Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-22 / 12. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1936 március 22. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS _______________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ______ KÖZLÖNYE FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPAj g FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az ORJÓ tiz éve. Ez év végével az ORJÓ működésére vonatkozó és a Gazdák Biztosító Szövetkezetével tiz évre kötött szerződés lejár. Ezt megelőzőleg, a maga idejében kell gondoskodnunk a szerződés további megkötéséről. Az ORJÓ működési körének kibővülése s a megváltozott helyzet szükségessé teszi az Alapszabály-módosítást is. Ezekben való határozathozatalra hívta egybe dr. Baltazár Dezső püspök, elnök az ORJÓ Intézőbizottságát. Az Intézőbizottság gyűléséről felvett jegyzőkönyvet, mely egyben tájékoztatást is nyújt az ORJÓ eddigi működéséről és jövő célkitűzéseiről, alant teljes szövegében leközöljük: J egyzőkönyv felvétett az Országos Református Jóléti és Gazdasági Társulat Intézőbizottságának 1936 március 11-én, a Konventen tartott gyűléséről. Jelen vannak: Dr. Baltazár Dezső püspök, elnök, dr. Ravasz László püspök, Gödé Lajos lelkész, Egerházy Lajos ügyvezető-igazgató intézőbizottsági tagok. Elnöki felkérésre Farkas István püspök, Medgyaszszay Vince püspök, farkasfalvi Farkas Géza egyházkerületi főgondnok, Gebhardt Domokos, a Gazdák Biztosító Szövetkezete ügyvezető igazgatója és Mogán Ákos ORJÓ főtitkár. Dr. Baltazár Dezső elnök üdvözli a megjelenteket s szeretettel kéri az ORJÓ ügyének jóindulatú felkarolását, a gyűlést megnyitja s felkéri Egerházy Lajos ügyvezető igazgatót, jelentésének előterjesztésére. J e 1 e n t é s. Mélyen tisztelt Intézőbizottság! Jóléti Társulatunk 1926 március 26-án tartotta alapító közgyűlését, itt a'‘Konventen. Alakuló közgyűlése 1926 augusztus 30-án volt Hajdúböszörményben. Az Egyetemes Konvent által 1935/53. sz. alatt hozott határozattal vétetett fel az egyháztársadalmi alakulatok* közé. Immáron tehát tiz éves múltra tekinthet vissza. Működésének célját az Alapszabály 2-ik §-a eképpen állapítja meg: »A magyarországi reformátusok szociális és gazdasági jólétének munkálása és az ehhez szükséges anyagi erők megszerzésed. Az eszközöket és a módokat a Lelkészegyesület és a Gazdák Biztosító Szövetkezete közötti szerződés szabályozza. Ez a szerződés biztosítoljta az ORJÓ működéséhez szükséges összes anyagi eszközöket, ez tette lehetővé a Lelkészegyesület állandó' subvencionálását, a Kálvineumok alátámasztását, a lelkészek nehéz helyzeteiben való különböző segítséghez juttatást, híveink szociális és gazdasági gondjainak felvételét, testvéri szeretettel való kezelését és mindezek érdekében több olyan határozatnak és intézkedésnek megszületését és véghezvitelét, melyek egyházépítő és egyházerősítő értéktényezők. Célkitűzésünkben az az elgondolás vezetett, hogy a mai forrongó világban egyházunk minden szolgájának, de különösen a lelkipásztoroknak, amig egyfelől a legnagyobb szeretettel és munkakészséggel kell végezniük első helyen a lelkek hitbeli megerősítését, addig másfelől nem kerülheti el figyelmünket és tevékenységünket a gyülekezet tagjainak mindennapi élefviszonylata, szociális és gazdasági helyzete, vagyis a kenyér problémája. Annál kevésbbé nem, mert a teherbíró vállak gyengülése, a nyomorúság árvizének növekedése, a megélhetésnek nyomasztó sok gondja kihatással van a lelkek készségére is, a hitéletre is, az egyház iránti hűségre is, s ebből kifolyólag az egyház és egyházi intézményeink várfalainak erősségére is! Ha akár a jelent, akár a jövőt vesszük tekintetbe, meg kell állapítanunk, hogy létfenntartásunk érdekében, az eddig és hozzá folyton apadó erőforrásaink mellett, újak feltárására kell törekednünk. Ilyen források után kutatva sajnosán kellett tapasztalnunk, hogy református híveink anyagi természetű teherviseléseikkkel úgyszólva teljesen tőlünk kívül eső tényezők érdekeit mozdítják elő anélkül, hogy azok ellenértékeképpen egyházi céljaink szolgálatára számbavehető eredmény térülne vissza. Csak egy példára mutatunk rá. Ez a biztosítás. Az 1928. évben Magyarországon 63 biztosító intézet működött, melyek közül 31 belföldi, 32 külföldi volt. Ezekhez befolyt 32 millió P tüzbiztosítási díj, 2 millió P betörésbiztosítási díj, stb. Ha ebben a rengeteg összegben a 21«/o lélekszámarányú és az alsó birtokkategóriákban kb. 40o/0 birtokarányú reformátusok biztosítási díjainak részarányát bármi kevés százalékra is tesszük, mégis jó egynéhány millióra mehet az az összeg, mi a reformátusok részéről ezekhez a biztosítókhoz, biztosítási díjban befizettetett'. Ezzel szemben nincs más ellenértéket jelentő tétel, mint az évi kb. 20.000 P, mit »térítésképpen« a négy egyházkerület együttesen kapott a szerződéses biztosítóktól. Ezzel kapcsolatosan sokan úgy "Vélekednek s a közvéleményben ennek régóta visszhangja is van, hogy az egyház belköriileg rendezkedjék be az egyházi épületek tűzbiztosítására, mert ez által sokkal nagyobb haszoneredmény volna elérhető. Hogy e kérdésről tiszta képet lehessen alkotni, kimutatást készítettem a négy egyházkerület szerződéses biztosításának utolsó tiz évi (1926—1935) eredményéről, mely a következő számszerűséget mutatja fel: DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP