Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-07-04 / 27. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1937 július 4. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _______________________________MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. _________________________________ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Zsoltárok hangja a franciaországi magyar bányászok között. Hosszú vajúdás után alakult meg Északfranciaországban kivándorolt magyarjaink között a Protestáns Misszió. Ma már két nagy állomása van Franciaországban és négy kisebb Belgiumban. Ki alapította? Nehéz lenne megmondani. Valamikor még úgy gondoltam én is, hogy egy onnéthazulról kijött lelkész. Pedig ezt a missziót egy Franciaországban sohasem járt ember tette erőssé. Neve Várady Lajos. Valamikor ő volt Tatabánya lelkésze s egyénisége még most is lobogó fáklya miszsziónk életében. Mikor kommunistáktól megszállott újabb telepeket találok, a volt tatabányai munkások mindig előhozzák az ő nevét. Még a legjobban elvadult ember is tisztelettel beszél róla. Itt most én is köszönettel adózom neki, bár nem tudom, hogy elér-e hozzá köszönetéin. Mikor a kenyérkeresetképen politizáló kalandorok kezébe került magyarok a vallásról, mint a tőkések eszközéről beszélnek, kivételnek veszik a »Várady tiszteletest«. »Az a munkások pártján állott.« »El szokott jönni hozzánk, nem szégyelte, pedig okos ember volt.« így vélekednek magyarjaink egy olyan emberről, akinek szivében már akkor feltámadt a munkásproblémák felelősségteljes átérzése, amikor megvetéssel kezelték a legnehezebb munkát végező társadalmi réteget... Milyen boldog is lehetett egy ilyen gyülekezet, amelyiknek ilyen lelkésze volt.1 * Néhány szót a Missziónk életéből: Munkánknak két ága van. Szociális segítés és az evangélium hirdetése. A kettő egybeforr; az első a másodikat egészíti ki. Kint élő magyarjaink nehezen tanulják meg a francia nyelvet. Főként itt kell segíteni őket. A mai Franciaország tele van újabbnál újabb munkásjóléti intézménnyel, amelyeknek kihasználása csak az illető törvényismerete alapján történhetik. Kórházi segélyek, munkajogosítvány, gyermekakciók, családsegély stb. ezek mind olyan alkalmak, amelyek intézése közben közelebb tudunk jutni az emberekhez. Most például egy utazást rendezünk Magyarországra. 70—80 ember megy haza, féláron, ingyenes vizummal. A misszió másik ténykedési ága az evangélium hirdetése. Ez három formában történik. Egészen eltérő a munka a hazai viszonyoktól. Vannak családok, amelyeknek még gyenge a hite ahhoz, hogy el mernének jönni istentiszteletre. A baloldaliak gúnyolódásától tartanak. Ide mi visszük el az Isten igéjét. Ha missziói úton vagyunk (látogatjuk az egyes pJSzeMce&tö? FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK családokat), aktatáskánkban néhány zsoltár, biblia, két-három Keresztyén Család példány van. A konyhában összegyűl a család. Énekelünk, bibliát olvasunk, esetleg imádkozunk. Néha a bibliát a családapa olvassa fel. Kerülnek elő régen elfelejtett dicséretek, zsoltárok, a Máatyánk ... Istentiszteletre nehezebben tudjuk összehozni az embereket, íakiket erősen befolyásol, fogvatart a moszkvai propaganda. Istentisztelet azért soha sincsen önmagában. Ünnepélyeket, konferenciákat, gyűléseket, kirándulásokat tartunk, ahol mindig istentisztelettel vezetjük be az előadásokat, szórakozást. Ritkán marad el a Himnusz, amely itt másként hangzik, mint odahaza. A napokban voltunk Vimyben, a világháború legvéresebbnek tartott egykori frontjainak egyikén. M.ég talán sohasem éreztük át annyira magyar sorsunk erejét, mint itt a Himnusz éneklése közben a jeltelen sírok felett, ahol sok száz eltűnt magyar katona is pihen. Minden istentiszteleten új éneket tanulunk. Lensban most gyűjtenek a presbiterek harmoniumra, hogy az énektanulás könnyebben menjen. Csodálatos, hogy mennyit eltűrnek, milyen sok rágalmat viselnek el szó nélkül, csakhogy harmoniumunk legyen. Bemennek kommunistákhoz, szociálistákhoz, mindenüvé, ahol ismerősök, egykori baloldali fegyvertársak laknak. Világnézeti nevelést is végzünk. Otthonainkba polgári újságok járnak. Ráfizetéssel járatjuk a Keresztyén Család egyházi lapot, melyet nevetséges kis árért megküldünk mindenüvé, ahol ezt »megrendelik«. Még kommunisták is járatják. Nekünk is van egy kis újságunk, amelyet én nyomatok, a saját sokszorosító gépünkön. Neve: Út. Ebben közöljük a programmot, szociális jellegű értesítéseket; itt felelünk a baloldaliak propaganda pontjaira, rágalmaira, — mindig szeretettel. Néha munkás is ír bele. A hat állomáson dolgozó misszióra kb. 2—3000 munkás gondozása vár. Belgiumban 2—3000 munkásról sejtjük, hogy protestáns hitű. Ezek azonban még, sajnos, nagyrészt gondozatlanul, hitük elemeit elfelejtve élnek. Lensbían és Roubaixban egy-egy missziós testvér van, akik gyermeket tanítanak, missziói munkánkban segítenek. Lens a legerősebb az állomások között. Itt nyolc missziós lelkű presbiter segít. Ezek az egyszerű emberek látogatják azokat a családokat, ahová mi idő hiányában nem tudunk eljutni. M.ind a nyolc harcos bátor ember, akik házról-házra járnak, bátorítanak, biztatnak, vigasztalnak. Roubaix után legerősebb Bruxellesben a misszió. Itt is egy-két áldozatos lelkű ember végzi el azt, amit mi idő és pénz hiányában elvégezni nem tudunk. Roubaixban és Lensban emeletes házaink vanik, amelyek otthonul szolgálnak. Itt vannak olvasófiEFORMÁTUS FŐISKOLA
