Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-28 / 13. szám
1937. DUNANTŰLI PROTESTÁNS LAP 59. oldal. Presbiteri konferencia Tatán. A Budapesten újjáalakult ORLE-nek egyik főfeladata a testvér ORPSz-nak minél intenzívebb bekapcsolása az újjáteremtendő református egyházi életbe. Szabó Imre főtitkár elindult nagy misszió jil útjára, hogy a kicsiny kezdetből egy életképes és a fontos kérdésekben döntő szavú testvéri közösséget teremtsen. A tatai egyházmegye presbiterei március 10-én gyűltek össze Tatában, hogy a második konferencián testvéri találkozót adjanak azoknak, akikkel két évvel ezelőtt indultak el. A zord tavaszi nap ellenére is mintegy 210 presbiter gyűlt össze. Kétszerannyinál is több, mint a megalakuláskor. Örvendetes, hogy presbitereink megértik az idők figyelmeztető szavát. A tatai ősi templomban istentisztelettel kezdődött a nagy nap. Márkus Jenő helyi lelkipásztor igen alkalomszerű és éleslátásra valló igehirdetésében tűzte ki a célt, amiért szükséges az őrállók testvéri találkozója. A kaszinó tágas terme .zsúfolásig megtelt és a társadalom különböző osztályait képviselő presbiterek feszült figyelemmel hallgatták Besse Lajos bibliaolvasását és a családi okok miatt távol levő Lőke Károly esperest helyettesítő Baráth József missziói előadó megnyitó beszédét. Örömének adott kifejezést, hogy sokkal többen jelentek meg, mint a múltban.. Hangsúlyozta, hogy a konferenciáknak mindig korszerű kérdésekkel kell foglalkoznia. Üdvözölte Szabó Imre és dr. Incze Gábor központi kiküldötteket. Zajos éljenzés követte szavait, amikor felemlítette, hogy Szabó Imre mi tőlünk ment el és lett a budapesti legyházmegye első esperese. Szabó Imre meghatottan köszönte meg az üdvözlést és fájó érzéssel említette, hogy ennek a megyének szülötte, bár szülőföldjének az ősi vármegye egyrészével szomorú megszállás jutott osztályrészül. Célul tűzte ki, hogy a magyar ref. egyház presbitereit mozgósítani fogja. Nagy szükség van erre, mert létjogosultságunkat kezdik kétségbe vonni. Pedig nem volna ma magyar, ha nem lett' volna magyar református egyház. Ilyen seregszemlére szükség van, mert látni akarjuk, van-e sereg? A vezérkar csak akkor nyugodt, ha érzi hogy mögötte erős hadsereg van. A győzelemhez kettő szükséges: előrelátó vezérkar és azt követő hadsereg. Ennek a kettőnek szoros kapcsolatban kell lenni! Tolmácsolta dr. Ravasz László és dr. Balogh Jenő országos elnökök üdvözletét. Lebilincselő előadását a hamis pénzek szigorú .vizsgálatával kezdette. A hamis pénzt mindig ki kell vonni a forgalomból. A lelkipásztorság és presbiterség fontos tisztségében igen sok hamis pénz van forgalomban. Ezt a két tisztséget egész lélekkel, komoly hivatásérzettel kell betölteni. Mindig kisebbség voltunk, tehát szellemileg kell erősebbnek lennünk. Revízió alá kell venni e tisztségeket. Vázolta a presbiter és lelkipásztor közötti viszonyt. Legyen meg közöttük az összhang. Mindkettő érezze Istentől való küldetését. A magyar falura most zúdul rá a modern élet minden támadása. Legyen ott az őrálló lelkipásztor mellett a tanácsadó, bibliás, hűséges presbiter. Nincs a faluban szentély, mert az üres templomok,' Istentkerülő emberek vannak túlsúlyban. A presbiter legyen vasárnapot megszentelő, Isten dicsőségét szolgáló ember. A templom több, mint a parlament, mint a