Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-02 / 5. szám
1936. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 21. oldal. szövetségeket, egyesületeket, melyeknek aktív tagja, vagy elnöke volt. Néhányat említek csak, a Keresztyén Pedagógiai Egyesület, Református Pedagógiai Egyesület, Filippus traktátus társaság stb., mind-mind sokat veszítettek benne. Tudományos munkásságáért és más áldásos tevékenységéért az Oranje Nassau rend lovagjává avatták. Ez az élet, amelyről végeredményében hosszú oldalakon keresztül sem tudnánk elég részletesen írni, örök nyugovóra tért. Szívgyengesége kb. két éve támadta meg s többször is ágynak szegezte. Az elmúlt iskolai évben csak az utolsó hónapokban tartotta meg előadásait. Az 1935/36. évet nagy-nagy dolgozni vágyással kezdte meg, de csak decemberig bírta. Erején felül dolgozott az utolsó időkben is. Összeroppant. Mint egy nagy család aggódó tagjai úgy' kérdeztek Hoekstra állapota után mindenfelé, városi, falusi gyülekezetekben egyaránt. Minden alkalommal belefoglalták őt a templomi könyörgésekbe is, hozzátéve: »de legyen meg a Te akaratod«. — Isten így akarta. Haza hívta — ahogy itt mondják: »éveinek erejében«. Dr. Hoekstra elköltözését holland és magyar szívek együtt fájlalják. S fájlalják különösen azok a pápai diákok, akik sokszor gondolnak vissza hálásan a kiváló professzor előadásaira. Kämpen. Hatvani Lajos. 11. Először a Dunántúli Protestáns Lap hasábjain találkoztam vele. 1931-ben, főiskolánk négyszázados jubileuma alkalmával, mikor az egyházkerület a theol. akadémia tiszteletbeli tanárává választotta, úgy emlékszem, Galambos Zoltán mutatta be őt e lap olvasóinak. Mint a hollandiai szigorú reformátusok stipendiumával éppen akkor Kampenbe készülő diák, nagy érdeklődéssel olvastam leendő professzoromról az ismertető sorokat, melyeknek különösen az a megjegyzése ragadta meg a figyelmemet, hogy Hoekstra professzor, a kampeni theol. iskola gyakorlati teológia tanára megtalálta a módját annak, hogy hogyan kell prédikálni a mai embernek. Pár hónap múlva azután egyik kampeni templomban hallhattam a prédikációját. Akkor kezdett nyiladozni a fülem a folyékony holland beszéd előtt, de bizony még éppen csak hogy kezdett. Érthető tehát, hogy kellemes meglepetés volt számomra az a prédikáció közben tett önmegfigyelés, hogy nini, hiszen én már majdnem teljesen megértem a prédikációt! Igen, Hoekstra professzor prédikációját értettem, de mtg el kellett telni egy kis időnek, hogy mások prédikációját is érthessem. Csak később jöttem rá, hogy olyan egyszerű prédikálást, mint az övé, alig-alig lehet találni, olyan áttekinthető! és világos felosztásút, logikusát és textusszerűt pedig még sehol sem hallottam. Ezért is értettem őt mindenkinél előbb és későbben is a legjobban. A hollandusok többnyire úgy olvassák a prédikációt. Ö pedig a legtöbbször le se írta, csak a vázát dolgozta ki a beszédnek, s azt tette ki maga elé. De az a váz bámulatos részletességgel ki volt dolgozva, úgy hogy annak alapján a legközvetlenebb előadással az ige legcsodálatosabb mélységeit tudta feltárni. Módszere, melyet »Református Homiletiká«-jában nagyszerűen mutat be, és igen áttekinthetően tárgyal, megóv a veszedelmesen hódító mottó-prédikálástól és az Igét juttatja szóhoz, mindvégig azt szolgálja. Feledhetetlenek