Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-28 / 48. szám
228. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. és álláspontját a konvent plénumában nem képviselheti. Ezt mondja az indokolás. No de az ügyek menetéről közvetlen tájékozva nem az van, aki ott ül a konventben, hanem az, aki beható figyelemmel és lelkiismeretes tanulmányozással tájékozódik az ügyek menetéről, s ha ezt nem teszi, hiába ül ott a konventben. Ilyen indokból, sőt bármilyen indokból is, kár önmagának ellenmondó törvényt alkotni. Ha ez az indok megállhatna, akkor a konventi elnökségi tanácsban az akadályozott püspököt, vagy főgondnokot a konventi iroda tisztikarából volna hivatva valaki helyettesíteni, mert hiszen »az ügyek menetéről« közvetlen tájékozva ők vannak. 2. A II. te. 24. §-a következőleg szólna: A lelkipásztort életfogytig választják, de hetvenötödik életévének betöltésén túl szolgálatban nem maradhat. Ez is egy nagy éllenmondás. Életfogytig választanák, de hetvenöt éves korát betöltve el kell hagynia állását, akkor is, ha szdlgálatképes, szofgálatképtelenségét nem is kell biróságilag megállapítani. Miért? Hogy az így felszabaduló lelkipásztori állások betöltésével lehetőség nyíljék a fiatalabb lelkészi generáció elhelyezkedésére. Mondja az indokolás. Ez ugyan nagyon sovány lehetőség az ifjabbak elhelyezkedésére. Hány lelkipásztor éri meg a hetvenöt évet? És hány marad szolgálatképes hetvenötéves korában is? És ha akad ötven közül egy, aki mégis tényleg szolgálatképes, minek menjen az ki lakásából, hivatalából azért, hogy helyébe jöhessen egy olyan, akiről még nem is tudni, hogy be tudja-e tölteni annak a tapasztalt és kipróbált munkaerőnek a helyét? Nem a hétvenötéves és még tényleg buzgón és kifogástalanul működő lelkipásztort kell nyugdíjba kényszeríteni, hanem azokat, akik legyenek bár hetvenöt, vagy harmincévesek, nem képesek, vagy nem is akarják kellően betölteni tisztüket. Egyházmegyéi számvevőszék illő tisztelettel figyelmezteti a »nagyérdemű« lelkipásztort, hogy már harminc éve megköveteli a törvény, hogy az egyházközségi számadáshoz nyugták és ellennyugták kellenek, szíveskedjék ő is ehhez alkalmazkodni. A nagyérdemű lelkipásztor mellét és a tárgyaló asztalt verve kijelenti, hogy ő eddig is ügy készítette a számadásokat nyugták és ellennyugták nélkül, ezután sem fogja másként készíteni. És még hány ilyen »eddig is így csináltam, ezután sem csinálom másként« van a lelkipásztori munka minden terén. Pedig hát — ha már a törvény semmi is — a jó pap holtig tanul. A hivatásukat betölteni nem képes, vagy nem akaró lelkipásztorokat kell nyugdíjba küldeni, mindjárt lesz hely az ifjabb generáció: részére. De ezt a bíróság állapítsa meg. És akkor nem lesz szükség önmagának ellenmondó törvény alkotására. És nem lesz szükség arra, hogy ha elvétve akad egy hetvenötéves lelkipásztor, aki igazán be tudja és akarja tölteni helyét, kényszeríttessék a nyugdíjba vonulás esetleg bizonytalan helyzetébe. Mert hogyan lehessen kényszeríteni egy tisztét híven betöltő egyént a nyugdíjazásra akkor, amikor minden nyugdíjazást véglegesítő határozatban expressis verbis kimondjuk, hogy a meghatározott nyugdíjöszszeg pedig intézményesen biztosítva nincs, s fenntartja magának a nyugdíjintézet azt a jogot, hogy az összeget pénzügyi helyzete szerint leszállíthassa. Ne feledjük, hogy voltak és még lehetnek olyan idők, amikor az a nyugdíjösszeg csak a papiroson van meg és semmit sem ér. Ha semmi más ok nem lenne is, ez magában véve elég, hogy ne