Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-28 / 48. szám
232. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. — A székesfehérvári ref. egyházközség november hó 28-án ünnepli temploma felépítésének és felszentelésének századik évfordulóját. A jubileumi istentisztelet sorrendje délelőtt 10 órai kezdettel: 1. Felálló ének: 7. dics. 1. v. 2. Főének: LXXXIV. zsolt. 1., 2., 3. v. 3. Előfohász után bibliát olvas és előimádságot mond: Bakó Lajos mezőföldi esperes. 4. „Hajlékodba, templomodba . . .“ Előadja a ref. énekkar. 5. Prédikál, utóimát és áldást mond: Medgyasszay Vince dunántúli püspök. 6. Gyülekezeti ének: 7. dics. 7. v. 7. A templomépítés történetét felolvassa : Miklós Géza székesfehérvári lelkipásztor. 8. Himnusz. 9. Utóének: CXXI1. zsolt. 2. v. Délután 5 órakor istentiszteletet végez: Balogh Imre hitoktató s. lelkész. Műsoros emlékest délután 6 órai kezdettel a ref. kulturházban. 1. Megnyitó beszédet mond: dr. Farkas Zoltán, a székesfehérvári egyházközség főgondnoka. 2. Beethoven: Isten dicsősége . . . Énekli a ref. énekkar. 3. Költeményeiből felolvas Medgyasszay Vince dunántúli püspök. 4. Szóló éneket ad elő Unghváry Gyula székesfehérvári ref. tanító. 5. Szabadelőadást tart Bakó Lajos mezőföldi esperes. 6. Erkel Ferenc — Bánk-bán: „Opera-egyveleg“ Sobár Béla vezetésével előadja az új zenekar. 7. Tompa M. „A gyülekezetben“ c. költeményét szavalja ifj. Gáspár László gimn. tanuló. 8. „Közelebb Uram, hozzád . . .“ Énekli a ref. énekkar. — Lelkészválasztás. A garamsallói gyülekezet a távozás folytán megüresedett lelkészi állást Csontó Géza pozsonyi püspöki titkár egyhangú meghívásával töltötte be. — A tanítói munka megbecsülése. A királyszentistváni ref. egyházközség okt. 31-én meleg szeretettel köszöntötte hűséges tanítóját, Szabó Józsefet abból az alkalomból, hogy most töltötte be 25 éves tanítói szolgálatát. A presbitérium díszgyűlést tartott, melyen megjelent dr. Száz Ferenc egyházközségi főgondnok is, valamint a vilonyai, litéri és sólyi ref. egyházközségek küldöttsége. A gyűlésen Szombathy István üdvözölte Szabó Józsefet, aki Sólyban 7 évig és Királyszentistvánon 18 évig tanítóskodott. „Hű volt a rábizottakban. Tanított és nevelt. Működése és élete áldást és tőkegyarapodást jelentett mindenkor nemcsak valláserkölcsi és hazafias, hanem gazdasági és anyagi vonatkozásokban is.“ Délután 26 pontból álló műsoros ünnepély volt, melynek pontjaiból megemlítjük Szabó Katalin oki. tatanítónő okt. 6-áról szóló emlékbeszédét. Szombathy István lelkipásztor az árvákról emlékezett. Dr. Száz Ferenc főgondnok lendületes beszédben köszöntötte Szabó József tanítót és díszes tokban értékes aranyórát és láncot nyújtott át neki emlékül. Az emléktárgy árát részben a volt tanítványok gyűjtötték össze, nagyobbrészben pedig a főgondnok és neje fedezte nemes áldozatkészséggel. Ezután sorba következtek az üdvözlések: mint munkatársát köszöntötte Szombathy István lelkipásztor, a politikai község nevében Hajagos István körjegyző, a helybeli presbitérium nevében Lángi Lajos közs. bíró, presbiter, a veszprémi ref. egyházmegye és a vilonyai egyházközség nevében Hajda Gyula vilonyai lelkipásztor, a litéri egyházközség nevében Bogár Kálmán litéri biró, presbiter, a sólyi egyházközség nevében Kurucz József sólyi presbiter, a