Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-06 / 23. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1937 június 6. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._____________________________----------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Nőnevelő-intézetünk. Dunántúli egyházkerületünk a világháborút követő összeomlás óta óriási erőfeszítéssel tudja csak a maga intézményeit fenntartani. Évszázadok során hangyaszorgalommal gyűjtött és kiváló református lelkek áldozatkészségéből hatalmas értékké gyarapodott alapjai és alapítványai a világégésben megsemmisültek. Ennek következése pedig az lett, hogy mint a leégett embernek, élűiről kell kezdenie és újra kell fundálnia mindent. Csak dunántúli ember értheti meg, aki benne él a mi szegénységünkben, hogy mit jelent itt az újra fundálás, intézményeinknek a jövendő számára való megmentése és "tovább építése. Kerületünk kicsiny, mondhatnám szórványszerü gyülekezetei 41.800 pengőt fizetnek a főiskola fenntartására évenként, akkor, amikor magukat is elég fenntartani. Olyan erőfeszítés ez, amit mint a magyar művelődésért hozott áldozatot érdemes volna már nemcsak magunk között pertraktálni, hanem egyszer az ország nyilvánossága előtt is feltárni. Ezúttal Nőnevelő-intézetünkről lészen szó. Hogy ennek az alapjai is megsemmisültek, tudott dolog. Hogy a vele kapcsolatos internátus meglehetősen elnéptelenedett az utóbbi években, az is tudott dolog. Hogy a kerület egyéb roskasztó terhei miatt alig tud erre az intézetre fordítani valamit, szintén tudott dolog. Ezért törik elméjüket már évek óta kerületünk bölcs intézői és vezető férfiai, hogy hogyan lehetne ezt az intézetet, hogy egy zakariási képpel éljek, a tüzből kikapni, vagyis a válságból kimenteni és a jelenből a jövőbe átmenteni. Miután intelligenciánknak és benne lelkészkarunknak is, sürgető kívánalma volt a mostani polgári iskola helyén leányközépiskola szervezése, ennélfogva a kerület vezetősége úgy találta és ezt a kerületi közgyűlés is megerősítette, hogy leánygimnázium szervezésével és megnyitásával lehet a válságot megoldani s az intézetet a további fejlődés és virágzás útjára vezetni. Kerületünk vezetőségének nem kis munkájába és küzdelmébe került, amig odáig eljutott, hogy Püspök urunk leírhatta és a Dunántúli Protestáns Lap folyó évi május 9-iki számában leközölhette ezt a mondatot: „Nem alaptalan reménységünk van, hogy egyházkerületi közgyűlésünk ismételt állásfoglalása következtében, a kerületi elnökség előterjesztésére pápai nőnevelő-intézetünk polgári leányiskolájának I. osztálya helyett a leánygimnázium I. osztálya az 1937/1938. tanévre ugyanott megnyitható lesz“. Nagy küzdelembe került, mig idáig eljutottunk. És ezzel eljutottunk oda, hogy az intézet igazgatója „Az Élet Útja*4 című vallásos lapunkban nyilvánosságra hozhatta, hogy a leánygimnázium megnyitásával Dunántúl reformátusságának régi óhaja válik valóra. Itt van tehát a lehetősége annak, hogy nőnevelőintézetünket a válságból kivezessük. A válságba nem azért került az intézet, mert akár a polgári iskolában, akár a tanítónőképzőben az osztályok létszáma csappant volna meg lényegesen és végzetesen. Az osztálylétszám a tanulmányi felügyelők jelentései szerint a tanítónőképzőben ideális, vagyis olyan létszám, amely mellett a tanulmányi felügyelők szerint ideális a tanítás és nevelés munkája. A polgári iskolában pedig akkora a létszám a most végződő tanévben, hogy pl. az /. osztályba fel se vehettünk többet. Tehát itt nem arról van szó, mintha a tanintézet színvonala nem állna azon a magaslaton, amelyen bármikor is állott és ez vonta volna maga után a lassú elnéptelenedést, amit szimatolni szeretnek bizonyos körökben. A valóság az, amit Püspök úr Felhívásában is olvashatunk, hogy az intézetnek tanításban és nevelésben, a szakfelügyelői vélemény szerint, elsőrangú tanárikara van, úgy a polgáriban, mint a tanítónőképzőben. Én háromszor voltam jelen már a szakfelügyelői látogatások után megtartott értekezleten, tehát nem mások után, nem hallomások után, hanem közvetlen személyes tapasztalatból beszélhetek és jelenthetem ki, hogy a szakfelügyelők a legnagyobb dicsérettel halmozták el a tanárikar tanítói- és nevelői munkáját mindkét iskolában. Tehát nem olyan okok idézték elő a válságot, aminőket egyesek szimatoltak. És nem a tanintézetben van a válság, hanem az internátusbán. Miért van válság az internátusbán? Talán azért, mert túl drága a bentlakás ? Mindenesetre igen jó volna, hasznos és üdvös volna e tekintetben tisztázni a helyzetet. Előttem egypár református intézet Értesítője. Ezekből azt látom, hogy pl. Kecskeméten 600 P az ellátási díj, Debrecenben 816, 650 és 500 P, Pápán 550 P. A tandíjban, amit nálunk az igazgató-tanács és a kerületi gyűlés az ősszel szabályozott, nincs lényeges eltérés. Hogy a külön zenéért és a német társalgásért külön kell fizetni, azt, akármilyen jó volna is, ha nem kellene, mégis természetesnek kell tartanunk. Ha valaki kérdést intéz hozzánk e tekintetben, szívesen megadjuk a felvilágosítást. Talán még legtöbbet lehetne beszélni erről: „Gyógykezelési díj (Hét napig díjmentes) 25 P“. De ha ez a baj, találjon más és jobb megoldást a kerület bölcsesége. De amint ezek az adatok mutatják, semmi esetre sem oly magasak ezek a díjak, hogy az internátus létszámának megcsappanását, tehát válságát igazolnák. Szerintem nem itt van a bajok gyökere. Hanem abban van, amit sokszor hallottam, „polgári iskoláért nem érdemes ma már olyan nagy áldozattal olyan messzire elvinni a gyermeket“. Kicsinyli, kevesli a mai mentalitás a polgári iskolát. A közfelfogásban is divatos áramlatok uralkodnak. A mai divat a gimnázium felé való orientálódás. Láthattuk az utóbbi években, hogy mennyire el akarták özönleni a leánytanulók a pápai gimnáziumot. A múlt évben kultuszminiszteri tiltó rendelet akadályozta meg leányoknak
