Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-10 / 19. szám
84. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. virágozhatik. A fegyelem gyakorlója Genfben a presbitérium volt. Mit kellett tenni Kálvin presbiterének? Kálvin presbiterei a lakosság magánélete felett őrködtek. Rögtön felemelték a tiltó szót, ha valaki rendetlenül viselkedett. Barátságosan megintették azokat, akiknek megapadt a buzgóságuk. Minden csütörtökön összejöttek megbeszélni, hogy van-e valami intézkedésre szükség. Kálvin presbitériuma a figyelmeztetett és mégis makacsnak maradt embert eltiltotta az úrasztalától. Kálvin tervezete az mondja: „az istentisztelet elhanyagolása rossz hatással van a hívekre. Ha ilyen eset állana elő, vagy ha valaki a lelkipásztorral szemben tiszteletlenül viselkedik, intsék meg a presbiterek. Mindez annyi mérséklettel menjen végbe, hogy ne legyen benne sértő.“ A presbiterek megbízatása kényes megbízatás volt akkor is. Nem hiába mondja Kálvin : „presbiternek gáncsnélküli, istenfélő, eszes embert kell választani“. Jelen esetben presbiterek hallanak Kálvin presbitereiről. Tartson kiki önvizsgálatot, hogy mennyiben hasonlít hozzájuk. Mennyiben tette meg dolgát a Kálvin presbiterének. Mert csak a neve elöljáró annak, aki hátul jár az egyház iránti szolgálatkészségben. Nem világíthat jó példával az, aki maga is sötétség forrása Nem fegyelmezhet az, aki maga is fegyelmezésre szorul. Talpig ember presbiterek kellenek, mert az egyháznak, s benne a presbiternek, épúgy, mint Kálvin idejében, egy pokollá vált világból kell ma is mennyországot csinálni. A Sátánnak ügyes, felfegyverzett katonái járnak a világban, s ezeken győzni csak még ügyesebb és Isten igéjével felfegyverzett presbiterek és ezek jó példáján nevelt nyáj tud. Különös megnyilvánulása az isteni hatalomnak, hogy ma is épen Genf az emberi történelem alakításának a színhelye. Kálvini bátorsággal azt is mondhatjuk, hogy Genf ma is épúgy a zavarnak, homálynak, istennélküliségnek a helye, mint volt Kálvin idejében. Azzal fejezem be : imádkozzék minden presbiter, hogy küldjön Isten Genfbe új Kálvinokat, hogy Isten igazságával megtisztítsák azt, — hogy az emberi nemzetség hosszú gyalázata után boldog emberek vallják Kálvin jelszavát: Dicsőség az egy Istennek! (Vége.) Egyetemes konventünk május 6-án felemelő ünnepség keretében emlékezett meg Kálvin Institutiója négyszázéves jubileumáról és a magyar protestáns gályarabok kiszabadulásának 260-ik évfordulójáról. A zsinati terem elnöki emelvénye alatt közszemlére tették ki a konvent által készíttetett jubiláns Kálvin emlékérem nagyalakú példányait (Berán Lajos művészi alkotásait), a Parókiális Könyvtár legújabb köteteként megjelent új Institutiófordítást (dr. Victor János tollából, df. Révész Imre és dr. Vasady Béla nagybecsű tanulmányaival), valamint az Institutio első kiadásának a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában levő példányát. Az ünnepen ott volt Sztranyavszky Sándor dr., a képviselőház elnöke. Lázár Andor dr. igazságügyminisz'ter, Tasnádi-Nagy András dr. