Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-22 / 12. szám

52. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. cséri a fordítót és kiadót. Szívesen ajánlom minden keresztyénnek. Nyárád. Kiss Zoltán. f<í®®@®®®@®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®@®@@®@®®@® ® tel I VEGYESEK i ® (e) tej n @@®®@®®@®®®®®®®®®®®®©®©®®®®©®®@@£ ®@®® — Dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok úrhoz, a Magyar Tudományos Akadémia volt főtitkárá­hoz, az Akadémia főtitkári tisztségétől történt megvá­lása alkalmából a Kormányzó Úr Őfőméltósága legfel­sőbb kéziratot méltóztatott intézni, melyben „a tudo­mány és a hazai közművelődés érdekében kifejtett ki­válóan értékes működéséért“ legmelegebb köszönetét nyilvánította. — Székfoglaló. Nagy érdeklődés mellett tartotta meg dr. Révész Imre debreceni egyetemi tanár, mint a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, március 9-én, az Akadémia üléstermében Debrecen lelki válsága 1561—1571 című székfoglalóját, melynek meghallgatá­sára egybegyűltek a magyar tudományos világ kitűnő­ségei. Szép számmal jelentek meg a református theolo­­gusok, Debrecen, Pápa, Kolozsvár, Sárospatak mind képviselve • voltak. A felolvasás után Kornis Gyula meleg­hangú beszédben köszöntötte az új levelező tagot és átadta neki a tagsági oklevelet. — Kitüntetés. A m. kir. iparügyi miniszter Nánik Pált, a főiskolai nyomda vezetőjét, 50 évnél hosszabb idefe folytatott „közhasznú tevékenysége és szorgalmas munkássága“ méltánylásául elismerő okle­­vállel tüntette ki. Ez alkalomból mi is Isten gazdag ál­dását kérjük Főiskolai Nyomdánk vezetőjének közhasznú életére, hogy még sokáig dolgozhassák jó erőben, egészségben. — Gyászhir. Mély részvéttel értesültünk, hogy Boldizsár György mohii ref. lelkész, pápai tipológiánk­nak volt jeles növendéke, f. hó 4-én, életének 46-ik évében rövid, súlyos betegség után az Úrban elhunyt. A megboldogultban dr. Csekey Sándor budapesti theol. tanár és Marcelly Kornélné Csekey Jolán nőnevelő-in­­tézeti tanárnő sógorukat gyászolják. Az igazak emléke áldott! — Szerkesztőváltozás. Dr. Baltazár Dezső püspök, az Országos Református Lelkészegyesület el­nöke a nevezett egyesület hivatalos közlönye, a Lelkész­­egyesület felelős szerkesztőségével Makláry Károly deb­receni lelkipásztort, egyházkerületi főjegyzőt bízta meg, akit új tisztében szeretettel és bizalommal köszöntünk. — Lelkész! konferencia. A tiszáninneni egyház­­kerület április 16—18. napjain Sárospatakon lelkészi konferenciát rendez, melynek központi témája: a lelki­­pásztor. Részvételi díj 8 P, mely a megjelenés alkal­mával fizetendő. Jelentkezni lehet (Dr. Mátyás Ernő, theol. ig. Sárospatak). Kedvezményes vasúti jegyek szerzése folyamatban. — Molnár Mária misszionáriusnő dunántúli kör­útja alkalmából több gyülekezetünkben Istentől gazda­gon megáldott előadásban számolt be hét évi munká­járól és tett bizonyságot az evangéliom csodálatos, át­alakító erejéről a pápuák között. Hisszük, hogy mag­vetéséből fokozott érdeklődés támad a külmisszió ügye iránt. — Az Egyetemes Tanügyi Bizottság március 11 — 12-én Budapesten ülésezett és készítette elő az egyetemes konvent elé kerülő tanügyi kérdéseket — Presbiteri konferencia Nagyigmándon. A nagy­­igmándi kis körhöz tartozó Tárkány, Csép, Kisigmánd, Ászár-Kisbér presbiterei Nagyigmánd meghívására már­cius 6-án konferenciára gyűltek össze. Szabó Imre a Magyar Presbiter szerkesztője Jakab I. 22—25 alapján szólt a templomban összegyűlt presbiterekhez és gyü­lekezeti tagokhoz. Beszédében megrázó erővel rajzolta meg az Isten igéjétől távol élő ember fájdalmas világát. A nyomorúságban szenvedő világ megváltásául Krisz­tust és az ő igéjét állította a feszülten figyelő gyüleke­zet elé. Az istentiszteletet nyomon követte a 80 pres­biter testvéri találkozója az egyik iskola tágas termében. Tapsonyi Sándor köri elnök imádsága után üdvözölte a testvéri találkozóra összejött presbitereket, akiknek ősei az üldöztetések idején Nagyigmánd templomában di­csérték Istent. Melegen köszöntötte Szabó Imre espe­rest, aki sok gondja közepette is szakított időt, hogy annak a vármegyének hittestvéreihez szóljon amelyik vármegye most megszállás alatt szenvedő népe között élte gondtalan gyermekkorát. Örömmel üdvözölte Thaly Dezső egyházmegyei- gondnokot, aki minden alkalmat megragad, hogy szülőföldjének népét jó példájával mi­nél közelebb vigye Istenhez. Dr. Tóth István nagyig­­mándi körorvos volt az első előadó, aki az egyetemes papság magasztos elvéből kiindulva hirdette a presbi­terek minél szorosabb kapcsolatát a lelkésszel, aki sok­szor egyedül áll az egyházépítő munkában. A vasárnap megszentelését, az istentiszteletek látogatását, az igének élettel való hirdetését kívánta, mert ezzel töltik be iga­zán hivatásukat. Id. Szíjj Bálint felsőházi tag értékes hozzászólásában a családi élet tisztaságát, a családi .áhitatok tartását tartotta célra vezető eszköznek Isten országa terjesztéséhez. Szabó Imre előadásában a tör­ténelmi nyomokon haladva mutatta ki az igazi presbi­ter alakját, áldásos munkáját, egyházfenntartó tevékeny­ségét. Szomorúan állapította meg, hogy elkopott a presbiteri szép név patinája, vele együtt elveszítette értékét a köz előtt a magyar presbiter is. A Bibliához, mint Isten egyik legnagyobb ajándékához való vissza­térést ajánlotta. Minden presbiter magánéletében meg kell látszania az ige hatásának. A Baksay által megraj­zolt presbiter típusát fel kell váltania az Isten ügyéért égő presbiternek. Nem a lelkészt akadályozni, hanem őt imádsá­­gos lélekkel támogatni a legszebb feladat. Ha lelkész és presbiter együtt halad Isten felé a keskeny úton, akkor megújul a magyar Sión. A magasröptű előadást több komoly hozzászólás követte. Mindenki érezte, hogy meg­újulásra van szükségünk és ez csak Isten által jöhet el az egyén, egyház és hazánk életében. Dr. Balassa Sándor kisbéri körorvos előadását, aki személyesen nem tudott eljönni hivatalos elfoglaltsága miatt, Kurucz Gyula ászári lelkész olvasta fel. Egy komoly lelki életet élő embernek a rajzát ismertük meg az előadásból. El­mondotta, hogy hiába akart Krisztus nélkül boldog éle­

Next

/
Oldalképek
Tartalom