Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-24 / 21. szám

1936. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 93. oldal. a vezetőnek, a lelkipásztornak, tanítóknak, presbi­tereknek kell előljárniok jó példával és amennyi­ben annak szüksége felmerül, az egyház tagjai 'kö­zötti esetleges ellentétek békés elintézését a maguk részéről is igyekezni kell elősegíteni. (Folyt, köv.) A Széchenyi-Szövetség faluszemináriumának ankétja. Az Országos Széchenyi Szövetség gróf Teleki Pál elnöklete alatt falukutató ankétet rendezett f. hó 16-án. A nyolc óra hosszán át tartott megbeszé­lés sok hasznos és tanulságos ötletet szolgáltatott mindazoknak, akik komolyan foglalkoztak már ed­dig is a falukutatás problémájával. Az ankétnek nem volt határozott célkitűzése, ép­pen ezért a tárgyalás irányítása igen nehéz feladatnak bizonyult. Az így adódott nehézséget ügy hidalta át az elnök, hogy minden csoportvezető kijelölt kérdé­seket kapott és azok alapján mindegyik referált az edd’jg végzett munkájáról. Mintegy 15—20-an ismer­tettük ilyenformán eddigi munkálkodásunkat és az eredményeket. Az elhangzott referádák alapján már a délelőtt folyamán kitűnt, hogy az eddig végzett falumunkák mindenütt csekély értékűek voltak, az egyes kutató csoportok szakképzetlenségük, vagy ép­pen egyöntetű összetételük miatt a legtöbb helyen eredménytelen munkát produkáltak. Általában meg­állapíthattuk, hogy sok lelkes kutatógárda alakult az országban két-három év óta, de csaknem mind ad hoc alakulat csupán. Nagy hiánya a szemináriumoknak, hogy majdnem mind egyoldalú képesítésű (vagy theologusok, vagy jogászok, vagy gazdászok stb.) fiatalemberekből alakult, még nagyobb bajként álla­pította meg az ankét, hogy a 'legtöbb "helyen mono­gráfiák Íratásával kísérleteznek, holott tökéletes mo­nográfiát egy ember, vagy egyforma képesítésű egye­­dekből álló szemináristák nem tudnak készíteni. Az ankétnek ezen megállapítíásai helytállók, mert a szak­szerűtlen falufeldolgozások inkább ártanak az ügy­nek, mint elősegítenék azt. Ebből az elgondolásból vonta le az elnök azután azt a következtetést, hogy az egyszerű, sablonos kérdőpontok alapján gyűjtött adathalmazból nem lehet tökéletes munkát készíteni. A kérdőpontos rendszert nem ítélték el teljesen, de elvként kimondották, hogy azok könnyen megtéveszt­hetik a falukutatót és tudálékossá“ tehetik. A kérdő­­pontok felületességre nevelnek, mert a nem szakem­berek azt hiszik, hogy minden tárgykörben alapos munkát végezhetnek. így válik kontárrá a jogász a geológiában, a theologus a földrajzban, vagy a his­torikus a klimatológiában. Természetesen ez nem azt jelenti, mintha kérdőpontokkal nem lehetne dolgozni, de minden kutató csak a maga szakjának a kérdő­pontjaira keressen feleletet, mert oda bele is (Jáf, megtalálja azokat az okokat, amelyek előidézői lettek bizonyos adottságoknak. Hasonlóképpen használható a kérdőpontos rendszer az általános felvételezéseknél, amikor egy falu határának a közvetlen felszínére vo­natkozó adatokat állítják össze, vagy ha a községben található Írott feliegvzéseket gyűjtjük. Igen jó hasz­nát vehetjük, ha egy család külső életkörülményeinek az adatait kutatjuk, de már az egyházi szellem1 meg­látása, vagy a társadalmi rétegek egymásra való 'ha­tásának kikutatása, a tájkép alakulásának ható té­nyezői és ennek következményei stb., mindmegannyi egy-egy szakember bonckése alá tartozik. A fentiekből tehát megállapíthatjuk, hogy az ankét nem volt eredménytelen, mert mindenki meg­érthette, hogy aki le tudja szállítani igényeit a maga szűk érdeklődési körének szakbi'rodalmába, az hasz­nos tagja lehet az országszerte folyó munkának, de aki nagy önbizalommal az univerzális zseni képében (tetszeleg önmagának, az álljon félre, mert annak munkáját semmire sem lehet használni. Ha most már a fentiek alapján a pápai főiskola falukutató szemináriumát vizsgáljuk, akkor két nagy hibát kétségtelenül megállapíthatunk. Az egyik az, hogy mi is a teljességre törekedtünk, egyoldalú ké­pesítésű hallgatókkal, a másik pedig, "hogy Itt is kí­sérleteztünk monografikus feldolgozásokkal, hogy mi­lyen eredménnyel, azt abból a két pályamunkából állapíthatjuk meg, amely most fekszik a bíráló bi­zottság ítélete előtt. De ugyanakkor le kell szögez­nünk, hogy a mi szemináriumunk közelítette meg legjobban azt az ideált, amit az ankét a szemináriu­mok elé tűzött, mert itt elsősorban gyűjtő és felvé­telező munka folyt eddig is, sőt bizonyos fokú egy­oldalúságot is megállapíthatunk, mert túltengett a helytörténeti adatok szerzése. Ennek & munkának a kibővítése lesz a jövőben is a legfőbb feladatunk, hogy minél több helytörténeti adatot gyüjthessünk. Erre a feladatra sikerrel használhatók fel már a gimn. felsőbb osztályos tanulói is, de ezeken kívül sók munkatársra lenne még szükségünk a községek lakosai közül is, akik segítségünkre lennének pontos, lelkes és lelkiismeretes közreműködésükkel. Dr. Soís Adorján. Felhívjuk a Nagytiszteleíü Lelkipásztor Urak figyelmét, hogy a pünkösd másnapi per­selypénz a papnövendékek palástalapja javára küldendő be a kerületi és főiskolai pénztárhoz (Pápa). © @ | VEGYESEK I © ® — Belmissziói nap Nagyrákoson. Az őrségi egy­házmegye kerka-zalai köre Nagyrákoson május 7-én tartotta várakozáson felül sikerült ^szolíásos tavaszi belmissziói napját. A lelkipásztorok értekezlete már egy héttel azelőtt megtörtént Szentgyörgyvölgyön, úgy hogy ez a nap teljesen a kör közeli és. távoli egyhá­zaiból igen nagy számban összegyűlt híveké és pres­bitereké volt. Az esős idő ellenére több száz jjiivő gyülekezett össze a nagy befogadó képességű nagy­­rákosi templomban, ahol Gombos István szalafői lel­kész bibliaolvasásával és a sziveket Istenhez emelő imájával kezdődött meg az ünnepi nap. Az Igét Fe­kete Károly zalaegerszegi lelkész hirdette. Mélyen szántó, meggyőző erővel vezette el a gyülekezetét oda, hol a hitvalló, bibliás református ember élete kez­dődik. Az istentiszteleti rész végeztével Fejes Gábor nagyrákosi lelkész üdvözölte meleg szeretettel az egybegyűlteket, rámutatván a nap jelentőségére. Utána Szűcs László senyeházai lelkész tartott előadást az élet szépségéről. Megindító erővel mutatott rá arra, hogyan tehetjük széppé az életet Jézussal. Szabó István veleméri ig.-tanító Az iskola, mint az élet ka­puja címen tartott mély figyelmet keltő előadást. Aki csak egy pillanatig is a templom üs iskola szétválasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom