Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-29 / 13. szám

56. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. »Einsiedeln und Zürich« címen megjelent cikkét annál nagyobb örömmel ismertetjük, mert a magyar tudós Zwingli és Juda Leó kolostorának a reformáció szem­pontjából eddig még nem ismert jelentőségére mu­tat rá. Weiss Leó cikke szerint Zürich városa elévülhe­­itetlen érdemeket szerzett az einsiedelni bencés ko­lostor megalapításában és állandó támogatásában. A legnagyobb szükségben adott segítséget Einsiedeln a XVI. század első negyedében Zürichnek olyan mó­don viszonozza, hogy a viszonzás által világjelentőséf güvé teszi a várost. Az alapítvány kis számú, nemes tagjai a humanista tudományokra vetik magukat s ezekkel a tudományokkal együtt az egyházi állapotok kritikáját is bevezetik a »sötét erdőbe«. Az új szellem 'bevonul a kolostor iskolájába. Nem véletlen tehát, hogy a nyolcvanas évek elején (1480) az egyházi bajok legélesebb szavú kritikusa: Oeiler János száz strass­­burgi hívével Einsiedelbe zarándokol, hogy az egyház megromlása elleni nézetében inegerősíttessék ... 1513 végén Diebold von Geroldseck a megöregedett apát mellett a kolostor vezetője. Diebold von Geroldseck állította a búcsújáró templom élére Zwingli Ulrichot, Erasmus tanítványát. A búcsújáró templomot éven­ként több százezer ember kereste fel. Zwingli nem lett volna a nagy bázeli humanista igaz tanítványa, ha az olaszországi szokásnak megfelelően nem hir­deti a tömegnek az evangéliumot. Az alapítvány veze­tője Zwingli barátja és bajtársa lett és a kolostor tagjai közül is sokan híveivé szegődtek. Az einsiedelni feladat azonban nem elégítette ki egészen Zwinglit. Egy búcsújáró helyen a prédikáció hatása nem tartós), Einsiedelntől hathatósan támogatva 1519-ben Zwingli Zürichbe költözött, hogy otf naponként hirdesse Isten igéjét — sokkal kevesebb fizetéssel mint Einsiedeln­ben. Nehéz volt Zwingli zürichi missziója és hogy a nehézségekkel megbirkózhatott, abban az einsiedelni kolostor pápai pénzéből nyújtott segélyezésnek nagy szerepe van ... Mialatt Zwingli einsiedelni segítség­gel Zürichben harcolt az evangéliumért, Juda Leó, Zwingli barátja és Einsiedelnben utóda, Einsiedelnben tett sokat az evangélium terjesztéséért. Juda Leó nem elégedett meg a prédikációk hatásával, hanem munkába állította a könyvnyomtatást, hogy a búcsú­járóknak gyors egymásutánban kezükbe adhassa a biblia egyes részeinek és más vallásos iratoknak új, kicsiny, a közönséges ember által is megszerezhető fordítását vagy magyarázását. Juda először Erasmus irataiból adott ki néhányat, a jól sikerült kezdet folytatásaként fontosabb kiadványokkal állt elő. A lutheri és a zürichi biblia előtt megkezdte Juda 1521, májusában a nép között a bibliai iratok összefüggés­szerű terjesztését. És pedig olcsó füzetekban. Ezek a füzetek hihetetlen gyors es kiterjedt piacra találtak, —< maguk a zarándokok sok ezeret hordtak szét a szélrózsa minden irányába. Az első hét kötet a kilenc Jcisebb páli levél Erasmus-féle parafrázisainak for­dítását tartalmazza. Két építő irat követte az előbbie­ket: Erasmus: A keresztyén lovag, — Luther: A ke­resztyén ember szabadsága. Majd Pál római, korin­­thusi, galáciai levele. S közben Erasmus: Jézus panaszai az emberekhez és Luther: A kolostori fogadalmak! A sorozat Péter, János, Judás, Jakab és a Zsidókhoz irt levél kiadásával zárult. A három év alatt megjelent kis könyvek Einsiedelnből elindulva bejárták a vilá­got és az ige csodát tett. Az evangéliom értelmében kellett az egyház megújításának megtörténnie. Sem Zwingli, sem Juda nem gondoltak egyházszakadásra. 