Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-26 / 52. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 253. oldal. csak kárhozatot eszik és iszik magának. A felhívás megtörténtét a presbitérium legközelebbi ülésén jelenteni kell. Ugyanezt a felhívást tegyék meg a lelkipásztorok az úrvacsora! szertartási beszédben azokhoz, akiket a helybeli vagy más egyházközségek bíróságai az Ürasztalától eltiltottak. 4. §: A káros megegyezést kötő egyháztag házassága egyházi megái dásban nem részesülhet. Egyébként az istentisztelet és más. vallásos összejövetelek látogatásában nem akadályozható. Halála esetén keresztyén módon el kell temetni, azonban helyi szabályrendelettel meg lehet állapítani, hogy ilyen esetben a díszesebb temetés (harangozás, sírhely kijelölése, ünnepélyes szertartás) mily mértékben mellőzhető. Megszégyenítő eljárást (a házasságkötéskor , kiharangozást stb.) alkalmazni nem szabad. Ellenben a káros megegyezéstadók nevét az egyházi bíróság határozatának jogerőre emelkedése után, valamint a népmozgalmi adatok újév napján szokásos közzétételekor ki kell hirdetni s ez ilyenkor az egyházközség lapjában váló közléssel is történhetik. 5. §: Az az egyháztag, aki mint törvényes képviselő', vagy mint szülő beleegyezését aktja ahhoz, hogy kiskorú gyermeke másvaüásúval egyházunkra séreímes megegyezéssel kössön házasságot, — az egyházi törvényben körülírt kötelességét súlyosan megsérti s ezért a 3. §-ban foglalt felhíváson kívül fel kell szólítani arra is, hogy viselt egyházi tisztségéről mondjon le. Ez a következmény elmarad, ha a törvényes képviselő (szülő) az egyházunkat sértő házasságba adott beleegyezésével elkövetett hibáját töredelmesen megbánja s ezt a gyülekezet előtt kinyilvánítja. A hithűségbe, törvényszabta egyháztagsági kötelességbe ütköző cselekmény miatt — ezt mondja ki a 6. § — az illetékes egyházi bíróság elnöksége köteles az eljárást megindítani. Még hangoztatja az utasítás, hogy amennyiben fegyelmi eljárást olyan egyháztag ellen kell indítani, áld bármily egyházi tisztséget tölt be, súlyosabb büntetések is kiszabhatók. Szombaton délelőtt a megnyitó után Szentpéteri Kun Béla ismertette az egyes törvényjavaslatokhoz készített pótlásokat és módosításokat, közöttük a reverzális ügyben kiadott utasításhoz azt a paragrafust, amely dr. Matolcsy Sándor indítványára kimondja, hogy az egyház kárára adott reverzálisért kiszabott büntetés legalább egy, legföljebb öt évre szól, de annak az egyháztagnak, akit a reverzális miatt az úrvacsorától eltiltottak, életét veszélyeztető súlyos betegségben nem tagadhatja meg a lelkész ezt a vigaszt Benedek Zsolt javaslatára elhatározta a Zsinat, hogy az elfogadott törvénycikkeket a kormányzóhoz terjeszti fel jóváhagyás és megerősítés végett. Balogh Jenő dr. főgondnok ezután bejelentette, hogy az 1928 májusában megkezdett zsinati tanácskozások véget értek. Kifejezést adott annak a kívánságnak, hogy a hozott egyházi törvények szolgálják a nemzet közjavát, amelyet a magyar reformátusság mindig őszintén munkált és vezércsillagának tekintett. Köszönetét nyilvánította a Zsinat előkészítőinek, bizottságainak, előadóinak és minden tagjának, különösen kiemelve Szentpéteri Kun Béla, Benedek Zsolt és Kiss József konventi titkár értékes fáradozását. Farkas István püspök az elnökségnek tolmácsolta a zsinati tagok köszönetét, majd zsoltáréneklés után Ravasz László püspök mondott záróimát. Könyörgött a református gyülekezetekért, a magyar