Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-08-15 / 33. szám
Negyvenrtyolcadik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1937 augusztus 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY; ________________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. __________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Milyen lelkipásztorra van szüksége a magyar református egyháznak és hogyan lehetek én ilyen ?* A hivatástudatból önként következik a hűség! A lelkipásztor hűségének határtalannak kell lenni, úgy, vagy még jobban, mint a katonáénak, aki fölesküdött a zászlóra. Tűznek, viznek, étien, szomjan gondolkodás nélkül áldozom életem a hazáért, a zászló becsületéért, mondta a régi katonai eskü. A lelkipásztor is attól a perctől, hogy Krisztusra fölesküdött, csatatéren van s egész életében harcolnia kell a bűn és hitetlenség ellen. Nemcsak az egész nyájra leselkedő veszedelmet kell néznie, hanem az (egyesek ellen intézett támadásokat is elhárítani s azokat kivédeni. A lelkipásztornak, mint vezérnek, minden jóban elől kell járnia példájával. Végzetes tévedés, ha a gyülekezetei űzni, hajtani akarja, hogy ő maga szépen utánuk kulloghasson. Igaza van Forgács Qy.-nak, mikor így ír: »A lelkipásztor vezér és nem hajcsár. A gyülekezet is vezért keres, aki előljár az istenfélelemben, a feddhetetlen tiszta életben, a szorgalmas munkában, a türelmes megbocsátó szeretetben, az önfeláldozó krisztusi életben. És nem hallgat a gyülekezet arra, aki ostort pattogtat felette, kergetni akarja őt a bűnből ki, az Isten országába be, ő maga meg hátul marad és bosszankodik, hogy hiába minden kergetés és nem hallgat rá senki«. Ahol a lelkipásztor nem vezet, ott őt is és a nyájat is vezetik, igen sokszor félrevezetik. A pásztor együtt örül és együtt sír a nyájával. Örömeiket, bánatukat segít hordozni. Ha más nincs is hatalmában, de egy résztvevő szava, egy meleg pillantása kell, hogy legyen a szenvedők iránt. Sokszor az ilyen cselekedet nagyobb jótett, mint az anyagi támogatás. A hű pásztori gond orvosság és orvos egyszerre a betegnek. Sokunk tapasztalatában előfordult már, hogy a meglátogatott beteg könynyebben lett s ő maga s hozzátartozói faluszerte hirdették, hogy a tisztelendő úr vigasztalása meggyógyította. A bűnös és egyháziatlan ember is beteg, lelkileg beteg ember. Hajlandók lennénk az ilyeneket és házukat elkerülni, mert a lelki süketekkel és némákkal úgy sem értethetjük meg magunkat. A hű pásztornak ilyenkor Jézusra kell gondolni, aki nem egy, nem hét, de légió ördögöt is kiűzött a bűnös emberből. Az ördögűző hatalmat mi is kaptuk és bírjuk, mert vannak olyan ördögök is, amelyek csak hoszszas böjtölés és imádkozás által űzetnek el. Mig * Részlet ily című előadásból. Irta és a pápai ref. egyhm. lelkészértekezletén felolvasta Szijj József takácsi lelkipásztor. egyik vagy másik lelki süket s vak hívünkért nem imádkoztunk és nem tusakodtunk az Urnái, addig nincs jogunk lemondani róla és sorsára hagyni; a jó pásztor utána megy az eltévedt juhnak, mert a juh magától nem képes haza találni. A keresés fárasztó munka, de megéri, mért halhatatlan lelket vihetünk haza az atyai házba. Legfőbb pásztori gondunk a híveink lelki eledeléről való gondoskodás. Amint a testnek megvannak a mindennapi igényei, úgy a lelket is naponta táplálni kell Isten igéjével. Milyen legyen az igehirdetés, hogy valóban táplálék legyen? Több, mint szónoklat, mert a szép szónoklat gyönyörködtet ugyan, de éhséget ritkán csillapít. Én vagyok az élet kenyere — mondja Jézus —, ha Öt tudjuk adni, akkor lelki kenyeret adtunk! Ha Öt nem adtuk, semmi értéke nincs a legművészibb szónoklatnak sem. Híveink öntudatlan könyörgéssel arra kérnek minket, hogy éljünk bensőséges életet, hogy legyen valamink, amit a prédikációban nekik adunk. Mert több az éhség és sokkal kevesebb a megelégíttetés, mint mi gondoljuk. Az elmondottakat röviden így foglabiám össze: a magyar ref. egyháznak olyan lelkipásztorokra van szüksége, kiknek egyetlen eszményük: Krisztus, egyetlen életcéljuk: a Krisztus kiábrázolása! * A felvázolt eszményképünk megvalósításának útjában álló nehézségekkel való szembenézés után fel kell vetnünk a kérdést: alkalmas vagyok-e én a harcra és az akadályok feletti győzelemre? Csak igennel felelhetek, mert máskép lelkész! eskümmel, saját belső énemmel, lelkem vágyával jönnék ellentétbe. Krisztus egyháza harci szervezet Isten országa megvalósulására, Isten dicsősége kiábrázolására: -»hogy á Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalatt valóké és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ür az Atya Isten dicsőségére«. Az Isten országáéit való küzdelemben egységes vezetésre, céltudatos irányításra, egész életet odaadó áldozatra van szükség s ezért ennek a harcnak a vezére csak a lelkipásztor lehet. A keresztyén nivőket, hogy Krisztushoz vonzza, neki már oda kell tartoznia Krisztus testéhez, mert csak így tud vonzó erőt gyakorolni híveire. Krisztus élő testéhez való tartozásom megnatározza egész életműködésemet, mindenekelőtt azt, hogy le kell mondanom önmagámról, vágyaimról, törekvéseimről, mert nem fő, de tag, a Fő szolgája vagyok. El kell fogadnom a Fő irányítását, hogy annak gondolatai, érzései, akarásai legyenek a hajtó erők. »Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl.« De a Krisztus testéhez tartozás nemcsak az engedelmességet jelenti, hanem a tiszta-