veszprémi ref. egyházmegye tanítói testületé nevében Bartha Ferenc vilonyai tanító. Külön üdvözlet hangzott el a közbirtokosság, a szülők, a leventék, a műkedvelő ifjúság, a volt- és jelenlegi tanítványok részéről. Mindezeket Szabó József tanító meghatóban köszönte meg Istent dicsőítve minden áldásáért. Este 80 terítékes vacsora volt, melyen számos felköszöntő hangzott el. — A 150 éves várpalotai református templom. Esterházy János gróf Palota várát 1687 nov. 21-én veszi vissza a töröktől s néhány évre rá erős református gyülekezetét találunk Palotán, mivel a várőrzésre visszahagyott őrség számos ref. tagja egyesül a Palotán talált reformátusokkal. A gyülekezet papja a helyőrség papja is és fizetését a győri várparancsnoktól kapja. Eleinte a ref. hívek közös templomot használtak a többi felekezetid. 1712-ben Zichy földesuruk engedélyével külön ámaházat építenek a var keleti külső sáncain. Az imaházat 1787-ben építették templommá míg formájába. Tornyot később kapott, mit 1824-ben a vihar csaknem teljesen ledöntött, 1827-ben ismét felépítik magasabbra, erősebbre, azonban mai formáját 1864-ben nyerte, mikor is egybeépítették a templommal. Ezt az 1787-ben salétromos kőből épült templomot a várpalotai nőegylet ez évben kövig lefejtette és bitumennel szigetelve renováltatta, újra festette a padokat és azok alját is lebetonoztatta. A vihar által ledobott csillag helyett újat tétetett és a torony eternit szegélyét kijavíttatta. A többi külső javítást, munkálatot az egyház pénztára teljesítette. A kivül-belül megújított 150 éves templomot a gyülekezet november 7-én nagy ünnepséggel adta át további rendeltetésének. A jubiláns istentiszteleten Szűcs József esperes hirdette Istennek szent igéjét II. Móz. 20:24 alapján. A leányegylet 'két ízben énekelt. A »Hit nélkül nincs élet« és az »Itt van szívem« kezdetű énekeket. Résztvettek a gyülekezet örömében és képviseltették magukat az ünnepi istentiszteleten a róm. kath., ev., izr. egyház, a község, a térparancsnokság, a lövőiskola parancsnokság, ipartelep, bányakör, frontharcos szövetség és az ev. nőegylet. A délutáni istentiszteleten Kovács Lajos egyházmegyei főjegyző prédikált. Istentisztelet végeztével vallásos ünnepély volt a templomban. Az ünnepély a lcányegyel énekével kezdődött: »Fel barátim«. Szavaltak: Kárász Mariska, Szántó ’Etus, Farkas Bözsike, Kazó Mariska, Farkas Tvlancika, Szalay Sándor, Szathmáry Piroska, Kárász Rozika. Meleg, közvetlen szabadelőadást tartott Kántor Gyula inotai lelkipásztior. Az ünnepéply bevégződéséül a leányegylet a »Kövesd a Jézust« kezdetű éneket énekelte. Majd a 8. dicséret 3. s következő verseinek! éneklése alatt a hívek eltávoztak az újjáépített templomból s égi örömmel eltelve tértek vissza -otthonaikba. £gi örömmel, mert Isten igazán megdicsőítette erejét a várpalotai református hívek egyházi életében. A rozoga torony, a roskadozó cseréptető nemcsak a várpalotai egyházuk jövendőjét szívükön hordozó hívek, hanem a várpalotai hívek egyházi életét kívülről figyelők gondját is nagyon foglalkoztatta: Miből lesz ez megcsináltatva!? S íme minden megújult! Isten mindent jól véghez vitt. Felhasználta erre a hívek, különösen a nőe^gylet buzgólkodását, de legfőképpen a hűséges lelkipásztornak, Hölgye Endrének alázatosságát és engedelmességét.
