, históriai­irodalmi ismeretek csak előkészület az igehirdetés­hez. A Lélek fogja megmutatni, melyik részek azok, amelyekről beszélnünk kell s ha a Lélek vezet, ak­kor az Ószövetségben is Isten kijelentését látjuk s akkor nincs szükség a kánon revideálására. Utolsó előadás: az ökumenikus mozgalom múltja, jelentősége és jövője. Fölszólítás a mozgalom támo­gatására. Taggyüjtés. Még egy élénk vita következik ezután — az »új zso!tárok«-ról s ezzel vége is a két­napos gyűlésnek. De mégse. A programúiban, dacára minden pon­tosságnak, egy kis változás történt. Egy számmal több lett, mint ahogyan azt előre eltervezték. Az egyik előadás végeztével ugyanis Dekker lelkész úr, aki sokunk előtt ismeretes Magyarországon is, engedel­­met kér s egy »fontos ügyet« terjeszt a gyűlés elé. A magyar hittestvérekre hívja fel holland lelki­pásztortársai figyelmét. »A hugenottákon kívül nincs a prot. keresztyénség történetében még egy egyház, amelyik annyi megpróbáltatáson ment volna keresz­tül, mint a magyar református egyház — csendül a szava —; s ez az egyetlen, amelyik tőlünk tanulni akar. A kérés fölszólítássá válik: segítsétek ezt a küzdő magyar egyházat! A fölszólítás tettre sürget: kik azok, akik hajlandók egy-egy forintot adni arra a

Next

/
Oldalképek
Tartalom