az általa rendezett homiletikaj gyakorlatok, melyeken mi magyarok is részt szoktunk venni, s amelyeken nagyon sokat tanultunk. Hetekkel előbb kiadta a textust, amit az ifjaknak ki kellett dolgozniok, s a kidolgozott prédikációt azután előadták. A prédikációra, s az azt követő bírálatokra tett megjegyzései, elvi magyarázatai és gyakorlati tanácsai valóságos orákulum számba mentek — s nem ok nélkül -- az ifjúság körében. Gyülekezeti lelkipásztorok nem egyszer jöttek Kampenbe prédikálni csak azért, hogy mint Hoekstra professzor asztalának vendégei, ilyenkor az ő kritikáját és tanácsait hallhassák. Hogyan tudott buzdítani, milyen ‘határozottan mutatott rá a félszegségekre és kíméletlenül a tiszta tan, az Ige helyes értelme ellen elkövetett hibákra, s milyen lelkiismeretességgel készítette ő maga is otthon, előre a diszpozíciókat a kiadott textusokhoz, hogy bírálatánál felhasználhassa. A homiletikán kívül még diakóniát és külmiszsziót hallgattam nála. Mindenütt az elveknek csodálatosan világos, kristálytiszta érvényre futtatása és Isten adta gyakorlati érzék jellemezték. Magyar hazánk és egyházunk iránt melegen érdeklődött. A címére tiszteletpéldányként megküldött magyar kiadványok tartalmáról magyar tanítványaival referáltatok magának, vagy egy-egy cikket lefordíttatott magyarról hollandra. Magyarországon tett utazásairól többször beszélt az otthonába meghívott tanítványai előtt. Mikor a pápai főiskoláról vetítettképes előadást tartottunk, s a jubileumi ünnepségről készült diapozitivek bemutatására került a sor, többször megállította a képeket és maga is fűzött magyarázatokat hozzájuk az ünnepségen személyesen szerzett tapasztalatai és megfigyelései alapján. Egy »Magyar Est«-en tartott előadására is emlékszem. Megható volt, amint az előadás után imádkozott hazánkért és egyházunkért. Tisztafejű, határozott meggyőződésű, energikus, de egyúttal melegszívű embernek ismertük. Hitünk igazságait úgy a hitetlenséggel, mint a tévelygésekkel szemben erélyesen védelmezte. Az értelmi, érzelmi és akarati beállítottság ritka harmóniáját nem egyszer csodáltam benne. Csupa öntudat és csupa szív! Egy emberben ritkán van meg így ez a kettő. Egy orthodox élménykeresztyén! — mutathattunk volna őreá. Asztalomon gyászjelentés és egy holland lap nekrológja. Hoekstra professzor elment a minden élőknek útján! Mi Kampenben járt magyarok hálát adunk Istennek, hogy őt nékü.nk is adta, s áldjuk a megboldogultnak emlékezetét, mert sok áldást közölt velünk rajta keresztül az Úr. — Emlékét úgy őrizzük meg leghívebben, ha igeszolgálatunkban minél többet megvalósítunk az ő tanításaiból. Veszprém. Fejes Sándor. ®ä©C3®®®©®®®@®®®@®®®®®®®®®©®©®®®®@®@©®@® | VEGYESEK | ®@®®®®@®®®®®®@®@®®®®®®®®®©®®®@®©®@®®©í?:)@ — A ref. theologiai tanárok pápai országos konferenciája a következő kérdések tárgyalásával foglalkozott: Isten szuverénitása és az állam Kálvin tanításában. Előadás: D. Dr. Bohatec József Bécs—Pápa. Kálvin hatása az erdélyi kálvinizmusra a 16. és 17. században. Előadás: Dr. Nagy Géza, Kolozsvár. A bibliai kommentár-tervezet ügye. Dr. Erdős Károly, Debrecen. Egyetemes egyháztörténeti kompendium és magyar református egyháztörténeti kézikönyv a Parochiális könyvtárban. Dr. Tóth Endre, Pápa. Református főiskolai könyvtáraink. Dr. Varga Zsigmond, Debrecen.
