Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-07-25 / 30. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1937 július 25. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA_ FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Kuyper Ábrahám gondolatvilága és ennek hatása a magyar református gondolkozásra.* Kuyper Ábrahám életéről legalább ennyit tudnunk kell, hogy gondolatvilágáról és annak a magyar gondolkozásra tett hatásáról’'beszélhessünk. Legjobb lesz, ha gondolatvilágának vázolásánál egyik holland életrajzírójának felosztási rendszerét követve, röviden feltárjuk legjellemzőbb gondolatait a vallásra, a bibliára, az egyházra, misszióra, családra és iskolára, valamint a dogmatikára, általában a tudományra, az államra, társadalomra, sajtóra és a« művészetre vonatkozólag. (V. ö. Rullmann idézett munkája VII. fejezetével. 232—261. oldal.) Gondolatvilágában a vallás központi helyet foglal el. Számára — megtérésétől kezdve — nem az életet megszépítő kisérődallam, nem az élet korbácsütéseit elviselhetőbbé tevő fájdalomcsillapítószer. A vallás számára Istennel való állandó belső kapcsolat: életközösség. Nem véletlen, hogy első kiadott prédikációs kötete és meditációinak utolsó gyűjteménye ugyanazt a címet viselik: »Nabij God te zijn«. (Isten közelében.) Isten szolgálata életfeladat és életcél. A vallásnak központi szerepe és jelentősége van. Mindenütt ott kell lennie; hatásának érvényesülnie kell az élet minden területén, át kell hatnia mindent, ahogyan a kovász áthatja a tésztát. Isten szolgálata az az egyenesvonal, ami Kuyper életén és gondolatvilágán áthúzódik. Az Istennel való életközösség nélkülözhetetlen feltétele, hogy az Ő kijelentését, Igéjét ismerjük és szeressük. Kuyper számára a teljes Szentirás az Isten Igéje. Kuyper világosan látja, hogy legtöbben azért nem olvassák a Szentirást, mert nem ismerik ennek az írásnak még az ABC-jét sem. Bezárt könyvvé vált az írás, használatlanul hever sokak számára. Szerinte a látható világban nincsen nagyobb autoritás az organikusan inspirált teljes Szentirásnál. Nem apologizál az írás mellett, de kimutatja az íráskritika jogtalanságát és vallja, hogy az írás az autoritás cédrusfája a lelki világban; gyökerei teljesen átszövik az élet talaját, belenyúlnak emberi öntudatunk mélységeibe. Ennek a fának lombja árnyékozza be az emberiség vallási és erkölcsi életét. Ha kivágjuk a biblia tekintélyének cédrusfáját, a tönk újra kisarjad, de mig kihajt, nemzedékek nélkülözik igazságának árnyékát. »Én meg akarom menteni — mondja Kuyper — népünk számára ennek a cédrusnak lombsátorát, nehogy maholnap száraz, árnyéktalan, leperzselt pusztaságban találja magát.« »Ahogyan a Megváltó hitt Mó* Előadás, elhangzott a veszprémi ref. egyházmegye lelkészértekezletén Veszprémben, 1937 június 29-én, zesben és a prófétákban, úgy és nem másként kívánok én is hinni a Szentirásban. Mert mindenki, aki Jézust tévedéssel vádolja a Szentriással kapcsolatban, ezzel azt a misztériumot sérti meg, amelynek fundamentumára Krisztus egész egyháza felépült, s azt is tagadja, hogy Krisztus a mi Urunk és egyben Istenünk is.« Kuyper azt mondja, hogy ő nem tanultsága leszűrt eredményeként hisz a Szentirásban, hanem gyermeki naivitással hajol meg előtte. Gondolatvilágában igen fontos helyet foglal el az egyház is. A racionálizmus és filozófizmus által megtépázott, az 1816-iki királyi rendelettel emberi parancsolatok bilincsébe vert, a tanításnak akármi szele által ide-oda hajszolt ref. államegyház elesettsége nagyon fájt néki. Fel akarta szabadítani az egyházat a zsinati organizáció jármából. Meggyőződése szerint a zsinati hierarchia akadálya annak, hogy azzá legyen, amivé lennie kell: hitvallá egyházzá. Az egyház reformációja életcéljává lett. írásaiban különösen az 1883-ban, Luther születésének négyszázados fordulóján megjelent, az egyház reformációjáról szóló 200 oldalas népies kiadványa, nagyszerű traktátusa (Tractaat van de reformatie der Kerken, áan de zonen der reformatie hier te lande op Luthers vierde eeuwfeest aangeboden door Dr. A. Kuyper) mutatja, hogy a deformált egyház reformációjára hogyan készült és készített másokat is, a reformáció egész népét. Ő nem akart egyházszakadást, de tudta, hogy bekövetkezik, s készült rá. Néki köszönhető, hogy amikor mégis bekövetkezett, lelki és irodalmi hullámverése az államegyház kebelében is nagy meglíjúlást idézett fel és hogy ma az államegyházban is igen erős az orthodox irány, amely fáradhatatlanul dolgozik az egyház megújításán és ifjúsági munka, politikai élet, tanügyi szempontok, sőt iskolafenntartás terén is össze tud fogni a külön egyházi szervezetben élő, ú. n. szigorú reformátusokkal a közös történelmi hitvallások alapján. Arra a kérdésre, hogy melyik is hát az igaz egyház, Kuyper az egyház pluriformiíásáról alkotott tanával felel. E szerint a Krisztus egyetlen igaz egyházának látható megjelenési formái nem is lehetnek teljesen mentesek a különbözőség gyarlóságától, amig itt a földön gyarló emberekből állnak. Azonban a sok megjelenési forma mellett is felismerhető az egység a legfontosabb vonások megegyezésében. Érdekes az a finom megkülönböztetés, amit az egyház mint intézmény (szervezet) és az egyház, mint organizmus között tesz. Az egyház mint intézmény: üdvintézmény. Tehát sem nem iskolafenntartó, sem nem charitativszociális intézményeket állító, avagy éppen politizáló, tudományt művelő, állásközvetítéssel vagy lapkiadással foglalkozó vállalat. Az egyház legyen egyház, s
