Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-10 / 2. szám
- 8. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1937. Érdekes lenne még arról szólani testvéreim, hogy ezért a lelki sivárságért, a falunak ezért a tetszhaláláért kit terhel a felelősség ... Hagyjuk nyitva mi most ezt a kérdést annak megállapításával, hogy lelkiéletről, ennek fejlődéséről, csak a pásztor és a nyáj együttműködése árán lehet beszélni, ami az egyetemes papság elvéből önként értetődik. Kétségkívül, hogy a falu nagy megrontója önmaga volt. A bűnök, a mulatozások áthárítása egyik, vagy másik tényezőre azonban még nem megoldás. Újjászületésre van szüksége a magyar falunak, főben és tagjaiban, amit csak isten lelke vihet véghez. Vajha ezek a konferenciák is ehhez segítettek volna bennünket közelebb. Negyven esztendő Afrikában. Irta Bingham R. V., Toronto, Kanada, a Szudán Belföldi Misszió főigazgatója. Amikor 1893-ban Afrikába hajóztunk, a tengerparttól számítva 150 kilométeres vonalon belül nem Volt több 100 missziói állomásnál, kivéve Délafrika müveit területét. Ma, Istennek hála, 1900 fehér embertől vezetett missziói állomás van és ezrekre rúg a kellőkép kiképzett benszülött lelkipásztorok és tanítók által vezetett állomások száma, .és az akkor csak néhány száz főre rúgó megtértek százezrekké növekedtek. Akkor a parttól számított csekély sávon kívül, ismét a Délafrikai gyarmatok kivételével, alig volt terület, melyen a fehér nemzetek intézkedhettek. A népek milliói a bűn és a rabszolgaság jármában nyögtek. Ma az egész, óriási földrészt a művelt államok kormányozzák, melyek törvényt és rendet .hoznak be, megszüntetik a kegyetlen benszülött szokásokat és a népet írtó rabszolgakereskedést. Negyven esztendővel ezelőtt, ismét attól a parti sávtól eltekintve, általában senki sem tudott itt írni és olvasni. Néhány mohamedán pap vagy tanító talán a Szudán némely részében érthette az arab írást, de irodalomról szó sem lehetett. Afrika rengeteg nyelve közül csak néhányra volt lefordítva a Szentírás és nem volt senki, aki azt olvasni tudja. Beleértve a délafrikai gyarmatokat, 21 nyelvre volt lefordítva az egész Szentírás, egyes könyvek pedig további 54 nyelvre. Ma a teljes Biblia hat további nyelven olvasható és egyes könyvek 185 további nyelven. Elmondhatjuk, hogy ma Afrika népessségének legalább háromnegyed része saját nyelvén olvashatja az Isten igéjének valamely részét. Továbbá a sok nyelv miatt előállott bábeli zűrzavar, mely oly sok nehézséget támasztott Afrikában, gyorsan megszűnőben van. A földrészt átszelő nagy utak megnyitása arra vezet, hogy néhány kiemelkedő kereskedelmi nyelv kerül előtérbe és az új nemzedéket körülbelül el lehet érni egy tucat nyelvnek az ismeretével, az afrikai művelt benszülöttek pedig mind beszélnek legalább egy európai nyelvet. A missziói iskolában százezrek tanulnak olvasni, mindig egy könyvnek, a Bibliának a segítségével. A Biblia Társulat legnagyobb diadalát Afrikában aratta. Régen, hosszú évekkel ezelőtt, mi azért kértük Istent, hogy nyissa meg Afrikát. Misszionáriusok és kereskedők, akik a partokon letelepedtek, egymásután pusztultak el a váltólázat terjesztő mocsaras vidékeken és a folyók mentén. Afrika. belseje hozzáférhetetlen volt. Livingstone fogadalmának beteljesítésével töltötte el életét: »Megnyitom Középafrikát az