Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-20 / 51. szám
236. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. (P-----------r---------------------------------------------K KONYVISMERTETES A ^ ■■ Kálvin és a Kálvinizmus. írták a Debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem református hittudományi karának tanárai és doktorai. Debrecen sz. kir. város és a Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvnyomdavállalatának kiadása, 1936. Ára 12 P. Az Institutio 400 éves fordulóját a magyar kálvinizmus két tényével tette emlékezetessé. Az egyik az Institutiónak zamatos, folyékony és élvezhető fordítása, amivel dr. Victor János ajándékozott meg bennünket, a másik ez a mű, amellyel a debreceni', egyetem ref. theologiai kara és tudós doktorai áldoztak hatalmas alkotásukban nagynevű reformátorunk szellemének. A magyar tudományos theologiai irodalomról nem lehet azt állítani, hogy bőtermő. Éppen ezért a debreceni egyetem örök dicsősége lesz, hogy egyszerre ezen kisebb könyvtárra menő, rendkívül értékes munkával gazdagította azt. A benne összefoglalt értekezések európai, magas, tudományos színvonalon mozognak és tudósoknak szánvák, még pedig nemcsak magyar, hanem külföldi tudósoknak is, s ezért az egyes értekezések után német, angol, holland vagy francia nyelven megtaláljuk rövid tartalmi összefoglalásukat is. 400 év távlatából új fényben állítják elénk Kálvint, a reformátort és annak hatását. Bár tökéletesen igaza van dr. Révész Imrének, amikor azt állítja, hogy egyes nagy emberek hatása annál kevésbbé elemezhető ki, minél távolabbi korban keressük azt, éppen úgy, mint a tengerbe ömlő hatalmas folyam még néhány kilométerre a tengerben is megtartja egységes voltát, de azután elvegyül annak cseppjeivel. Ez a munka Kálvint és a kálvinizmust ismét a maga ősi, forráseredetiségében állítja elénk s bennünk egy hatalmasan és egységesen hömpölygő folyam benyomását kelti ma is. Azok az értekezések, amelyek Kálvint, a nagy reformátort új meglátásokban állítják elénk (Kálvin János az Ige fényében: dr. Musnai László), nagymértékben kitágítják előttünk Kálvin szellemi életének horizontját, de megmutatják annak gyökérszálait is az Ige mélységeiben és az iránta érzett mély tiszteletben és szeretetben. Hogy Kálvin nagy művének megírásához segédeszközöket is használt, amelyek őt céljának elérésében támogatták, mit sem von le eredetiségének értékéből. (Az 1536-iki Institutio forrásai: Dr. Lang Ágoston.) A legjellemzőbb Kálvin széleskörű tudományos és igehirdetői munkásságára, hogy a theol. tudománynak minden ága ma is megtalálja nála irányító és alapvető eszméit. Az ó- és újtestamentomi exegesis talán mégis a legelső helyet foglalja el tevékenységében. (Kálvin, mint zsoltármagyarázó: D. Dr. Kállay Kálmán.) Egy rendkivül alapos fejtegetésben ízelítőt kapunk az ótestamentom egy másik részének magyarázatáról (Ésaiás elhivatási látomása: Dr. Tóth Lajos), majd újtestamentomi témakörből is az evangéliumokról (dr. Erdős Károlytól) és az Efezusi levél igen alapos ismerőjétől (dr. Pongrácz József) ennek kálvini magyarázatát. Korunk theologiai tudományos világa nem mellőzheti Kálvint. Vannak, akik támadják, elmaradottnak, túlhaladottnak tartják, de foglalkoznak vele. Viszont vannak, akik megértik és egyetértenek vele s tudományos kutatásaik csak megerősítik az ő felfogását. A theologia ezen örökké viharzó, vitázó, sokszor