nemzetért, s azokért a magyar reformátusokért, akik az ország határain túl küzdenek, dolgoznak és várnak. (Vége.) A három hajlék. Elmondotta az új tanítólakás és a megújított iskola felavatásakor Csórón, 1937 nov. 16-án. Alapige : Márk 9 : 5. Szent és boldog pillanatban hangzottak el ezek a szavak Péter apostol ajakáról. A Tháborhegy dicső magaslatán ott áll előtte Jézus, az isteni Mester, vakítóan fehér ruhában és ragyogó orcával. Azután Jézus mellett egyszerre csak megjelennek Izráel réges-rég elhunyt, feledhetetlen nagyjainak dicső alakjai: Mózesé, a nép nagy törvénytudójának, vezetőjének és tanítójának alakja és Illyésé, a Jehova-Isten lánglelkíí papjának és prófétájának alakja. Mindkettőé szintén sugárzó dicsőségben. Péter, Jakab és János társaságában elbűvölten szemléli a lelket lenyűgöző s álomnak tetsző jelenetet. Hallgatják, amint e rég elköltözött s most újra megelevenedett dicső férfiak beszélgetnek Szívük csordultig tele a csodás jelenet nagyszerűségével és édességével s lelki szemeik előtt egy pillanatra felvillan, elsuhan az a fényes múlt, mit Izráel népe történetében ennek a két férfiúnak: Mózesnek és Illyésnek lelkeket mentő s lelkeket formáló munkássága a Jehova-Isten akaratából létrehozott. Feltámad szívükben a forró vágy, vajha e két derék férfiú újra és örökre náluk maradhatna. Jézus, az Isten Fia, isteni hatalmával megcselekedhetne ezt. Mily hatalmas eszközök lehetnének ezek a férfiak a Jézus mindent tehető kezeiben Izráel porban heverő országa megépítésében! Ennek az elesett országnak felemelése úgyis régóta dédelgetett álmuk, szent óhajtásuk. E forró vágytól sarkalva, Jézushoz fordul Péter: »Mester, csináljunk három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet«. De míg ő beszél vala, ímé fényes felhő borítja be őket és szózat hallatszik a felhőből: »Ez az én szerelmes Fiam, őt hallgassátok«. Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. Eltűnt szemeik elől a fényes látomás és földiesen gondolkodó lelkűk nem bir most még ráeszmélni arra, amit csak később s nagysokára értettek és tanultak meg, de amit aztán prófétai erővel prédikáltak is, hogy egyedül Jézus lelki országlása hozhat nekik is és a föld minden népének is jobb jövőt. Testvéreim! E pillanatban, midőn itt állunk ez elkészült hajlékok: az új tanítói lakás és a megújított iskola épületei előtt s visszagondolok a lefolyt másfél évtized alatt Isten csodás segedelmével végbevitt többrendbeli építkezéseinkre, — eszembe jut az a szomorú időszak, midőn a világháború és az azt követő fájó emlékű, zavaros idők lezajlása után itt meredtek körülöttünk lerongyoltan összes egyházi épületeink s tele volt keserűséggel a szívünk, hogy így kell indulnunk tovább, nagy gondokkal és csüggesztő kilátástalanságokkal terhelten, a semmi jóval nem kecsegtető, borús jövendő felé. Boldogan emíékszem, hogy Isten jósága ezt a mi keserűségünket megáldotta, szent lelkesedéssé változtatta, melyből mindnyájunk közös vágyaként megszületett a nagy dolog, a nagy elhatározás: építkezzünk! E szent elhatározás istenáldotta pillanatában, mintegy boldog látomásban, nekünk is a szebb jövendő ama három hajlékára esett tekintetünk, miknek felépítésére Péter is gondolt. Éreztük, hogy építenünk kell nekünk is egy hajlékot a Jézus számára s majdan egyet Mózes számára és egyet Illyés számára. Ráeszméltünk a régi igazságra, hogy mimagunkra és az utánunk következő nemzedékre is szeöb jövő csak a Jézus nevével derük Épen ezért először