1522 július 2-án Einsiedelnben tartották a környék­beli lelkészek Zwingli részvételével azt az összejöve­telüket, amelyen a római egyház keretein belül tettek kísérletet az egyház reformálására, kérvényt intézve a konstanzi püspökhöz^ hogy az egyház érdekében szüntesse meg az egyházban tapasztalható visszaélé­seket. Ennyit Weiss Leó cikkéből. Egy részlet volt ez a reformációból, az Isten felé vonuló lelkek htjából. M. J. Felhívjuk a Nagytiszteletü Lelkipásztor Urak figyelmét, hogy a virágvasárnapi persely­pénz az országos református lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézet céljaira az egyház­­megyei nyugdíj intézeti pénzkezelő úrhoz kül­dendő be. ®@®@®®®@®®®®®®®@®@®®®®®®®®®®@®®®@®@©®@® 1 VEGYESEK I ® @ @@@®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®S®®@®®® — Az Országos Bethlen Gábor-Szövetség a kaposvári színházban előkelő színvonalú ünnepet ren­dezett. A szombat esti összejövetelre zsúfoltságig meg­telt a színház. A Bethlen Gábor-Szövetség országos elnöke, Tasnádi-Nagy András dr. vallás- és közoktatás­­ügyi államtitkár mondott megnyitót. Tudjuk Bethlen Gáborról, — úgymond — hogy erőshitű fejedelem volt. De tudjuk azt is, hogy a hitviták, vallásháborúk korá­ban, amikor a felekezetek közötti harc, elfogultság és gyűlölség úgyszólván európaszerte mindenütt valósággal orgiákat ült, ő örökidőkre példát adott, miként kell egy többségi felekezetnek a kisebbségi felekezetekkel szem­ben viselkednie. Az államtitkár megnyitója után Palló Imre dr., az Operaház örökös tagja Gounod- és Verdi­­áriákat és magyar dalokat énekelt nagy sikerrel, Dullien Klára hegedült, Rieger Tibor zongorázott, ifj. Szász Károly pedig verseiből olvasott fel. Ravasz László dr. református püspök volt az ünnepi szónok s így szólt egyebek között: Hogyan szövi egy isteni kéz a törté­nelmet nagy személyiségek felhasználásával, — vetette fel a kérdést, — mennyiben nevelnek a nagy egyénisé­gek? Egészen bizonyos, hogy a nagy embernek van valami önmagában való értéke, ami nem függ attól, hogy elismerik-e az emberek, vagy sem. A nagy ember alapkoncepciója benne volt a világ teremtésében. Isten­nek is egy történeti személyiségre van szüksége, hogy rajta keresztül megjelenjék a világban a legnagyobb, az egzisztenciális hiányérzet: hogy az emberi szívnek egyetlen, örök és legnagyobb szüksége van: tiszta akar lenni és Istenhez vágyik. Kapi Béla dr. evangélikus püspök mondott zárószót: Hovatovább azt látjuk, — úgymond, — hogy korunknak több a civilizációs, mint a kultúrái eleme. Kapi püspök idézi Széchenyi rejtélyes­nek látszó, csonkán maradt mondatát a „Világ“-ból: „A magyar gyermeknép, de minden lehet, ha . ..“ A magyar összetörtségében is gyermeknép, de minden lehet, ha meglátja történeti küldetését, ha önmagába tekint és meglátja gyarlóságait, ha körültekint és meg­látja egymásban a magyar testvért, ha felfelé tekint és meglátja Istent... A nagysikerű műsoros ünnep után Matolcsy Sándor dr. református főgondnok, kormány­főtanácsos látta vendégül az előkelőségeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom