Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-09 / 6. szám
24. oldal. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 1936. tudományának kiindulása az, hogy az ember belátja, hogy ő maga semmi, hogy magáról semmit sem tud, hanem csak azt, amit Isten kijelent. Bármily reménytelen és kilátástalan is azonban az ember helyzete, mégis éppen ebben rejlik egy minden kétséget, csüggedést és kishitűséget legyőző boldog bizonyosságának a csírája: az nevezetesen, hogy Isten nem hagy el bennnüket, sőt egyenesen hozzánk fordul, az élet és halál szabados Ura védelmébe vesz bennünket. Ezért van az, hogy a szenvedések óráján fölzokogó könyörgés: »a mélységből kiáltok hozzáad, Uram! — csendes megnyugvássá enyhül: könyörületes vagy Te, óh, mi Istenünk! És aztán alázatos kérésben végződik: engedd, hogy útaidon járjunk fáradhatatlanul, bátorságosan! Ezért van az, hogy ha igazán meg akarjuk érteni Luthert, akkor első sorban az evangélistát kell benne fölismernünk. Természetesen Itt nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ez a kategória a »nagy ember« fogalmának teljes megsemmisülését jelenti.13 A reformátorok munkájának gyümölcse: a reformáció, mint elhatározó döntés. Hangsúlyoznunk kell, hogy mindezek ellenére is, sem maga Luther, sem a többi reformátorok nem voltak filozófusok, költők, vagy héroszok, nem voltak fáklyavivői sem a kultúrának, sern a politikának. Nem tekinthetjük az általuk létrehozott reformációt sem úgy, mint az emberi lét végső okaira való mély és közvetlen ráeszmélés idejét. S ha egyáltalán lehetséges volna is az az elképzelés, mely szerint a reformátorok vallásos virtuózok, vagy akár szentek voltak, még akkor sem tekinthetjük őket egyházunk atyáinak. Bizonyára sokkal közelebb járunk az igazsághoz akkor, ha azt mondjuk, hogy ők bizonyos, az egyházban már elfelejtett, vagy félig elfeledett igazságokat hoztak újból a fölszínre (és ezzel az egyházat ismét helyreállították). Ezek az igazságok tömören összefoglalva a következők: a Biblia autoritása, a teremtő Istennek fensége, a bűnös ember Megváltójának, Jézus Krisztusnak engesztelő halála, a Benne vetett hit csodálatos hatalma, a keresztyén ember szabadsága és alázatossága s a »kereszt alatti« igaz egyháznak hitvallói bátorsága. Ezeknek a tanoknak, ezeknek az igazságoknak a tisztaságáról volt szó tulajdonképen a reformációban. Az evangéliumi egyház a reformáció egyháza abból a meggyőződésből állott elő, hogy itt a régi keresztyén igazságok tisztán és megújult erővel hirdettetnek. Ez a meggyőződés tette képessé a reformáció egyházát arra, hogy megálljon a saját lábán akkor is, amikor a katholicizmus nem akarta többé látni és eltűrni a fölkelő nap fényét. Ezen a meggyőződésen kívül még volt a reformáció igehirdetésében valami »különös«, valami, ami közös volt a próféták és apostolok tanításával, közös nemcsak a tartalmában, hanem előadási formájában is. És ez a prófétaiapostoli vonás volt az, ami kezesség arról, hogy a reformációban nem eretnekséget kell látnunk, hanem az igazi egyház helyreállítását. Viszont, ha az egyház helyreállíttatott, az annak a bizonyossága, hogy valóban a próféták és apostolok hangja volt az, amely a reformációban megszólalt és amelyet ott meg is hallottak. Ebből következik, hogy ennek az egyre újra való meghallása normativ jellegű az evangéliumi egyházban. 