Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-19 / 16. szám

72. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. A mondottakat hadd egészítsem ki azzal, hogy ha e lelki térkép megvalósítására valaminő munka meg­indulna, úgy — a szolgálat reményében — hozom gyülekezetem lelki arcának gyarlóságomtól kitelő le­írását. Úgy, ahogy küzdelmeimben kialakult előttem ez az arc. Ha vádolva tekint is felém, ha mások előtt is felfedné gyarlóságomat, akkor is! Mert ezzel a lep­lezetlen őszinteséggel a sáfárságot ránk bizó Istennek tartozunk! Maller Kálmán. $ KÖNYVISMERTETÉS Bartók György: A középkori és újkori filozóíia története. Budapest, 1935. 466 1. Ref. Egyházi Könyv­tár XVIII. kötete. A Parochiális Könyvtárban a bölcselet történeté­nek első nagy szakaszát a görög filozófia történeté^ kolljégiumunk néhai tanára, dr. Horváth József írta! meg nagy alapossággal. Művét nem folytatta, s a P. Könyvtár szerkesztői dr. Bartók Györgyre bízták a mű befejezését, aki erre a feladatra minden tekintet­ben a legalkalmasabb volt. Hiszen elvégezte a theolo­­giát, az újszövetségi tudomány theologiai tanára volt, amellett mint Böhm Károly diákja állandó kapcsolat­ban maradt a filozófiával, majd annak egyetemi tanára lett, a‘4d számos részlettanulmánnyal és összefoglaló nagy művekkel {»Az erkölcsi értékeszme története« I—II., »Kant etikája«, ami a német ideálizmus gya­korlati bölcseletének is átfogó történelmévé szélesül); tett bizonyságot készültségéről és hivatottságáról. A filozófia története — tanítja Bartók — a szel­lem története. A szellem életformái a tudomány, mű­vészet, vallás, erkölcsi élet, jog stb.; egyik legfonto-: sabb életformája a szellemnek a filozófia. Mi a szel­lem? »A szellemet ott kell keresnünk az emberi lélek; legmélyén, s egyben az emberi lélek fölött is, ahol a maga értékadó tevékenységében örök méltósággal tró­nol ... ő az egyetlen létező, aki nemcsak alany, ha­nem tárgy is egyszersmind. . . nemcsak alanya, ha­nem tárgya is önmagának«. A Szellem az »ősvalóság«, »ősérték«, »amely létrehozza a valóságnak minden más fajtáját«. A Szellem örök és cselekvő, tiszta öntudat. Ezek a tételek részben Hegel-féle gondolatok, melyek meglepően hatnak Bartóknál, a Böhm-tanít­­ványnál, hiszen Hegel az objekjiv ideálizmus kép­viselője, Böhm a szubjektív ideálizmusé. Bartók sze­rint azonban Böhm is objektiv ideálista, minthogy kantiánus módon értelmezi az objektiv szót, azaz úgy, hogy »az Én funkciói szükségszerű és objektiv ismeretet adnak, mert nemcsak az ismeretnek, hanem egyszersmind az ismeret tárgyainak is feltételei«. Mik az ismeret tárgyai Böhm-Bartók szerint? Az ő nyelvü­kön szólva: öntudatlanul alkotott képeink. Az isme­ret pedig nem egyéb, mint az ismerő mechanizmus' (érzékelés) öntudatlan munkájának tudatosulása, tuda­tosítása az átlagtudat (Bewusstsein überhaupt, Normal­­bewusstsein) szerint. Ez az átlagtudat viseli Böhmnél az ész és a szellem nevet, erről mint Világ-atman-ról halljuk azt, hogy az egyéni Atman-nal egy. De ez a göndolat Böhmnél csak bokréta, melynek a rendszer épületében jelentősége nincs. Ebből a szubjektív szel­lemből most Bartóknál »ősvalóság«, plátoni ővrws dr, objektiv szellem lesz, amelyben mégis megmarad bi­zonyos szubjektivitás, mert a Szellem csak annak léte­zik, aki azt felismerte. Ha ezekhez hozzávesszük azt, hogy Bartók az