Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-21 / 8. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 35 oldal. különösen a pápai egyház áldozata —, a főiskola tanárainak és a theologusoknak önzetlen támogatása nemcsak hogy hiábavaló nem volt, — hanem jövőnk érdekében gazdag kilátásokat igérő szolgálat. Jelenvolt. Moody Dwight Lyman. 1837—1937. A Pápai Református Nőegyletnek az idei egyetemes imahetet bevezető január 3-iki vallásos estélyére írta dr. Pongrácz József. Vasárnapi iskolájának oly híre lett, hogy egyszer Lincoln elnök is meglátogatta. Moodyt kezdték észrevenni és hol ide, hol oda hívták meg konferenciai előadások tartására. Különösen az Ifjúsági Keresztyén Egyesületeknek volt kedvelt szónoka. Az amerikai polgárháború idején a chicagói KIÉ Moodyt választotta meg elnöknek és az egyesület nagyszerű munkát végzett a hadbavonultak lelki gondozása terén. Általánosan jellemezte Moodyt, hogy eltalálta, mikor mit kell tennie. Ez a háborús munka ismétlődött meg az amerikai-spanyol háború idején és 1889-ben a chicagói Columbus világkiállítást is arra használta fel, hogy Isten igéjét hirdesse a kiállításra tóduló óriási tömegeknek. Mint KIÉ elnöknek első dolga volt, hogy az ügy fontosságához méltó épületet emeljen az egyesületnek. 199 ezer dollárba került és négy hónap múlva leégett. De ez nem csüggesztette el Moodyt. Újat építettek, ez két év múlva szintén leégett az akkor Chicagóban pusztító óriási tűzvészben. íme, Isten kemény próbákra teszi övéit, azonban ügye végül mégis diadalmaskodik. A romok között két gazdag ember segítségével egy nagy sátorféle épületet emelt, melyből jelentős ébredés indult ki egész Chicago területére. A. tűzvész után egy esztendeig minden vasárnap nyolc istentisztelet volt ebben az épületben és Moody megszervezte a szegények gondozását is. Az eredmény az lett, hogy százak tértek meg az itteni munka hatására és lettek hasznos tagjai egyháznak és társadalomnak. Közben történt, hogy Moody új gazdája azzal akarta meghálálni Moody hűséges üzleti munkáját, hogy utazójának szerződtette. Ez azt jelentette, hogy sokat kellett távol lennie a várostól, ahol ő oly komoly munkát végzett az Űrért. Igaz, hogy vasárnapra mindig hazajött, de a hét többi napjain meg volt fosztva kedvelt munkája végzésétől. Egyébként is gazdája havonta csak egy vasárnapi hazajövetelt fizetett, a többi háromnak költségeit magának kellett fedeznie. Lassanként az Űrért való munka annyira betöltötte egész lelkét, hogy elhatározta, minden idejét az Ür ügyének fogja szentelni. Mikor kérdezték, miből fog megélni, azt felelte: »az Úr gondoskodni fog«. Megtakrított pénzéből legelőször is lovat vásárolt és azon járta be Chicago külvárosait, hogy minél több embert hivjon az összejövetelekre. Pénze nemsokára elfogyott és sokáig kenyéren és sajton élt, de azért nem szólt egy szót sem barátainak. Végre barátai rájöttek az igazságra és rávették, hogy fogadja el segítségüket. Isten sokszor megengedte, hogy anyagilag nehéz helyzetbe jusson, de a kellő időben megjött a biztos szabadulás és megkönnyebbülés. Moody sokszor nagy összegek felett rendelkezett, volt olyan város, ahol 130.000 dollár volt a perselypénz, de ő ebből semmit sem tartott meg magának, hanem mind Isten ügyére fordb totta. Isten gondot viselt az ő szolgájáról is. Amikor megházasodott — a misszió munkájában résztvevő egyik segítőjét vette feleségül, — egyik barátja ingyen lakást ajánlott fel nekik, többen pedig összeálltak és a lakást teljesen bebutorozták. Felesége nagy áldás volt Moodyra munkája szempontjából is. Minden tekintetben teljes összhangban dolgozott férjével. Moody minden tervét vele beszélte meg. Levelezésének legnagyobb részét is felesége intézte el. Moody munkássága legjelentősebb az igehirdetés terén. Mint igazi vezérkari főnök, nagyszerűen tudta segítőtársait kiválasztani. Tudta, hogy egymaga nem végezhet el mindent, ezért éles szemmel szerzett megfelelő segítőtársakat. Különösen felhasználta a jó énekeseket. Ö maga ugyan nem tudott szépen énekelni, de meg tudta ítélni, ha más jól tudott. Egyik leghíresebb énekes munkatársa volt Sankey, aki sok új éneket is szerzett épen a Moody-féle evangelizáló összejövetelek alkalmával. Moody Amerikából többször átjött Európába és a harmadik alkalommal 1873-ban érkezett meg Liperpoolba. Itt az az elcsüggesztő hír várta, hogy két barátja, aki meghívta őt, időközben meghalt. A harmadiknak azonnal siirgönyzött, hogy készen áll a munkára. Az illető a yorki KIÉ titkára, azt sürgönyözte vissza, hogy legalább egy hónap kell a gyűlések előkészítésére. De Moody nem az az ember volt, aki megijedt a nehézségektől, újabb sürgönyt menesztett: »ma este Yorkban leszek«. Az első gyűlésen nyolcán voltak jelen. A második héten már nagy érdeklődés mutatkozott. Angliában új dolog volt a Moody munkájában Amerikában már megszokott »utógyűlés«, amikor az ottmaradt érdeklődőkkel Moody és társai személyesen foglalkoztak. A yorki kezdet mint tűz harapódzott tovább. Sunderland, Newcastle után átmentek Skóciába és a hidegnek mondott skótok úgy fellelkesülték mint még soha. Edinburghban a város legnagyobb terme túlkicsinynek bizonyult a közönség befogadására. Isten Lelke valósággal láthatóan jelen volt. A külső eredmény az volt, hogy mintegy 300()-en csatlakoztak az egyházakhoz. Északskócia és Glasgow után átmentek Írországba, ahol sok római katholikus is részt vett a gyűléseken, majd visszatértek Angliába, ahol Londonban fejezték be munkájukat. Mikor Londonba készültek, Moody azt irta ottani barátainak, hogy legalább 5000 font = 120.000 P kell az előzetes készületekre, azt Írták neki vissza: »már 10.000 fontunk van«. Itt 285 gyűlést tartottak és vagy 2,500.000 embernek hirdették az idvesség evangéliumát. Lecky, a történész írja, hogy Wesley és társainak evangélizáló munkája mentette meg Angliát a forradalomtól. Ki tudja, mi volt Moody és társai munkájának a tényleges eredménye a szigetország életére nézve? A Nagybritanniában nyert áldások Amerikában folytatódtak. Moody bejárta úgyszólva az összes nagyvárosokat, néhol külön épületeket emeltek e célra igazi amerikai nagyvonalúsággal, melyekbe 15—20 ezer ember fért be. Ezeken az összejöveteleken résztvett minden protestáns egyház, mert belátták, hogy Moody nem magának akar híveket toborozni, hanem Istennek.
