Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-03 / 18. szám

80. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1936.

lajkodását fenyíti, makacsságát zabolázza, — ha pedig az ördög ül az akaraton, mint bolond és vakmerő lovas nyargal vele, árkokba ugratja, meredekről szökteti le és vadságra készti.« Mióta csak bűnt tud cselekedni az ember, azóta a Sátán uralkodik rajta. De Kálvin szerint — Isten uralkodik a Sátán fölött is és az ember fölött is, úgy hogy jóakaratát rosszakkal is végrehajtatja. Az emberrel szemben azonban kegyelmes lett az Isten, az Atya képét vette tel, amiből az emberre nézve a fiúi engedelmesség következik, isten a Krisztusban lett Atyánk, akiben közölteíik velünk a kegyelem. Isten megváltó munkáját már azzal elkezdte, hogy törvényt adott. A törvényben, ami előkészítő a Krisztusra, Isten igazsága figyelmeztet az emberi igazságtalanságokra. Más' azonban a 'földi törvényhozó és más az Isten. Földi törvényhozó csak' azt a bűnt bünteti, amit érzékileg végrehajtottak. Isten tekintetét azonban semmi sem kerüli ki és ő' tiltja a haragot, gyülölséget, mert a lélekre nézve ez mind gyilkosság. A törvényt nem tartja be az, aki látszólag semmit se tesz ellene, de a törvényadót nem veszi figyelembe. Nem lehet, hogy emberektől nem lopsz, Istentől pedig ellopod a dicsőséget. A törvényben foglaltak teljessége adatott meg a Krisztusban, mint közbenjáróban. Krisztus mint ember magára vette ami a mienk, mint Isten reánk ruházta azt’, ami az övé. Krisztus tiszte Kálvin szerint az, hogy a bűnt, halált, világ hatalmasait lesújtsa. Ezt egyedül Ö tehette meg, aki maga az élet, igazság és az erő. Tisztét mint próféta, király és pap tölti be. Mint prófétának tudománya tökéletes bölcseség, mint király kormányozza egyházát, s annak tagjait, mint pap szentségével kiengesztelte Istent irántunk. Papi tisztébe1 minket Is beavat úgy, hogy mi is feláldozzuk magúm kát Istennek, de nem úgy, hogy mi áldozzuk meg a Krisztust.

(Folyt, köv.)

Presbiteri konferencia Pápán.

A pápai ref. egyházmegye presbiteri szövetségének eíröksége április 28-ra konferenciára hívta az egyházmegye kebelébe tartozó gyülekezetek presbitereit. Már a reggeli órákban megváltozott a pápaji utcák külső képe, kisebb-nagyobb csoportokban megérkeznek közelről és távolról a gyülekezetek presbitériumai. Tisztesen öltözött, komoly arcú presbiterek ismerkednek, vagy ismerősként köszöntik egymást. Örömmel szemlélhettük, amint fürdik a lelkűk az épülő pápai templomon.

Külsőségeiben is megkapó volt ez a találkozó,' mert a lelkipásztorok és tanítók vezetésével 280 presbiter jelent meg a hivó szóra. Seregszemlének isi felemelő, biztató, hogy a tavaszi munkák sürgőssége mellett is készséggel jönnek foglalatoskodni az Ür, dolgaival. Megnyugtató lehet az a tudat, hogy sem' politikai, sem gazdasági cél ilyen egységes megmozdulásra nem bírhatná rá az embereket, pedig csak (egyszerűen hívták, és ők, a lelkiismeret szavának engedve, jöttek.

A konferencia d. e. fél 9 órakor istenitisztelettel kezdődött a templomban. Sokan ott voltak a papai gyülekezet tagjai közül is. Telt templomban csendült fel az ének a 11. dics. 1. v., a LXXX. zsoltár 1—3., v., melynek eléneklése után Püspök úr buzgó fohászával oda telepedett a gyülekezet a kegyelem zsámolyához. Szelíden hull az Ige Püspök úr ajakáról: »ne legyünk többé gyermekek, kiket ide s tova hány;

a hab és hajt a tanításnak akarmi szele« ... amint olvassa az Igét, az Ef. levél IV. r. 14—16. verseit. Magasszárnyalású igehirdetéséből éreztük, hogy az atya szól a fiákhoz és annak az Atyának akaratát hirdeti, aki elhívta szolgálatára. Intett, tanított, buzdított, hogy gazdagodásunk legyen a lélek kincseiben s növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban. Szomjas lelkeknek Ige harmatja, áldott magvetés volt! Püspök úr ima után megáldotta a gyülekezetét és a CXXIL zs.