Előszóban hálás lélekkel borul le a »Gondviselő Is­ten« előtt, akkor előttünk állnak Bartók világnézetének legvégső alapfogalmai. A filozófia, mint fennebb láttuk, Bartók szerint a Szellem egyik életformája (e ponton Dilthey és Spren­ger hatását érezzük), a filozófia történelme pedig emez életforma kialakulásának leírása. A filozófia tör­ténete egyrészt szükségszerű folyamat, mert a Szellem lényegéből fakad belső összefüggés szerint, másrészt szabad kiáramlás, mert a Szellemen kívüli tényezők,, a filozófus egyénisége, továbbá a koreszmék és a tör­téneti hatalmak csak befolyásolják, de nem irányít­ják. (Szükségszerűség és szabadság egysége a lényeg alapján spi'nozai gondolat.) A filozófia a fentebbiek szériáit a szellem íygyik életformája. És mi a többi szellemi életformától meg­különböztető jegye? Ezt a mottóul vett Hegel-idé­­zetből olvashatjuk ki: »az ész belehatolása a dolgok, a természet, a szellem, Isten lényegébe«. Talán ilyen­formán fogalmazhatnók Bartók ki nem mondott gon­dolatát: a filozófia a világnak mint Egésznek lényeg- és értéktana. A filozófiatörténet már most az a folyamat, amely alatt az emberben működő gondolkozó szellem rá­eszmél az így adódó problémákra^ s keresi a megoldá­sokat. Hogy sokféle megoldás adódik, az nyilván­való: de ez a sokféleség nem emberi szeszély szüle­ménye, nem céltalan találgatás és tapogatózás, mert igaz tételekhez jutunk, s így a világnak mint Egész-» nek lényeg- és értéklátásában előrehaladunk. A bölcselettörténész beszámol a filozófiai problé­mák megoldási kísérleteiről, a filozófiai rendszerekről a fejlődés egymásutánja szerint. Felmutatja a rendsze­rek lényegét, s értékeli őket a fejlődés során kitűnt jelentőségük, termékenységük, hatásuk szerint. Termé­szetes, hogy ez a program m olyan nagy, hogy keresz­tülvitele valójában csak monográfiákban volna lehetsé­ges ; ilyen kézikönyvben, mint az előttünk levő, nem egyszer kell pársoros jellemzéssel megelégednünk. A rendszerek bemutatása dicséri az avatott mester kezét. Előadásmódja szabatos; magyarsága is jó, bár akadnak ilyen mondatok is: „Az egyes potenciák tota­litása relativ ugyan, de az összes potenciák abszolút realitása teljesen egyezik az abszolút identitás totalitá­sával“ (345—346). Megjegyezzük, hogy Schelling „Po­tenz“ fogalmát a „hatásfok“ szerintünk jobban kifejezi, mint a Bartók által használt kifejezés. Dr. Trócsányi Dezső. 'S®®®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® 1 VEGYESEK I ® @ @®@®®®@®®®S®®©®®@®®®®®®®®®®©®®©®®®®®®®® — „Egyedül Istené a dicsőség.“ Ez volt a jel­mondata a Soli Deo Gloria szövetség április 5—7. napjain Budapesten tartott virágvasárnapi konferenciájá­nak. Kettős jubileumot jelentett ez a szövetség életében, mert egyrészt 15 éves fennállását ünnepelte az egye­sület, másrészt pedig 10-ik ilyen találkozója volt a szö­vetség tagjainak. Másfélezer diák gyűlt össze a talál­kozón kezében a bibliával, lelkében kimondott, vagy ki nem mondott kérdésekre várva feleletet. Vasárnap délelőtt istentisztelet után Balogh Jenő nyug. miniszter, egyházkerületünk főgondnoka, a szövetség védnöke nyi­totta meg a konferenciát. Á délelőtti bibliakörök és beszélgetések középpontja volt Jézus: az idegen, a vendég és a gazda. Bibliakör után előadások foglalkoz­tak az ifjúság két legégetőbb kérdésével: a kenyér és

Next

/
Oldalképek
Tartalom