Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-31 / 5. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1937 január 31. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________________ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az ifjúsági munka nehézségei. Az utóbbi pár esztendő alatt az ifjúsági munka az egyház missziói tevékenységének homlokterébe került. Szinte magától állott elő, mint a gyökérből a zsendülő hajtás, az ifjúsággal való foglalkozás szükségessége missziói programmunk kiépítéseként. Másfelől a mai komoly idők is azzal a parancsoló követeléssel lépnek minden, a jövőért felelősséget érző egyén, társadalmi közület és mindenek felett az anyaszentegyház elé, hogy mindent meg kell tenni az ifjúságért. Amit az ifjúságért teszünk, azt a jövőért, a magyar jövőért és a magyar reformátusság szebb jövőjéért tesszük. Épen ezért szükségesnek véljük erősen kihangsúlyozni, hogy az ifjúsággal való foglalkozás célja nem egyletalkotás — alkothatunk ifjúsági egyletet is, de ez csak eszköz lehet —, hanem az ifjúság nevelése az evangélium szellemében. El lehet képzelni ifjúsági munkát egylet nélkül is, mert az egylet nem sine qua non, de viszont az összetartásnak igen jó eszköze. Fontos az ifjúsággal va7ó foglalkozásnál az, hogy az ifjúsági munka legyen. Kétségtelen, hogy ennek a munkának vannak a legnagyobb nehézségei. Mik ezek a nehézségek? Nem vállalkozhatunk arra, hogy itt egy rövid cikk keretében az összes számba jöhető nehézségeket felsorolhassuk, de néhány olyan lényegesebb dologra szeretnénk rámutatni, melyek komolyabb akadályt jelentenek az ifjúsági munka sikeressége szempontjából. a) Nehézzé teszi az ifjúsági munkát magának a munkának a természete. Megköveteli, hogy az ifjú lélek világához alkalmazott, lendületes, változatos, de emellett rendszeres és céltudatos munka legyen. Röviden ezt úgy fejezhetnénk ki, hogy az ifjúsági egylet vezetője ifjú tudjon lenni az ifjakért. Pál apostol apostolkodásának a titkát így fejezte ki: »A zsidóknak zsidóvá lettem, hogy a zsidókat megnyerjem; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem; a törvény nélkül valóknak törvény nélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. Az erőteleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket«. Nem könnyű dolog egy idősebb, akár már negyven éven túl levő lelkipásztornak ifjúnak lenni az ifjakért. De nem lehetetlen. Hogyan lehetséges? A feleletnek hadd vágjunk elébe azzal, hogy a legfőbb kérdés az: mennyi szeretetben részesülnek az ifjak a vezető részéről. Az ifjúsági munka alapja és kulcsa az ifjúság iránt való szeretet. Ha egyszer tapasztalják, hogy a vezető szeretettel van velük szemben, érdeklődik helyzetük iránt és kész i minden tőle telhetőt megtenni érdekükben, szívesen jönnek az összejövetelekre. b) Másik figyelembe veendő nehézség, mely kapcsolódik az imént mondottakhoz, a mai ifjúság különös problémáinak megértése. Sokszor mondjuk és halljuk, hogy a mai ifjúság egészen más, mint a régi jó békeidők ifjúsága. Mindig megvolt ugyan a fiatal lélek viharzása, de annyi tény, hogy még sohasem kellett a gyermekeknek olyan veszélyes körülmények között férfiúvá érniök, mint ma. Régebben a családi élet rendezettségének, a tradíciónak és az egyházi élet összefogó erejének sok tekintetben sikerült a helyes úton levezetni az élet tavaszának viharait, melyeket nem erősítettek, nem izgattak és nem hevítettek még külön is az erotikának ezernyi fortélyával a modern társadalmi életnek megszámlálhatatlan, dekadens kinövései, ahogy az ma rendesen történik. A modern kor egész sereg új kérdést dobott az ifjúság életébe és törekvéseinek egészen új irányt szabott. Igyekezzünk megérteni az ifjúságot. Üj kornak szülöttei ők, akik sok mindent másként látnak, mint mi, akik sokszor nagyon is kilátástalan jövő elé néznek és igen nehéz körülmények között élnek. Nem csoda, ha néha türelmetlenek és nehezen fékeznetők, de ők a jövő reménysége. c) Igen nagy nehézséget jelent az ifjak fiziológiai és pszichikai érési folyamata. Az ifjúsági munka nem lehet más, mint evangélizáló munka, mert ha nem ez, akkor az ifjúsággal való foglalkozás csak szórakoztatás, vagy legfeljebb hasznos lefoglalás jellegével bir, hogy ne legyen a fiataloknak idejük korcsmára, kártyára stb. Nem vonjuk kétségbe, hogy ez is áldás, de az ifjúsági munka ennél többet akar és többre hivatott. Az itt nehézségként említett fiziológiai és pszichikai érési folyamat annyira más irányba foglalja le az ifjúságot, hogy az evangélium és a vallásosság erőltetése végkép elveheti kedvüket a vallásos élettől. A gyermekies vonások lassanként elmosódnak, megcsappan a tekintélytisztelet és erős önállóságra törekvés lép a helyébe. Az ifjú kínai fallal veszi magát körül, csak a barátja előtt nyilik meg szive. Találóan mondja Foerster: »Olyan az ifjú ezekben az években, mint a zakatoló autó, mely reszketve várja az indulást; érzi, hogy szét kell pattannia, ha meg nem indulhat és erejét tettekben nem vezetheti le. Ádám és Éva porból teremtettek, de az ifjúság villamosságból, mondja egy amerikai pedagógus«. Megállapításunk és Foerster pompás hasonlata azt juttatja kifejezésre, hogy ha magára hagyjuk ezt a forrongó ifjú lelket, fejlődése nagyon könnyen olyan irányt vehet, hogy katasztrofálissá válhat magára a családra és az anvaszentegyházra. A jó és helyes vezetés rávezeti arra az útra, melyein testi és lelki életének veszedelmes tombolásai letompulnak, viszont i A fi***
