Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-09-26 / 39. szám
1937. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 175. oldal. Falukutatók a Bakonyban. Dudar községet választotta ki Tomory Viola dr., »A Szegedi Fiatalok« lelkes vezetője, hogy idevezesse a külföldieket tanulmányozás végett. Farquharson Sándor, a londoni szociológiai intézet igazgatója és felesége, Thurnvvald Richárd berlini egyetemi profeszszor és felesége, Willy Oirlichs kölni egyetemi professzor, Miss Shand Kanadából, Miss Ewart, Miss Hansford Londonból — voltak a külföldi csoport tagjai. A tolmácsok szerepét »A Szegedi Fiatalok« jól felkészült tagjai látták el. Feltehetnénk a kérdést, miért ép Dudart választották? A felelet egyszerű: azért, mert ez a község, mint református és magyar szinte elszigetelten él a Bakonyban úgy vallásilag, mint fajilag. A községnek földesura nincs, de egyi koldalról a zirci apátság, másik oldalról pedig a gr. Nádasdy-féle hitbizomány övezi körül a község határát. A társaság tagjai földrajzzal, földbirtokreformmal, népköltészettel — és vallással foglalkoztak, először országos viszonylatban, de összehasonlítva a községben szerzett tapasztalatokkal. Miben állott a vallás területén való kutatás? A társaság minden tagja résztvett az istentiszteleten. Meglepődtek a sokaságon, fegyelmezettségen és a példás rendben való kivonuláson. A két tanító munkáját egy egész délután figyelték. Elméleti és gyakorlati oktatás, tanítási módszer, és a gyermekek értelmessége, tisztasága és nagy serege (!) csodálkozással töltötték el a külföldieket. A templom és az iskola megfigyelése után kezdték el a kutatást vallási vonatkozásban, melyben csak a gyakorlati szempont érvényesült. Az egyén és társadalom életében milyen szerepet tölt be ,a vallás? Oly kérdés ez, melyet a legtöbb falusi lelkipásztor nem igen szokott feltenni magának, és nem is teszi vizsgálódás tárgyává. (Pedig ez a kérdés, és ez a vizsgálat — szerintem — a gyülekezetben fontosabb, mint a theologián!) Elsősorban is megállapítást nyert az, hogy a vallásos érzés és gondolkozás racionális sikban mozog, mint legtöbb kálvini egyháznál. Ezután a nem egészen új megállapítás után indultak el a kutatók csoportokként az egyes családok meglátogatására, ahol a családfőt egész váratlanul a kérdések pergőtüzébe állították. A kérdések így hangzottak: volt-e templomban? Mire emlékezik a prédikációból? (ha a családfő nem volt az istentiszteleten, akkor azf kérdezték, aki ott volt), szokott-e Bibliát olvasni? Egyedül olvassa-e, vagy ott van a család is? Szoktak-e énekelni? Mikor és hányán? Ezután az édesanyát kérdezték. Hány gyermeke van? Hogyan neveli őket? Ellenőrzi-e a templomba és iskolába való járásukat? Félelemből (nem irat rá vagyont!), vagy a vallásból kapott tanításból (»Tiszteld atyádat és anyádat...«) szeretik és tisztelik-e? Ki volt az utolsó kedves halottja? Mire emlékszik a gyászbeszédből? stb. Társadalmi kérdésekkel kapcsolatosan, hogy milyen szerepet tölt be a vallás községi és nemzeti viszonylatban, a feleletek után az volt megállapítható, hogy ez a község talán már régen megszűnt volna, mint magyar, ha nem ref. vallású (a németet csak »katholikusnak« nevezi a dudari magyar!), és ha nem lett volna ref. vallású ez a község, talán nem neveltek volna, és nem nevelnének a haza számára annyi katonát az egyház veteményes kertjében, mint amennyit most is nevelnek! Mint annyi sok ref. gyülekezetünk, melyeket még inem nyirbált meg a szektáskodás, kiállta volna a vallással kapcsolatos kérdéseket, úgy hisszük, hogy a dudari kis gyülekezet is kiállta. Mintegy 300 év óta istenfélő, bölcs és magyar prédikátorai voltak ennek a gyülekezetnek, adja a Gondviselő, hogy az Ö rendeléséből még sokáig az utódok is azok lehessenek, és akkor nem kell félnünk sem a külföldi, sem a hazai kutatók munkájától, még azon esetben sem, ha lelkiismeretlen statisztikára használnák fel az itt gyűjtött adatokat. — Farquharson Sándorról és »A Szegedi Fiatalok«-ról ez egyébként nem is tételezhető fel!-i g— Ajándéktemplom Balatonaligán. Évről-évre szép számmal szokott lenni a református vallású nyaralóközönség Balatonaligán. Július és augusztus hónapokban vasárnapról vasárnapra tartatnak számára rendes istenitiszteletek. Egyik alkalommal az Úri szent vacsora kiszolgáltatásával egybekötve. Lelkes, buzgó kis gyülekezet jön össze e drága alkalmakra, hogy akik testüknek a Balaton hűs hullámai közt keresnek üdülést, lélekben a legáldottabb kútfőből, az örök Igéből oltsák nagy szomjúságukat. Kedves úri családok villái adtak otthont mindig a gyülekezetnek. Tágas szoba, nagy veranda szolgált az istentisztelet helyéül. De az utóbbi években már az udvarra is kiszorultak a hivek, annyd volt a lelki táplálékra áhítozók száma. Felébredt a vágy a szivekben, hogy hajlékot kellene építeni Isten nevének dicséretére. Kedvezően indult meg az adakozás, de azért még a Iegbizakodóbb lelküek előtt is távolinak tűnt fel az az idő, mikor a cél megvalósul és a hivő lelkek boldog örvendezéssel gyűlhetnek össze a megépült új templomban. Ámde az Úr csodát cselekedett! Magasan lobogó, messze fénylő áldozati lángot gyújtott egyik buzgó hittestvérünknek szivében. Gyenge női szívben, mely az élet viruló tavaszán elvesztett kedves leánya utáni bánatában ott találta meg a vigaszt, a megnyugvást a hitnek mélységeiben, az Isten szent Igéjében. És Rauszek Jenöné, Szappanos Júlia méltóságos asszony elhatározta, hogy a legszebb helyen, a Balaton partján, — villája parkjában, — a legszebb emléket állítja drága leányának, aki mig itt a földön élt, édesanyja vállára hajtva fejét, vele együtt naponként táplálta hivő lelkét az életnek kenyerével. Elhatározta, hogy templomot építtet Isten nevének dicsőítésére. Nemes lelkű férje, aki mérnök és nyugalmazott miniszteri tanácsos, megható gyöngédséggel, az áldozatos szeretet megértésével siet a jó feleség szent céljának megvalósulását elősegíteni. Ő, a buzgó római katholikus vallású férfi is építi azt a református templomot. Tornyot is emelnek a szép terv szerint épülő, nemes stílusú templomra, melyet teljesen be is rendeznek. Szószékkel, urasztalával, padokkal ellátnak. Már két harangot is önttettek. A templomfalak az ősszel fel leszenek rakva s a tavaszi munkálatok után Isten segítségével felhangozhatik az Ige a nyaralásra érkező református hivek előtt: »Ti kapuk emeljétek fel fejeiteket és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya!« Gyönyörű áldozatával ez a mi kedves hittestvé-