evangéliomnak, vagy meghalok ennek megkísérlésében«. Mindkettő nagyszerűen beteljesedett. De Stanleynek két esztendőbe került, míg Livingstonet megtalálta. Ma mindenfelé vasútak és autóutak készülnek és a nagy folyamokon hajók rajai úsznak. Egymásután építik a repülőtereket és a repülőgépek az egész földrészt átszelik pár nap alatt. A Szaharán is nagy országutak vezetnek keresztül. Amikor e sorok írója 1893-ban társaival együtt elindult, tizenkét hónapba került, mig a parttól befelé 1200 kilométerre eljutottak és két társa az út fáradalmaiba belebetegedett és meghalt. Hat esztendővel ezelőtt ugyanezt az utat pár nap alatt tettük meg és hat hónap alatt az egész földrészt beutaztuk, pedig utunkon több mint tizenötezer kilométert utaztunk és egész sereg központban két naptól tíz napig terjedő konferenciákat tartottunk. Ma Afrika mindenütt nyitva áll. Akkor arra buzdítottuk az embereket, hogy imádkozzanak, mint valami kilátástalan dologért, hogy eljöjjön a nap, mikor a földrészen keresztül a miszsziói állomások láncolatát tudjuk megalakítani. Ma csaknem készen van két vagy három ilyen lánc. Ma úgy áll a helyzet, hogy Afrikát, a legszélesebb részét véve, autóval beutazhatjuk úgy, hogy csaknem minden éjjel missziói állomáson szállhatunk meg és sok napon az ebédünket is további missziói állomásokon köjthetjük el. Még van néhány üres terület, de a missziók igyekeznek behatolni ezekre az elnemfoglalt területekre is és a már elfoglalt állomások körül mindenütt terjesztik az evangéliomot. Lássuk most a saját külön területünket, a Szudánt. 1893-ban úgy volt ismeretes óriási területével és 50 millió főnyi lakosságával, mint a világ legnagyobb, teljesen evangélizálatlan területe. Egyetlen misszionárius sem volt akkora területen, amely sokkal nagyobb mint India. Ma a három nagy szakaszban: Egyiptomi, vagy Keleti, Közép, vagy Északi Nigeria és a Nyugati, vagy Francia Szudánban 15—20 missziói társulat dolgozik. A mi saját társulatunknak, a Szudán Belföldi Missziónak közel kétszáz misszionáriusa 40 különböző állomáson dolgozik, melyhez sok külső állomás is tartozik. E területen a Biblia egyes könyveit tizenöt nyelvre fordítottuk le és a mi Niger Nyomdánkban az Isten Igéjét 40 különböző nyelven nyomtattuk ki a különböző társaságok számára. A vad állapotban és bűnben élő benszülöttek ezrei tapasztalták meg az evangéliom erejét és egész sereg gyülekezet alakult. És mig igaz, hogy e központi Szudán területen milliók vannak még, akik nem hallották az evangéliomot, az is bizonyos, hogy kevés nagyobb törzs van, amelyben a keresztyén bizonyságtevés meg nem kezdte munkáját. A nagy mohamedán tartományok, amelyekből a misszionárusok sokáig ki voltak zárva, most megnyíltak. Ha az a hat együttmunkálkodó társulat, amely ezen a területen dolgozik, a következő tíz évben is oly lendülettel halad előre, mint az elmúlt tiz esztendőben, akkor ezt az egész területet teljesen behálózzák. Szóljunk röviden egy másik nagy afrikai munkamezőről, Abesszíniáról. A mi Szudán Belföldi Miszsziónlc ebben a nagy hegyvidékben csak nyolc évvel ezelőtt kezdte meg a munkát. Az Egyesült Presbiteriánus egyház és két svéd egyesület már előttünk ott dolgozott. De ottani 8 esztendei munkánk alatt nagyobb eredményeket láttunk, mint az azelőtti 20 évi munkánk alatt. A gazdasági válság idején is mun
