Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-27 / 52. szám

Negyvenhetedik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1936 december 27. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS . MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _ KÖZLÖNYE FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPAj FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A karácsonyi csillag fényénél. Alig van napjainkban irásmű, könyv vagy újság­cikk és alig van nyilvános beszéd, vagy magántársal­gás, melyben elő ne fordulna ez a szó: válság, világ­válság. Erről beszélünk nemzetközi vonatkozásokban, ezt látjuk az ország határain belül a politikai, gaz­dasági, társadalmi, felekezeti és magánéletben min­denütt. Nézzünk hát ennek a válság szónak a szemébe — a karácsonyi csillag fényénél. Kétféle válság van: természeti és lelki. A ter­mészeti válságot rajtunk kívül álló erők és okok idéz­hetik fel. Tőlünk csak annyi függ, amennyit azok el­hárítására, reánk nézve lehető kedvező megoldására megteszünk s amilyen lélekkel hordozzuk azok kö­vetkezményeit ... Nálunk május közepe az év leggyö­nyörűbb szaka. Minden fa virágbokréta, minden kert és minden mező istenkéz szőtte tündérszőinyeg, min­den vetés aratást és életet ígérő, hullámzó zöld re­ménység. És egyszer csak megindul a Boreás, met­szőn, hidegen, kegyetlenül. Az ég kitisztul, de a nap nem melegít, a hold és csillagok pedig mintha tágra nyílt szemeikkel, kaján örömmel várnák, ami elkövet­kezendő. A szél mindig hidegebb, egyre metszőbb, fokozatosan kegyetlenül. Válságos órák nehezednek ránk. A virágbokréta reszket, a tündérszőnyeg fakul, a reménység halványul: Istenem, mi lesz, ha a szél megáll! Egyszerre felhő kél napnyugat felől, mintha az aggódó sóhajtások millióiból szövődött volna össze: a válság megszűnik, a falevelek tapsolnak, a virágok mosolyognak, a vetés kalászba szökken. Az ember pedig újjongva, szinte diadalmasan néz körül a me­nekült drágaságokon — és ezer közül egy ha leborui alázatosan, hálás szívvel a Megtartó előtt. És ha az Ür keze megállítja a Boreást, de nem terít felhőpalás­tot az égre és a májusi fagy eltöri a kenyérnek bot­ját — ezer közül egy ha ajkára veszi Jób hitvallását: »Az Űr adta, az Űr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!« Ez pedig a lelki válságnak, a hitben való meg­fogyatkozásnak, vagy a hit teljes hiányának bizonyos jele. Nyilvánvaló peclig ebből, hogy lelki válság min­dig volt, van és lesz is e világon — az első bűneset óta mindaddig, mig az ember kegyelemből tökéletessé nem lesz, mint a mennyei Atya. A lelki válság ingado­zás a jó és rossz, igazság és hazugság, erény és bűn, önzés és emberszeretet, az Istennek és Sátánnak való engedelmesség és szolgálat között. És ha ez az in­gadozás egyszerre milliók és milliók lelkét meglepi: világválság. Ilyen volt az idők teljessége, a refor­máció — és talán ilyen a ma is. Az északkeleti óriás nyílt istentagadás már nem válság, több annál: ka­tasztrófa, ítélet. Túllépte a válság határát a spanyol testvérgyilkosság őrülete is. Az idők teljességének | és a reformáció korának világválságát az Irgalom az emberiség javára vezette le, nincs kétségem a felől, hogy a ma válsága is lelki megújúlásnak hajnalhasa­dásává változik, még ott is, ahol ez idő szerint a vál­ság ítéletté súlyosbodott, isten meg sem változik, meg sem erőtlenül és meg sem csúfoltathatik. Bizo­nyos azonban, hogy nekünk embereknek is juttatott részt a Gondviselés a válság felidézésében is, leveze­tésében is. Minden lélek felelős ebben. Ez a felelős­ség pedig az embereknek e világ szerinti elhelyezke­dése, súlya szerint nagyobbodik. A közelmúltban lát­tuk, hogy egy embernek lelkiválsága egy világbiro­dalom eresztékeit ropogtatta meg. A családfő lelki­válsága mindig jelentősebb a családban, mint a csa­ládtagoké. És e pontnál hozzátok fordulok, lelkipász­tortestvéreim, családfői a rátok bízott gyülekezetek­nek. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísérteibe, nehéz lelki válságba ne essetek. ítéletté változhatnék az nagyon könnyen rátok nézve is, a gondjaitokra bízottakra is. Kísért a szegénység? Nézzetek a hetle­­hemi istállóra. Vagy a világ lelke kísért? Kísértette Jézust is: nézzetek a diadalmas keresztre. Remény­telennek látjátok a jövendőt, a magatokét is, egy­házunkét is, hazánkét is? Nézzetek a József megnyílt sziklasirboltjára! Bizonyságot szeretnétek? Halljátok: »Ügy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen«. Minden válság megoldója, a karácsonyi csillag áldott fénye, örök ragyogása — a hit! Medgyasszay Vince. Dr. Antal Géza, a közélet embere. Irta és dr. Antal Géza tatai szülőházának emléktáblával megjelö­lése alkalmából elmondotta dr. Pongrácz József theol. akad. tanár. Mélyen tisztelt Közönség! Az a férfiú, akinek emlékét megtisztelni most egybegyültünk, ebből az egyszerű házból, melynek fa­lára most emléktáblát helyezett a kegyelet, indult ki élete útjára. Mint a Napnak a fénye több színből van össze­­téve, úgy dr. Antal Géza sokoldalú egyénisége tág teret nyit a kutatónak. Bőven talál benne megvitatandó kér­dést és rengeteg tanulságot a theológus, a bölcsész, a történész, a pedagógus, a pénzügyek embere. Egy bizonyos: dr. Antal Géza nem a magánynak született, ő a közélet embere volt és én éppen azt vá­lasztottam beszédem tárgyául, hogy rávilágítsak dr. Antal Gézára, mint a közélet emberére. Mik azok a jellemző vonások, amelyeket e tekintetben egész élete példáz? Szolgál-e élete egyetemes rr tanulságul azoknak, akik a közéletben szerepelnek? Ő a közéletre született. Isten

Next

/
Oldalképek
Tartalom