községháza. Ott Isten beszél, legyünk mi Isten szája, hogy általunk is beszélhessen. A mi királyunk Krisztus, aki hitvallókat keres úgy mint régen. Álljunk melléje. Az előadáshoz Besse Lajos, Kurucz Gyula lelkipásztorok és Kardos Elek presbiter szóltak. Minden hozzászólásból az csendült ki, hogy csak a hivatásukat komolyan vevő lelkipásztorok és presbiterek lehetnek eredményes munkásai egyházi életünk elmélyülésének. Id- Szijj Bálint nagyigmándi presbiter, felsőházi tag igen értékes és szép előadást tartott e kérdésiről: »Mit köszönhetek egyházamnak?« Az országos Viszonylatban is szép sikereket elért hívő ember hálával sorolta fel azokat az eredményeket, amelyeket az ő élete által is adott Isten a szegény hazának’.. Érdekesen világított a múlt századvégi állapotokra, amikor a tanulni vágyó társaival együtt lelkipásztora vezetésével alapítanak olvasókört, amelyből kiindul a gazdakör, hitelszövetkezet, hangyaszövetkezet. Hitvalló előadásában rámutatott arra, hogy a Sátán ma sem aluszik. A presbiternek kötelessége őrt állani lelkipásztora mellett, mert az iskolákat fenntartó egyházat csak így tudjuk megvédeni az ellene vezetett támadásoktól. Az előadáshoz Baráth József felszólalásában rámutatott a ref. egyházból kisugárzó erőkre és szociális tevékenységre. Szenczi Mihály komáromi főgondnok »Miben lehet a presbiter segítségére lelkipásztorának?« című előadásában igen helyesen mutatott rá a legnagyobb segítségre, az érette való imádkozásban. Felolvasta az öreg Szikszayból a lelkipásztorért való imádságot- Mindnyájan éreztük, hogy van még olyan tiszttárs is, aki imádkozik lelkipásztoráért és ez a legerősebb, leghathatósabb segítség. Felolvasott egy kedves elbeszélést: »A cár és a Biblia«. Az előadáshoz Tapsonyi Sándor, Várady Lajos, Csizmadia Dániel lelkipásztorok szóltak. Felszólalásuk abban csúcsosodott ki, hogy a lelkiélet elmélyítésére szükség van és erre alkalmat kell adni az egyházukat szerető presbitereknek és másoknak is. A jó Szikszay pedig, mint hűséges munkatárs, legyen ott a Biblia és énekeskönyvünk mellett. Dr. Incze Gábor előadásában erre a kérdésre adott feleletet: »Mit tud rólunk a külföld?« Igen szomorú képet festett arról, hogy mennyire félreismer bennünket a külföld. Érdekesen fejtegette, hogy milyen utakon át jut a külföldi ember hozzánk. Beszédében rámutatott arra, hogy a vallásos élet útja a legalkalmasabb a külföldi testvérek rokonszenvének megszerzésére. A széles látókörű előadó gondolatgazdagságával igen jó szolgálatot tett, mert felébresztette mindnyájunkban annak szükségességét, hogy nem nézhetjük ölhetett kezekkel körülöttünk az események folyását, hanem külföldi kapcsolatainkat minél szorosabban ki kell építeni. Thaly Dezső egyházmegyei gondnok foglalta /össze a konferencia áldásait. Megköszönte az előadók fáradozását, kérte a presbitereket a hallott igék megvalósítására. A CXXXV. zsoltár eléneklése után Tapsonyi Sándor imádságában megköszönte Isten szeretetét és végtelen kegyelmét. A konferencia bizonyára jó magvetés volt, mert a kipirult arcok beszéltek a dicső múltról, Isten gondviseléséről a jelen nyomorúságaiban, de Ígéret a jövendőre nézve is. Hisszük, hogy a székesfehérvári országos konferencián a tatai egyházmegye presbiterei is nagy számmal lesznek jelen. Nagyigmánd. Tapsonyi Sándor egyhtn. tudósító.
