Dunántúli Protestáns Lap, 1937 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-23 / 21. szám
Negyvennyolcadik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1937 május 23. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, j FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Kálvin beszédeinek a fennmaradásáról Kálvin nem írta le prédikációit. Pedig ezek elég terjedelmesek, gondolatokban nagyon gazdagok voltak. Az elmondást azonban nagyon gondos elmélkedés előzte meg, amelyet szobája csendjében végzett el. -Még idejében felmerült a gondolat, hogy beszédeit összegyüjtsék. Először megelégedtek azzal, hogy e beszédek rövid vázát, tartalmát elkészítsék, vagy pedig csak a főbb pontokat jegyezték fel. De 1549 után egy bizonyos Raguenier nevű egyént bíztak meg azzal, hogy a beszédeket szóról-szóra írja le. Raguenier ügyes gyorsíró volt. Az ő egyházi gyorsírói hivatala biztosította a maga és családja megélhetését. így teljes hűséggel feladatának élhetett. El is végezte munkáját a lehető legnagyobb gonddal, pontossággal. Kálvinnak még a legismertebb jegyzeteit is a legnagyobb pontossággal másolta; nagy szolgálatot végzett ezzel az utókor számára, mert ez mindig érdeklődéssel fordul az emberi dokumentumok felé és megbecsüli azokat. Megbecsülhetetlen értékek a mi számunkra is Kálvin tanulmányai és beszédei, amelyek nagy mennyiségben maradtak ránk és amelyeket ennek a gondos másoló és gyűjtögető munkának köszönhetünk. Beszédeinek a gyűjteményéből a genfi kiadók kényük-kedvük szerint szerettek volna meríteni. Azonban Kálvin fenntartotta magának az engedély jogát. 1557-ben mégis megengedte a 10 parancsolatról szóló beszédeinek a kiadását, de ezt is csak hosszú kérés után, mivel idegenkedett a nyilvánosságtól. A következő évben ugyanez a kiadó, névszerint Badius, ismételt kéréssel fordult Kálvinhoz. Kérését Kálvin legjobb barátja is támogatta. így 1558-ban kiadta Kálvinnak Krisztus születéséről, istenségéről és embervoltáról szóló több beszédsorozatát. Kálvin nem nézte át beszédgyüjteményeit; nem óhajtotta azokat átjavítani, hogy a kiadásra megfelelőbbek legyenek, hogy ünnepélyesebbé tegye őket. Beszédei egyedül a Szent Lélek munkája révén születtek meg. Badius, a kiadó is megértette ennek a jelentőségét és megelégedett azzal, hogy egyszerűen átvegye Kálvin beszédeit úgy, ahogy azokat a gyorsírásból áttették. Természetesen ezek Kálvin legeredetibb beszédei. Ezeket a beszédgyüjteményeket ,nem kellett ajánlani, önmagukat ajánlották. Mindegyiken csodálatos tűz, lendület vonult végig, telve rejtett romantikus vonásokkal, határozott fordulatokkal, művészi változatossággal, theologiai szempontból pedig pontossággal, szabatossággal. Kálvin a mai modern francia nyelvhez nagyon közel álló nyelven fejezte ki magát; így beszédei nyelvi szempontból is kiválóak voltak. Kálvint főleg úgy ismerték, mint az egyház legkiválóbb vitatkozóját, magyarázóját és doktorát. Legkevésbbé ismerték, mint prédikátort. Pedig az Ige csodálatos tehetséggel megáldott hirdetője volt, aki minden más kiváló szellemi tulajdonsága ellenére sohasem tartotta magát másnak egészen az utolsó leheletéig, mint Isten Igéje szolgájának. Ha Kálvint röviden jellemezni akarjuk, legtalálóbban így jellemezhetjük: Verbi Divini Minister. Fordította és a Theoíogusok Tóth Ferenc körének 1936 november 24-i ülésén felolvasta Pethe Kálmán III. é. theologus. Ki felelős? 24.000 nyaralásra szoruló gyermek közül csak 10.000 gyerme kmehet évenként nyaralni a fővárosból. Mi lesz azokkal, akik otthon maradnak? Hogyan indulnak a következő télen új küzdelmek elé? Ki felelős azért, hogy ezek a gyermekek nem ismerhetik meg a gondtalan, játékos nyár vidám örömeit? Ki ad számot arról, hogy miért maradtak a nagyváros sivár házai vagy szegényes viskói között? Ezek a kérdések gondolkodtatnak meg mindannyiunkat, mikor a fent idézett statisztikai adatot olvassuk. Nem intézhetjük el a kérdést azzal, hogy »nem a mi dolgunk«, vagy: »mi úgy sem tehetünk semmit értük«. Mindenki segíthet és kell is, hogy ilyen fontos munkában mindenki összefogjon a nagy felelősséggel járó gyermekmentő akcióra. Kétféle módszerrel bonyolítják le a főváros és a támogatásában levő felekezeti nyaraltatási akciók a gyermeknyaraltatást. Egyik mód az, hogy saját vagy bérelt üdülőtelepen nagyobb csoportokban látják vendégül a nyaralásra szoruló gyermekeket. Ezt a fajta nyaraltatást adományainkkal támogatjuk. Másik eljárás szerint a gyermekeket kiadják olyan jólelkű családokhoz, megbízható pártfogókhoz, akik vállalkoznak arra, hogy ingyen magukhoz vesznek és a nyár egész idején családtagul tekintenek egy-egy szegény fővárosi kisfiút, vagy kisleányt. Az ilyenek sok gondot és felelősséget vállalnak magukra egy gyermek befogadásával, de sok örömet is szerez nekik egyfelől maga a vendégül látott gyermek, másfelől — és főképen — az a tudat, hogy Jézus Krisztus ezt mondta és üzeni ma is: »Aki befogad egyet a kicsinyek közül az én nevemben, az engem fogad be«. (Máté ev. 18:5.) A két évvel ezelőtt megalakult Református Gyermek Akció, melynek ügykezelése most az Országos Református Szeretetszövetség kezében van, kezdettől fogva a családi nyaraltatási módszert vette igénybe. A nyaraltatásra vitt gyermek így hosszabb