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, Némethy Károly dr. tanácsnok a főváros képviseletében, — az Evangélikus Egyetemes Egyház részéről Radvánszky Albert báró dr. egyetemes felügyelő, egyúttal mint a felsőház alelnöke, továbbá Raffay Sándor dr. és Kovács Sándor püspökök, Pesthy Pál dr. egyházker. felügyelő, ny. miniszter; az unitárius egyházat Józan Miklós püspöki helynök képviselte. Megjelent Soltész Elemér dr. protestáns tábori püspök, Teleki Tibor gróf koronaőr, Fink'.ey Ferenc koronaügyész, Juhász Andor dr., a Kúria ny. elnöke, Hegedűs Lóránt ny. miniszter és még igen sok közéleti kiválóság. Baltazár Dezső dr. püspök, a konvent lelkészi elnökének imája után Balogh Jenő dr. főgondnok, konventi világi elnök megnyitója következett: — Hálaadással újítjuk fel — úgymond — a szenvedő gályarabok szomorú emlékét, akik a meggyőződés bátorságával és erejével ragaszkodtak hitükhöz. Emlékezünk nem azért, hogy felidézzük régletünt vallási (küzdelmek korát, amely sajnos, annyi magyar vér pusztulásával járt, vagy hogy felekezeti békétlenséget szítsunk, csak fájdalommal gondolunk vissza arra, hogy évszázadokon keresztül szemben állt magyar a magyarral. — Lelkűnkben mindig ott él a hála a németalföldi rendek megható segítségéért, amely nélkül a mártír gályarab-lelkipásztorok szenvedése még tovább tartott volna, vagy mégtöbben pusztultak volna e'í közülük. A németalföldi rendek 1675 november 11-iki határozata és a vitéz De Ruyter tengernagy áldozatkészsége és hősies közbenjárása sona nem tűnik el a magyar protestánsok emlékezetéből. — Amikor hálát adunk, — végezte Balogh Jenő — egyúttal fohászkodom a Mindenhatóhoz, hogy az ^emberek a jövendőben ne gyűlöljék egymást hitük Imiatt és különösen ennek a maroknyi magyar nemzetnek minden polgára érezze át, hogy amikor hazáját szereti, ezt nem azáltal kell tennie, hogy elnyomni törekedjék más embertársának hitbeli meggyőződését. Ravasz László dr. püspök tartotta ezután emlékbeszédét Kálvin Jánosról: — Kálvinnak — úgymond Ravasz László — az a kegyelem jutott osztályrészül, hogy magához hasonló művet alkothatott az ínsíitutió-ban, ha ezt a könyvet megismertük, megértettük Kálvint. Az Institutio minddenestől fogva a Szentírás tolmácsolása: Kálvin sohasem akart egyéb lenni, csak tolmács, nem tűnődött, spekulált, keresett, hanem rászállott az isteni kijelentés hullámaira és engedte hitte! és engedelmességgel vitetni magát. — A protestantizmus nem egyéb, — mondotta RaVasz László —, mint a keresztyénség minden következményének egy adott történelmi pillanatban való bátor és gyökeres levonása. Kálvin egész életműve egy óriási szillogizmus: hadseregek ellenére is érvényesül a benne elrejtett igazság. íme: nem az egyház teszi az Igét, az Ige teszi az egyházat, ezért söpört ki Kálvin mindent az egyházból, ami nem következett magából az Igéből. De levonta Kálvin a következményeket balfele is, forradalmi irány és szubjektivizmus felé, szembeállította velük az isteni kijelentés fenséges tényét. — Kálvin jelentősége abban áll, hogy Krisztushoz vezet; könyve nem törvénykönyv, nem kijelentés, vagy varázsigék gyűjteménye, Iranern ma is élő út és módszer Krisztus megismerésére, az Isten igéje alapján ... Áprily, Lajos, a kiváló költő olvasta fel ezután Kálvinról irt szép versét. Révész Imre dr., a debreceni Tiszfa István Tudományegyetem református teológiai karának egyháztörténelmi professzora, magasszárnyalású ünnepi beszédet mondott a gályarabságból most kétszázhatvan éve kiszabadult magyar lelkészekről. Az emelkedett hangú ünnepség Farkas István
