Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-05 / 49. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 237. oldal. a hatalmasabb, a katholikus rész győzne a protestáns fél elnyomásával«'. Az 1839/40-ík évi törvén .Javaslati »ő 1 — mint tudjuk — nem lett törvény. Megmaradt az egyenlőséget nem ismerő 1790/91 -iki 26. te- rendelkezése, hogy a protestáns apának csak a fiúgyermekei követhetik az apa vallását s az 1843/44. országgyűlés Hiteikké a reverzálisok szedésének tilalmát nem látta el büntető sankcióval, csa'k annyit engedett a kor követelményének, hogy a vegyes házasságok megkötését a protestáns lelkészeknek is megengedte. Az 1868. (évi Lili. te. 12. §-a behozta a »sexus sexum sequatur« elvét, ami a gyűlölködést honosította meg a vegyes házasok és gyermekeik között s a törvénynek érvényt szerezni akaró gr. Csáky Albin-féle elkeresztelési rendelet pedig megszülte a törvényre fittyet hányó ű. n. »hecckáplánok« olcsó* de nekik hasznos mártiromságát. A baj orvoslására életbe lépett az 1894. évi XXXI1. te., mely a reverzális adását bármely bevett vallás javára engedélyezte. Szemünk előtt az eredmény! »Medicina peior morbo!« Nincs más menekvés, mint a harmadik út: az apa vallásának kötelezővé tétele, egykori igaz r. kath. magyar hazafiak követelménye! Mellette volt akkor — a főpapság kivételével — az egész r. kath. közvélemény. Hisszük, ma is mellette lesz. S ha igen, ki van ellene?! Akkor rendben vagyunk. Volenti non fit injuria! ..S most vetítsük ez alapon magunk elé a jövő képét, A vegyes házasságból származott gyermekek kötelezően az atya vallását követik. Nincs kérdés, nincs vita és huzavona többé sem a házasfelek, sem a gyermekek közt. Szent a békesség. Nincs többé félelem attól, hogy a történelmi családok vallási hovatartozósága felborul. Mindenesetre sokkal kevesebb lesz a vegyes házasságkötések száma, amit úgysem tart kívánatosnak egyetlen vallásfelekezet sem. Megengedem, de nem bizonyos, hogy több lesz a vallásukat egy szép szem kedvéért elhagyni kész gyenge férfiak száma; de aki erre is kész, az már nem veszteség, mert lélekben úgysem tartozott az illető felekezethez. Könnyen végezhetünk a legerősebbnek látszó ellenérvvel is: hogy nagy baj lesz ebből, mert mégis csak az anyák nevelik a gyermekeiket, ők oltják a gyermeklélekbe a vallás csiráit. Óh bár cselekednék! Ez nincs egyik feíekezetnek sem ártalmára. Mert milyen vallási alapot tud adni a legtöbb édasanya gyermekének az iskolába lépésig? Beszél neki a jó Istenről, megtanítja a Miatyánkra, Hiszekegyre, reggeli, esteli fohászra, a róm. kath. anya még az Üdvözlégyre és keresztvetésre is. Idáig nincs semmi veszély. A hivatása magaslatán álló lelkipásztor és hitoktató ezután kapja kézbe a még hajlítható vesszőszálat, a gyúrható, formálható agyagot. Az ő gondjuk legyen Isten színe előtt vállalt szent feladatuknak lelkiismeretes betöltése. A többit bízzuk a Szentlélek Istenre! Zsinat előtt vagyunk. Üt a tizenkettedik óra. De még az ajtó előtt állunk. Választhatunk. A titkos utakon szerzett, majd törvényesített reverzálisok s az egy családban két hitfelekezethez tartozó gyermekek helyett, ami a szülők és gyermekek előtt egyaránt ellenszenves, mert áldatlan helyzetet ' teremtett, — fogadjuk el a száz év előtti hazafias róm. kath. álláspontot: az apa vallásának minden gyermekre kötelezővé tételét. Dixi et salvavi animam meam! Videant consules! Kádár Lajos nagykanizsai ref. lelkész. Indítvány a magyar ref. egyház törvényhozó zsinata elé. Az Egyházi Törvéuy VII. te. 11. § 3. bekezdése helyébe a következő új bekezdés lép: „A terményben kivetett egyházi adót évente október végéig kell szolgáltatni. A természetben tejesítendő szolgálmányokat (közmunkák stb.) pedig a munka természete szerinti kellő időben.“ Az Egyházi Törvény VII. te. 32. § 1. bekezdése helyébe a következő új bekezdés lép: „Az egyházközség köteles minden tisztviselője készpénzbeli fizetését havi vagy negyedévi előzetes részletekben kiszolgáltatni., A természetben járó szolgálmányok (közmunkák stb.) a munka természete szerinti kellő időben teljesítendök. A terménybeli járandóságok előre megállapított mennyiségben úgy szolgáltatandók ki, hogy az évi utolsó részlet legkésőbb az év november hava végéig átadanciók.“ Megokolás. All. § 3. bekezdése a terményben és szolgálmányban kivetett egyházi adónak beszolgáltatását egyformán október végére teszi, holott a termény és szolgálmány között különbség van (7. §) és a szolgálmányokat (pl. tavaszi szántás, szénakaszálás stb.) nem lehet október végéig halasztani. A 32. § 1. bekezdésébe érthetetlen módon belekerült, hogy az egyházközségi tisztviselők fizetése a természetben teljesített szolgálmányok kivételével havi negyedévi előzetes részletekben szolgáltatandó ki. Ebből következik, hogy pl. a gabona, bor stb. fizetést is havi vagy negyedévi előleges részletekben tartozik fizetni az egyházközség. Ez a rendelkezés majdnem minden egyházközséget lehetetlen helyzet elé állít, mert hiszen a gabona, bor stb. egyházi adót nem lehet a hívektől havi vagy negyedévi előleges részletekben behajtani, hanem csak cséplés, szüret stb. után, amint ez minden egyházközségben oly gyakorlat, melyet megváltoztatni ellenkezik a természet törvényeivel. De ellenkezik magával az egyházi törvényünkkel is, mert hiszen a 11. § 3. bekezdésében határozottan megmondja, hogy a terményben kivetett egyházi adót évente október végéig kötelesek a hívek beszolgáltatni. Tehát ha a gabona, bor stb. egyházi adót a hívek október végéig kötelesek csak beszolgáltatni, hogyan szolgáltassa ki ezeket az egyházközség havi vagy negyedévi előleges részletekben ? De ellenkezik az Egyházi Törvény jelenlegi szövege a tanitók járandóságairól szóló 1907. évi XXVI1. te. 7. §-ával is, mely a terménybeli tanítói járandóságokat illetőleg csak annyit köt ki, hogy azok előre megállapított mennyiségben szolgáltatandók ki a tanítóknak, mégpedig úgy, hogy az évi utolsó részlet legkésőbb november hava végén átadandó. Tehát Egyházi Törvényünk VII. te. 32. § 1. bekezdése ellenkezik a nevezett állami törvénnyel, ellenkezik a lehetőség legelemibb törvényével és alkalmas arra, hogy az egyházi bíróságokat a leglehetetlenebb helyzet elé állítsa Annak idején e törvényszakasz tárgyalásánál is felhoztuk ezeket, de győzött az előadói javaslat, s aggályainkra közbevehetőleg elhangzott ez a tanács, hogy egy évben vesse ki az egyházközség presbitériuma a termény egyházi adóknak kétszeresét, akkor az után mindjárt fizethetik a következő évtől kezdve a termé