terméketlen területét mutatja be két értekezés. (Az ószövetség értékelése Kálvin Institutiójában: Dr. Török István és Isten megismerésének kérdése Kálvin Institutiója alapján a napjainkban folyó theologiai vitatkozások tükrében: Dr. Vasady Béla.) A dogmatika kálvinista specialitása: a predestináció méltó helyet foglal el a hatalmas műben (Kálvin predestináció tana: Csáky Benjamin). A gyakorlati theologia körében Kálvin pásztori igehirdetése módszereit (dr. Csikesz Sándortól) látjuk feltárva. Az egyszerű, bibliamagyarázó módszert alkalmazza, hogy így az Ige kincses bányáit egészen kiaknázza. Kálvin egyénisége, vezérlő és irányító hatása akkor tűnik ki leginkább, ha más reformátorokkal hasonlítjuk össze. Ezért új oldalról megvilágítva látjuk őt, amikor Zwinglivel (dr. Soós Béla), majd a magyar Méliusszal (dr. Révész Imre) való viszonyában tekinthetjük. A kálvinizmusnak a mai kor szemüvegén át szemléli a hatását és mutatja fel befolyását a magyar és erdélyi egyházi életre két értekezés: »A missziói felelősség nyomai a magyar református keresztyénség első századában az egykorú thelogiai irodalom alapján« (dr. Ferenczy Károly) és »A belmisszió nyomai az erdélyi református egyház régebbi történetében« (dr. Nagy Géza). A lelkipásztori tevékenységet ma forradalmi újítással vádolnák, ha a reformáció-korabeli életet átalakító, bűnöket ostromló, helyhez és időhöz nem kötött módját gyakorolná valaki. Pedig abban az időben »az Ige prédikálása helytől és időtől függetlenül, nem kötve, fáradhatatlan hűséggel, szinte élettékozló odaadással folyik«. Nagyszerűen megvilágítja a prédikátorok helyzetét, viszonyait az a korrajz, amit az író bő idézetekkel és egykorú bizonyságtételekkel fűszerez. A prédikátori állás tekintélytelensége, az urak részéről a lenézés (hiszen csak egy »jobbágy-gyerek«), a megélhetés bizonytalansága, a fedélnélküliség jellemzi ezt a kort. És mégis elolthatatlan tűzzel hirdetik az igét némelyek. Bár vannak jólétben és tétlenségben élő papok akkor is. Az igehirdetés folyt az élő szó és a holt betű által, de a »szó, az írás bizonyságtétele mellé oda tette a cselekedet bizonyságtételét is, amit a ma nyelvén úgy fejezhetnénk ki, hogy az evangelizáción kívül gondja volt a diakoniára, a szeretetből való szolgálatra is«. Sőt olyan átütő és e 'ős volt a magyar kálvinizmus missziói lendülete, hogy még a külföldre is kiterjesztette tevékenységét. Galatában, Konstantinápolyban a töröknek egy szegedi magyar hirdette az Igét. Hogy a magyar reformáció nemcsak hitelvi tekintetben volt kálvini, hanem a keresztyénség gyakorlati megvalósításában is követője volt a genfinek, mutatja, hogy Erdélyben Marosvásárhelyen, Désen, Kolozsváron, Nagyváradon, Gyulafehérváron az ispotályok és a szegénygondozás a kálvini reformáció szellemében keletkeznek, vagy a régiek átalakulnak. De megtaláljuk nyomait a laikus igehirdetésnek, a bibliaköri munkának, a gyermek-katekézisnek és az iratterjesztésnek is. »Egyházunk minden látszólagos zordonsága mellett is hű követője maradt annak a reformátornak, aki rendet és keresztyéni fegyelmet honosít meg Genfben, de olthatatlan szeretettel hajol le a menekültekhez, betegekhez és szegényekhez«. Egyháztörténeti vonatkozású és hézagpótló dr. Miklós Ödön vizsgálódása: »A holland kálvinizmus elvi állásfoglalása a magyar protestantizmus gyászévtizedeiben«, hasonlóképen igen értékes dr. Tóth
