Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-15 / 11. szám
44. oldal dunántúli protestáns lap. 1936. Barth küzdelme az evangéliumi szabadságért, röpiratai (Theologische Existenz heute) alapján. A theologiának a prédikátorokat és gyülekezeteket az Ige iránti engedelmességre kell intenie. Ezt pedig csak akkor tudja megtenni, ha ismeri a kijelentett igét. Innen származik az a követelmény, hogy a theologiának a maga föladatát első sorban és mindenek előtt az ó- és újszövetségi Szentírás exegézisében kell felismernie. Természetesen a theologiai exegetának nem a szöveg fölé kell emelkednie, hanem alá kell magát rendelnie a szövegnek abban a váradalomban, hogy az a kijelentés bizonysága. De hogy ő ezt a bizonyságot, mint ilyent hallja meg és magyarázatában, mint ilyent adja tovább, — ez már egyáltalán nem az ő hatalmában áll. Mert a kijelentés a Bibliában is csak ott és akkor szólal meg, ahol és amikor Isten akarjq. így, csakis így olvasva és magyarázva lett a Biblia az egyházi atyák, reformátorok és a többi exegeták kezében a bizonyság s egyben a kijelentés könyvévé s így, csakis így lesz azzá ma is. Végül még csak annyit említünk meg, hogy a theologia nem a theologusok és professzorok magánügye, mert szerencsére, mindenkor voltak papok, akik a theologiához jobban értettek, mint a professzorok és mindenkor voltak gyülekezeti tagok és gyülekezetek, akik a theologia funkcióájt csendben, de energikusan betöltötték... Ezért nagyon jó lenne, ha a »laikusok« .fogalma, amint azt ma értik, az egyházi nyelvhasználatból örökre eltűnne. Nagyon is jó lenne, ha állandóan ott élne bennünk annak a tudata, hogy a nem-professzorok és nem-papok is felelősek azért, hogy a papok és professzorok theologiája ne rossz, hanem jó legyen.19 C) A harcot Istenben bízva kell folyhatni. Ezekben próbáltam beszámolni Barth Károlynak a röpirataiban folytatott küzdelméről. Égő fénycsóvaként világlik elénk e füzetekből, hogy a modern pogányság, az elvakult nacionálizmus halálos veszedelemmel fenyegeti Németországban az evangéliomi egyházat. A két tábor egyre élesebben áll egymással szemben, a szakadék egyre nagyobbodik, ezért meri Barth kijelenteni: »más a hitünk, más a szellemünk, mert más az Istenünk!«20 És érzi, hogy ez az Isten vele van, soha el nem hagyja. A helyzet súlyosságára való tekintettel reformátusoknak és lutheránusoknak együtt kell küzdeniük a közös ellenség ellen. M.ert ma nem szabad annak megtörténnie, hogy Kálvint és Luthert egymás ellen kijátsszák, ma, amikor az idegen és sok-isten-imádás mind a Soli Deo Glória, mind a Soli fide igazságait veszélyezteti. Az egyház ellenségeivel szemben kemény ellenállást kell kifejteni, megalkudni nem szabad. Vígan kell táborba szállni, még ha száz jönne is egy ellen. Isten hiv bennünket e harcra. Engedelmeskedjünk hát e parancsnak és menjünk oda, ahova küld bennünket. És ne kérdezzük: mi lesz az eredmény?21 : Tagadhatatlan, hogy Németországra nagy sötétség borult. Bármily veszedelmes helyzetben legyen is azonban az egyház, csüggedésre és félelemre nincs ok, hiszen ma is »erős várunk nékünk az Istne és fegyverünk 19 Barth: Offenbarung, Kirche u. Theologie 34-43. 