Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-26 / 52. szám

1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 253. oldal. csak kárhozatot eszik és iszik magának. A felhívás megtörténtét a presbitérium legközelebbi ülésén je­lenteni kell. Ugyanezt a felhívást tegyék meg a lelki­­pásztorok az úrvacsora! szertartási beszédben azok­hoz, akiket a helybeli vagy más egyházközségek bíró­ságai az Ürasztalától eltiltottak. 4. §: A káros megegyezést kötő egyháztag há­zassága egyházi megái dásban nem részesülhet. Egyéb­ként az istentisztelet és más. vallásos összejövetelek látogatásában nem akadályozható. Halála esetén ke­resztyén módon el kell temetni, azonban helyi sza­bályrendelettel meg lehet állapítani, hogy ilyen eset­ben a díszesebb temetés (harangozás, sírhely kije­lölése, ünnepélyes szertartás) mily mértékben mel­lőzhető. Megszégyenítő eljárást (a házasságkötéskor , kiharangozást stb.) alkalmazni nem szabad. Ellenben a káros megegyezéstadók nevét az egyházi bíróság határozatának jogerőre emelkedése után, valamint a népmozgalmi adatok újév napján szokásos közzété­telekor ki kell hirdetni s ez ilyenkor az egyházközség lapjában váló közléssel is történhetik. 5. §: Az az egyháztag, aki mint törvényes kép­viselő', vagy mint szülő beleegyezését aktja ahhoz, hogy kiskorú gyermeke másvaüásúval egyházunkra séreímes megegyezéssel kössön házasságot, — az egy­házi törvényben körülírt kötelességét súlyosan meg­sérti s ezért a 3. §-ban foglalt felhíváson kívül fel kell szólítani arra is, hogy viselt egyházi tisztségéről mondjon le. Ez a következmény elmarad, ha a tör­vényes képviselő (szülő) az egyházunkat sértő házas­ságba adott beleegyezésével elkövetett hibáját töre­delmesen megbánja s ezt a gyülekezet előtt kinyil­vánítja. A hithűségbe, törvényszabta egyháztagsági kö­telességbe ütköző cselekmény miatt — ezt mondja ki a 6. § — az illetékes egyházi bíróság elnöksége kö­teles az eljárást megindítani. Még hangoztatja az uta­sítás, hogy amennyiben fegyelmi eljárást olyan egy­háztag ellen kell indítani, áld bármily egyházi tiszt­séget tölt be, súlyosabb büntetések is kiszabhatók. Szombaton délelőtt a megnyitó után Szentpéteri Kun Béla ismertette az egyes törvényjavaslatokhoz készített pótlásokat és módosításokat, közöttük a re­­verzális ügyben kiadott utasításhoz azt a paragrafust, amely dr. Matolcsy Sándor indítványára kimondja, hogy az egyház kárára adott reverzálisért kiszabott büntetés legalább egy, legföljebb öt évre szól, de an­nak az egyháztagnak, akit a reverzális miatt az úrva­csorától eltiltottak, életét veszélyeztető súlyos beteg­ségben nem tagadhatja meg a lelkész ezt a vigaszt Benedek Zsolt javaslatára elhatározta a Zsinat, hogy az elfogadott törvénycikkeket a kormányzóhoz terjeszti fel jóváhagyás és megerősítés végett. Balogh Jenő dr. főgondnok ezután bejelentette, hogy az 1928 májusában megkezdett zsinati tanácskozások véget ér­tek. Kifejezést adott annak a kívánságnak, hogy a hozott egyházi törvények szolgálják a nemzet közja­vát, amelyet a magyar reformátusság mindig őszintén munkált és vezércsillagának tekintett. Köszönetét nyil­vánította a Zsinat előkészítőinek, bizottságainak, elő­adóinak és minden tagjának, különösen kiemelve Szent­péteri Kun Béla, Benedek Zsolt és Kiss József kon­­venti titkár értékes fáradozását. Farkas István püspök az elnökségnek tolmácsolta a zsinati tagok köszöne­tét, majd zsoltáréneklés után Ravasz László püspök mondott záróimát. Könyörgött a református gyüle­kezetekért, a magyar nemzetért, s azokért a magyar