Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-27 / 52. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1936 december 27. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS . MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _ KÖZLÖNYE FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPAj FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A karácsonyi csillag fényénél. Alig van napjainkban irásmű, könyv vagy újságcikk és alig van nyilvános beszéd, vagy magántársalgás, melyben elő ne fordulna ez a szó: válság, világválság. Erről beszélünk nemzetközi vonatkozásokban, ezt látjuk az ország határain belül a politikai, gazdasági, társadalmi, felekezeti és magánéletben mindenütt. Nézzünk hát ennek a válság szónak a szemébe — a karácsonyi csillag fényénél. Kétféle válság van: természeti és lelki. A természeti válságot rajtunk kívül álló erők és okok idézhetik fel. Tőlünk csak annyi függ, amennyit azok elhárítására, reánk nézve lehető kedvező megoldására megteszünk s amilyen lélekkel hordozzuk azok következményeit ... Nálunk május közepe az év leggyönyörűbb szaka. Minden fa virágbokréta, minden kert és minden mező istenkéz szőtte tündérszőinyeg, minden vetés aratást és életet ígérő, hullámzó zöld reménység. És egyszer csak megindul a Boreás, metszőn, hidegen, kegyetlenül. Az ég kitisztul, de a nap nem melegít, a hold és csillagok pedig mintha tágra nyílt szemeikkel, kaján örömmel várnák, ami elkövetkezendő. A szél mindig hidegebb, egyre metszőbb, fokozatosan kegyetlenül. Válságos órák nehezednek ránk. A virágbokréta reszket, a tündérszőnyeg fakul, a reménység halványul: Istenem, mi lesz, ha a szél megáll! Egyszerre felhő kél napnyugat felől, mintha az aggódó sóhajtások millióiból szövődött volna össze: a válság megszűnik, a falevelek tapsolnak, a virágok mosolyognak, a vetés kalászba szökken. Az ember pedig újjongva, szinte diadalmasan néz körül a menekült drágaságokon — és ezer közül egy ha leborui alázatosan, hálás szívvel a Megtartó előtt. És ha az Ür keze megállítja a Boreást, de nem terít felhőpalástot az égre és a májusi fagy eltöri a kenyérnek botját — ezer közül egy ha ajkára veszi Jób hitvallását: »Az Űr adta, az Űr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!« Ez pedig a lelki válságnak, a hitben való megfogyatkozásnak, vagy a hit teljes hiányának bizonyos jele. Nyilvánvaló peclig ebből, hogy lelki válság mindig volt, van és lesz is e világon — az első bűneset óta mindaddig, mig az ember kegyelemből tökéletessé nem lesz, mint a mennyei Atya. A lelki válság ingadozás a jó és rossz, igazság és hazugság, erény és bűn, önzés és emberszeretet, az Istennek és Sátánnak való engedelmesség és szolgálat között. És ha ez az ingadozás egyszerre milliók és milliók lelkét meglepi: világválság. Ilyen volt az idők teljessége, a reformáció — és talán ilyen a ma is. Az északkeleti óriás nyílt istentagadás már nem válság, több annál: katasztrófa, ítélet. Túllépte a válság határát a spanyol testvérgyilkosság őrülete is. Az idők teljességének | és a reformáció korának világválságát az Irgalom az emberiség javára vezette le, nincs kétségem a felől, hogy a ma válsága is lelki megújúlásnak hajnalhasadásává változik, még ott is, ahol ez idő szerint a válság ítéletté súlyosbodott, isten meg sem változik, meg sem erőtlenül és meg sem csúfoltathatik. Bizonyos azonban, hogy nekünk embereknek is juttatott részt a Gondviselés a válság felidézésében is, levezetésében is. Minden lélek felelős ebben. Ez a felelősség pedig az embereknek e világ szerinti elhelyezkedése, súlya szerint nagyobbodik. A közelmúltban láttuk, hogy egy embernek lelkiválsága egy világbirodalom eresztékeit ropogtatta meg. A családfő lelkiválsága mindig jelentősebb a családban, mint a családtagoké. És e pontnál hozzátok fordulok, lelkipásztortestvéreim, családfői a rátok bízott gyülekezeteknek. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísérteibe, nehéz lelki válságba ne essetek. ítéletté változhatnék az nagyon könnyen rátok nézve is, a gondjaitokra bízottakra is. Kísért a szegénység? Nézzetek a hetlehemi istállóra. Vagy a világ lelke kísért? Kísértette Jézust is: nézzetek a diadalmas keresztre. Reménytelennek látjátok a jövendőt, a magatokét is, egyházunkét is, hazánkét is? Nézzetek a József megnyílt sziklasirboltjára! Bizonyságot szeretnétek? Halljátok: »Ügy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen«. Minden válság megoldója, a karácsonyi csillag áldott fénye, örök ragyogása — a hit! Medgyasszay Vince. Dr. Antal Géza, a közélet embere. Irta és dr. Antal Géza tatai szülőházának emléktáblával megjelölése alkalmából elmondotta dr. Pongrácz József theol. akad. tanár. Mélyen tisztelt Közönség! Az a férfiú, akinek emlékét megtisztelni most egybegyültünk, ebből az egyszerű házból, melynek falára most emléktáblát helyezett a kegyelet, indult ki élete útjára. Mint a Napnak a fénye több színből van összetéve, úgy dr. Antal Géza sokoldalú egyénisége tág teret nyit a kutatónak. Bőven talál benne megvitatandó kérdést és rengeteg tanulságot a theológus, a bölcsész, a történész, a pedagógus, a pénzügyek embere. Egy bizonyos: dr. Antal Géza nem a magánynak született, ő a közélet embere volt és én éppen azt választottam beszédem tárgyául, hogy rávilágítsak dr. Antal Gézára, mint a közélet emberére. Mik azok a jellemző vonások, amelyeket e tekintetben egész élete példáz? Szolgál-e élete egyetemes rr tanulságul azoknak, akik a közéletben szerepelnek? Ő a közéletre született. Isten