20 Barth: Gottes Wille und unsere Wünsche 4. 2! Barth: Reformation als Entscheidung 24. ellenség eilen«. Bármilyen sokan megtántorodtak is, még mindig vannak hívők, mlég mindig van hitvallás. És-mindenütt, ahol csak felcsendül a bátor bizonyságtétel : credo unam sanctam catholicam et apostolicam ecclesiam — ott ott van az egyház és ott van ok az örvendezésre. Sokan foglalkoznak ma komolyan azzal a gondolattal: vájjon mi hiányzik az egyházból és belőlünk, akik az egyházban vagyunk? Sok mindent fel lehetne hozni a mellett, hogy az evangéliomi egyház már legalább 200 esztendő óta elfeledte Istent, akit pedig' éppen neki kellene leginkább szolgálnia. Beszélhetnénk arról, hogy az egyház már régóta távolról sem volt az Evangéliom tiszta, bátor, hitelreméltó prédikációja. Főiem!íthetnők azt is, hogy a német keresztyének nélkül is sokkal közelebb vagyunk Rómához, mint hinnők. De ne beszéljünk erről, hanem inkább higyjü: fi/azt, hogy az Ige, melyből az egyház született, ma is él és hat. Ne beszéljünk, hanem inkább imádkozzunk a békességes tűrés, vigasztalás és reménység Istenéhez, aki egyben az egyháznak is Ura:22 „Jöjjön el a te országod, tegyen meg a te akaraiod, mint a mennyben, úgy a földön is“. 22 Barth: Die Kirche Jesu Christi 19. (Vége) Kiss Sándor. 1 VEGYESEK I H) @ S®@®®®@®®®®®©©®®@®®®@©®®©®@®®©®®®®®@©S)® — Márciusi ünnep. A főiskolai ifjúsági képzőtársaság hagyományos márciusi ünnepéi idén a következő sorrendben túrija meg: Március 14-én (szombaton) este 8 órakor a városi Jókai-szinházban diszünnepély, melyen zenekari szám után szinrekerül: Az elcserélt ember, Bónyi Adorján színműve, Varga László tanár rendezésében. Március 15-én d. e. 11 órakor a honvéd szobornál ünnepély, utána a Petőfi-háznál az emléktábla megkoszorúzása. A Pápai Református Nő neve lő-intézet 1936 március 15-én délután J/24 órakor az intézet dísztermében márciusi ünnepet rendez. Műsor: 1. Szózat. 2. Arany János; Rendületlenül. Szavalja Szíj Margit. 3. Nemzeti dal. Énekli a poig. iskola énekkara Könczöl Irén vezetésével. 4. Kossuth Lajosról előadást tart Marczélly Kornélné Csekey Jolán. 5. Bús magyarok imádkoznak. Énekli a képzői énekkar Ritoók István vezetésével. 6. Régi magyar hallgató nóta. Zongorázza Adorján Alice. 7. Szathmári István: Kossuth szobránál. Szavalja Fésűs Rózsi. 8. Nemzeti Zászló. Énekli a képzői énekkar Ritoók István vezetésével. 9. Káka tövén. Zongorázza Kovács Erzsébet. 10. Himnusz. — Lelkipasztorbeiktatás Hetesen. Március első napján lélekemelő ünnepségek keretében ment végbe Fábián Mihály volt miszlai, új hetesi lelkipásztor beiktatása. M.ély nyomokat hagyott a gyülekezet lelkében a beiktatást végző egyházmegyei főjegyző, Szabó Bálint hedrehelyi lelkipásztor beszéde, amelyet I. Pét. 2:5 alapján mondott. Könnyeket csalt ki a hallgatóság szeméből, amikor visszapillantott 26 éves hetesi pásztorkodására, a gyülekezet szeretetébe ajánlotta az új pásztort és rámutatott a pásztorok Pásztorára s benne az új lelkipásztor eszményi feladataira. Ezután a beiktatott új lelkipásztor hirdette Isten Igéjét Róm. 1:15—16. alapján. MagassZárnyalású beszédét áhítattal hallgatták a templomot betöltő jelen