13 Barth : Lutherfeier 10—16. (Folyt, köv.) Presbiteri konferencia Ácson. A győr-komáromi belmissziói kör dec. 5 én ren! dezte a második köri presbiteri konferenciát. Ezúttal Ácson gyűltek össze a körhöz tartozó egyházak: Ács, Bana, Bőny, Győr, Komárom, Mocsa, Szőny presbiterei, lelkipásztorai és tanítói, összesen 125-en, hogy megtárgyalják anyaszentegyházunk jelenleg legfontosabb kérdéseit. A konferencia erkölcsi siker tekintetében méltán állítható a Győrben tartott konferencia mellé Már szinte előre biztosította ezt a sikert a programul kitűnő összeállítása, a kiváló előadó-gárda, valamint az a testvéri szeretet, amellyel az ácsi gyülekezet vezetősége és presbitériuma a konferencia résztvevőit fogadta és vendégül i látta. D. e. 9 órakor istenitisztelettel kezdődött a konferencia, mikor is az Igét Győry Elemér egyházkerületi főjegyző, köri elnök hirdette I. Kor. 14:31—33. v. alapján. Rámutatott a személyes munka jelentőségére. Ma már túlhaladott álláspont az, hogy a presbiterségre va: lakit a származása és vagyoni helyzete képesít Ez sem lekicsinylendő, de a mérték lelki, mert munkás presbiterekre van szükség, akik nemcsak gyűlésekre járnak, hanem a lelkipásztor első munkatársaiként magukat semmitől nem vonogatva, a gyülekezet építésében, szociális munka végzésében egyenként személyes megbízást teljesítenek. A próféta-lelkipásztor mellett imádságunk tárgya a próféta-presbiter. Az elnök nagyhatású prédikációja után Sáhó István ’ bőnyrétalapi lelkipásztor mondott urvacsorai ágendát, majd az úrvacsorát osztotta ki Kelemen Béla ácsi lelkipásztorral együtt az élükön Medgyasszay Vince püspök úrral odajáruló résztvevőknek. Istentisztelet után a kultúrházba vonultak a megjelentek, ahol Győry Elemér elnök nyitotta meg a konferenciát, az idő rövidsége miatt csak . rövid beszéddel, bár szeretett volna — mint mondotta — a falu és város összetalálkozásáról szólni, amiből sok áldás fakadhat anyaszentegyházunk számára. Meleg szavakkal üdvözölte a konferencián megjelenteket, elsősorban Püspök urat, kinek megjelenése bizonyság a konferencia fontossága mellett. Püspök úr az üdvözlést megköszönve rámutatott j arra, hogy amit egyházi törvényeink a presbiterektől ma ! kívánnak, nem új, csak visszatérés oda, ahonnan vala- I mikor elindult az egyház. Szükséges, — mondotta — hogy a presbitérium egynek érezze magát a gyülekezettel, s akkor nem kell félteni egyházunkat. Örömmel kell vállalkozni a legnehezebbnek látszó feladatokra is, mert nincs dolog, amely ne sikerülhetne, ha az tisztességes, nemes intencióju. Elnök bejelentette még, hogy dr. Balogh Jenő főgondnok úr és Lőke Károly esperes úr elfoglaltságuk miatt nem jelenhettek meg a konferencián. Majd felkérte az első előadót, dr. Varjú József törvényszéki bíró, győri presbitert előadása megtartására Dr. Varjú József A presbiter feladata az egyházi fegyelmezés terén c. előadásában először a fegyelem mivoltáról szólt. Kifejtette, hogy amig fegyelem van, eredmény is van, amint fegyelem nincs, bekövetkezik a bomlás egyházi és nemzeti életben egyaránt. Pál apostol leveleiből vett idézetekkel mutatott rá, milyennek kell lenni a református presbiternek. Ha nehéz is a helyzet, teljesíteni kell kötelességét, amire Istentől kapott parancsot. Hol lenne egyházunk, s hol lenne a világ, ha mindent Isten parancsa szerint végeznénk ?! És ha hiba van a pásztorban, a presbiternek annál erősebbnek kell lenni, mert ő is fe! lelős a gyülekezetért. Fegyelmezze magát a presbiter. I Álljon lelkiismerete tükre elé, s ha hibát lát magán, Kiss Sándor.