reformátusokért, akik az ország határain túl küzde­nek, dolgoznak és várnak. (Vége.) A három hajlék. Elmondotta az új tanítólakás és a megújított iskola felavatásakor Csórón, 1937 nov. 16-án. Alapige : Márk 9 : 5. Szent és boldog pillanatban hangzottak el ezek a szavak Péter apostol ajakáról. A Tháborhegy dicső magaslatán ott áll előtte Jézus, az isteni Mester, vakí­tóan fehér ruhában és ragyogó orcával. Azután Jézus mellett egyszerre csak megjelennek Izráel réges-rég elhunyt, feledhetetlen nagyjainak dicső alakjai: Mó­zesé, a nép nagy törvénytudójának, vezetőjének és tanítójának alakja és Illyésé, a Jehova-Isten lánglelkíí papjának és prófétájának alakja. Mindkettőé szintén sugárzó dicsőségben. Péter, Jakab és János társaságá­ban elbűvölten szemléli a lelket lenyűgöző s álomnak tetsző jelenetet. Hallgatják, amint e rég elköltözött s most újra megelevenedett dicső férfiak beszélgetnek Szívük csordultig tele a csodás jelenet nagyszerűségé­vel és édességével s lelki szemeik előtt egy pillanatra felvillan, elsuhan az a fényes múlt, mit Izráel népe történetében ennek a két férfiúnak: Mózesnek és Illyésnek lelkeket mentő s lelkeket formáló munkás­sága a Jehova-Isten akaratából létrehozott. Feltámad szívükben a forró vágy, vajha e két derék férfiú újra és örökre náluk maradhatna. Jézus, az Isten Fia, is­teni hatalmával megcselekedhetne ezt. Mily hatalmas eszközök lehetnének ezek a férfiak a Jézus mindent tehető kezeiben Izráel porban heverő országa meg­építésében! Ennek az elesett országnak felemelése úgyis régóta dédelgetett álmuk, szent óhajtásuk. E forró vágytól sarkalva, Jézushoz fordul Péter: »Mes­ter, csináljunk három hajlékot, néked egyet, Mózes­nek is egyet, Illyésnek is egyet«. De míg ő beszél vala, ímé fényes felhő borítja be őket és szózat hal­latszik a felhőből: »Ez az én szerelmes Fiam, őt hallgassátok«. Mikor pedig szemeiket fölemelék, sen­kit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. Eltűnt szemeik elől a fényes látomás és földie­­sen gondolkodó lelkűk nem bir most még ráeszmélni arra, amit csak később s nagysokára értettek és tanul­tak meg, de amit aztán prófétai erővel prédikáltak is, hogy egyedül Jézus lelki országlása hozhat nekik is és a föld minden népének is jobb jövőt. Testvéreim! E pillanatban, midőn itt állunk ez elkészült hajlékok: az új tanítói lakás és a megújított iskola épületei előtt s visszagondolok a lefolyt másfél évtized alatt Isten csodás segedelmével végbevitt több­­rendbeli építkezéseinkre, — eszembe jut az a szomorú időszak, midőn a világháború és az azt követő fájó emlékű, zavaros idők lezajlása után itt meredtek körü­löttünk lerongyoltan összes egyházi épületeink s tele volt keserűséggel a szívünk, hogy így kell indulnunk tovább, nagy gondokkal és csüggesztő kilátástalansá­­gokkal terhelten, a semmi jóval nem kecsegtető, bo­rús jövendő felé. Boldogan emíékszem, hogy Isten jó­sága ezt a mi keserűségünket megáldotta, szent lel­kesedéssé változtatta, melyből mindnyájunk közös vá­gyaként megszületett a nagy dolog, a nagy elhatáro­zás: építkezzünk! E szent elhatározás istenáldotta pil­lanatában, mintegy boldog látomásban, nekünk is a szebb jövendő ama három hajlékára esett tekintetünk, miknek felépítésére Péter is gondolt. Éreztük, hogy építenünk kell nekünk is egy hajlékot a Jézus szá­mára s majdan egyet Mózes számára és egyet Illyés számára. Ráeszméltünk a régi igazságra, hogy mima­gunkra és az utánunk következő nemzedékre is szeöb jövő csak a Jézus nevével derük Épen ezért először

Next

/
Oldalképek
Tartalom