2. v. eléneklésével bevégződött az istenitisztleet. Ekkor szép rendben átvonult a gyülekezet a konferencia helyére, a nőnevelő-intézet dísztermébe. A terem csakhamar megtelt. Sokan a folyosón és az ajtóknál álltak, de a közel 4 óra hosszat tartott gyűlés sfínheu lyéről senki sem távozott. Tele volt mindenki lelke várakozással, vágyódással. És senki sem ment el csalódottan, hanem lelkében meggazdagodva.

Ólé Sándor főiskolai gondnok áhítata után, Jakab Áron esperes megnyitó beszédében a meleg üdvözlés hangján szól Püspök úrhoz, ki megjelenésével megtisztelte összejövetelünket; szeretettel köszöntötte a csaknem teljes számban megjelent lelkipásztorokat és tanítókat, a presbitereket, majd megrázó erővel vázolta a konferencia célját. Összejöttünk — úgymond —j hogy megmutassuk kálvinista keresztyén hitünket. Szent célunk, hogy kielégítsük a lélek szükségletét és meggyujtsuk a lélek lángját. Ki mondhatná, hogy erre nincs szükség?! A hit'lángjának lobogva kell égnie* minden presbiter lelkében, hogy azok lehessenek s legyenek, amire elhivattak: őrállók. Ebben gyarapodni jöttünk össze, a Lélek tüzét vigyük maajd szét magunkkal.

Majd dr. Jókay-lhász Miklós, az egyházmegye gondnoka tartotta meg építő előadását a mintagyiilé\kezet élete és abban a presbiter címen. Ez képezte a konferencia vezető gondolatát. Az anyaszentegyház főtörvényeiről szól. Az egyház alapelve a szeretet. Ennek át kell fognia nemcsak a gyülekezeti életnek, hanem az egész emberi életnek minden megnyilvánulási formáját. Szeretet nélkül nincs külső rend/áldozni kész szív, hitéhez ragaszkodó ember, békességben élő hittestvéri közösség. A minta-g\dilekezetben szerető gondoskodás veszi körül a templomot, mely tiszta^ gondozott; látogatása buzgó, az istenitiszteleti rend szép és ékes. Temploma mellett ragaszkodik iskolájához, — még nagy áldozathozatallal is — mint arra felemelő példát ad sok, törpe iskolát fenntartó maroknyi gyülekezet. Éberen őrködnek a reverzálisra, gondoskodás tárgya a családi élet tisztasága s tudják, hogy a gyermek a jövő. A hivatalosak egymás közt békességben .élni igyekezzenek. Az egyház minden ügyét békességesen, szeretettel intézik s csajk az egyház érdekeit! nézik. A fegyelmet szeretettel gyakorolják. A presbiter pedig jó példa a gyülekezetben.

I A keresztyén hit rendszere, Kálvin János nagy 'müve alapján címen Császár Károly padragi lelkipásztor tartott éles elmével megírt, értékes felolvasást hitünk igazságairól. Az előadást nagy figyelemmel hallgattuk és örültünk, hogy kálvinista keresztyének vagyunk. Méltó és hasznos megemlékezés volt ez a| 400 éves évforduló alkalmából.

Végh János egyházmegyei főjegyző az iratterjesztés fontosságáról szólva, kemény szavakkal ostorozta a testet-íelket ölő ponyvairodaimat, mely selejtes, bűnös, idegromboló termékeivel hatalmába igyekszik venni falusi népünk lelkét is. Ki nem vette még észre, hogy kötegszám hordják szét, adják el ezeket! Talvainkban is?! Amily bizonyos, hogy népünk szeret