kényszerítsünk nyugdíjba olyant, aki tényleg be tudja tölteni, tényleg be is tölti az ő hivatását. A javaslat nem számol azzal se, hogy mi lenne a püspöki tisztségekkel? A püspöknek gyülekezeti lelkipásztornak is kell lennie. Beiktatni is csak akkor lehet, ha már lelkipásztori hivatala van. A püspöki tisztség megüresedik, ha a püspök megszűnik az egyházkerületben lelkipásztor Tenni. A püspök viszont szintén életfogytig választatik. Mint lelkipásztornak hetvenöt éve betöltével nyugalomba kellene mennie, úgy de akkor püspöki tiszte is megszűnnék. Erre úgy látszik, a javaslat nem is gondolt, ellenben az indokolásban megállapítja, hogy a konventi szanáló bizottság rendelkezése, mely szerint már eddig is nyugdíjba kellett menniök azoknak a lelkipásztoroknak, akik hetvenöt életévüket betöltötték, »zökkenő nélkül ment át az életbe«. Bizony ilyen zökkenőkről eleget hallottunk. 3. A II. te. 69. §-ához tervezett kiegészítés azt a célszerű intézkedést foglalja magában, hogy az a lelkész, aki közigazgatási úton saját hibájából áthelyezésre ítéltetett, tiz év eltelte előtt a saját hibájából közigazgatási úton újabb áthelyezésre nem ítélhető, hanem ellene fegyelmi úton kiszabott büntetést kell alkalmazni. 4. A II .te. 71. §-a helyébe új szövegezés lépne. A lelkészek áthelyezését eszerint is az egyházkerületi elnökség hajtja végre. Csere útján. A csere ellen kifogást emelni csak annak a presbitériumnak van joga, amelynek lelkipásztora az áthelyezésre önként jelentkezett. Ha ez a csere a presbitérium ellenzése miatt meghiúsul, a kér. elnökség az áthelyezésre ítélt lelkipásztort olyan lelkészi állásra helyezi át, amelynek álapjavadalma a lakás értékének figyelmen kívül hagyásával 700 aranykoronánál nem nagyobb. Ebben az esetben is elsősorban azt az állást kell felhasználni az áthelyezésre, amelynek betöltője cserére önként jelentkezett. Ebből következik, hogy ha ilyen jelentkező nem akad, akkor bármelyik 700 aranykoronánál nem nagyobb alapjavadalmu lelkésszel kicserélhető az a lelkész, akit áthelyezésre ítéltek. Az ilyen áthelyezés ellen fellebbezésnek nincs helye s belőle javadalmi igény nem támasztható. Mondja a javaslat. Ha nem csalódunk, eszerint a 700 aranykoronánál nem nagyobb alapjavadalmu lelkipásztor sem választatik életfogytig. És áthelyeztetést szenvedhet, ha akar menni, ha nem, azért, mert egy másik lelkipásztor áthelyezésre ítéltetett. És az ilyen gyülekezet is lcöte-. les tűrni azt, hogy esetleg az ott működő és megfelelő lelkipásztor helyett olyant kapjon, áld már a másik helyről is áthelyezésre ítéltetett. Miért? Mert íkisebb helyi javadalma van, s lelkészi állása kongruával tartatik fenn, tehát ne legyen szava. De hát a lelkipásztora? Annak esetleg a kongni ás, jól megépített egyházi épületekkel és rendezett anyagi viszonyokkal rendelkező gyülekezetében sokkal jobb lehet, mint egy a'kár nagyobb, de rendetlen viszonyok közt levő helyen. Bizony a dolog elég "következetlen és zavaros. 5., 6., 7., 8. A különböző iskolákban az igazgatóválasztást, valamint a lelkészek áthelyezését illető intézkedéseknek az iskolák tanáraira és igazgatóira is értelemszerűen alkalmazását rendeli el. 9. A VI. te. 46. §-a után tervezett új szakasz intézkedik az iránt, hogy az ellen, aki egyházunkra nézve sérelmes reverzálist köt, vagy ilyen megegyezés mellett kötött házasságnál bármi módon önként közreműködik, a fegyelmi eljárást meg kell indítani. Eddig ilyen rendelkezés nincs a törvényben. 10. Á VI. te. 47. §-a B) pontjának kiegészítéseid
