Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-12-06 / 49. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1936 december 6. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, | FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Ökumenikus problémák. Az állam és a nép kérdései után következnek az Egyházra vonatkozó kérdések. Mi az Egyház? Vallásos egyesület csupán, vagy pedig természetfölötti forrásokból táplálkozó közösség, amely az Ige testté léteién épül fel és isten akaratából áll fenn? Ha egyházról csak ott lehet szó, ahol Isten Igéjét prédikálják és hiszik, milyen viszonyban áll a hivő Egyház a szervezett Egyházzal s a gyülekezetek összességével? Az Egyház mint a hivő és cselekvő keresztyének közössége milyen viszonyban áll a nép többi részével? Hogyan és milyen mértékben lehetne a keresztyén egyház népegyház? Hogyan lehetünk az egyetemes, ökumenikus Egyház tagjai, ha egyszer nemzeti egyházunknak vagyunk tagjai? Az Egyház és az állam viszonyát illetőleg a legtöbb keresztyén megegyezik abban a gondolatban, hogy az Egyház nem igényli a politikai hatalmat, részt sem kér belőle. De ha az Egyháznak nincsenek politikai igényei, joga és kötelessége-e, hogy megítélje a politika ügyeit, dolgait? Ha az Egyháznak az a feladata, hogy az emberi élet igazi célját megláttassa, nem kötelessége-e véleményt mondani arról, hogy egy politikai rendszer s annak intézkedései azzal a céllal összhangban vannak-e? Az Egyháznak csak az egyének megtérítése és vallásos nevelése-e a célja, vagy pedig az intézmények átalakítása is? S amikor e kérdésekkel kapcsolatban az Egyházról beszélünk, az Egyházon mit értünk: 1. a hivatalos egyházat, 2. a papságot, 3. a hívőket általában vagy 4. a cselekvő keresztyéneket? * E kérdések vizsgálata közben alapvető theologiai kérdésekre bukkanunk, amelyekre nézve nagyon eltérőek a keresztyének véleményei. Rájövünk arra, hogy az ökumenikus keresztyénseg akkor, amikor életre-halálra menő harcok előtt áll, különböző táborokra van szakadva felekezetek és theologiai irányok szerint. Az itt rejlő ellentéteket nem lehet véka alá rejteni, nemlétezőknek sem lehet tekinteni: itt is szükség van vitára, eszmecserére, nem azért, hogy egymást megcáfoljuk, hanem hogy a dolog mélyebb megértése alapján új erőt nyerjünk az előttünk álló küzdelemre. Ilyen alapvető vitás kérdés pl. a természet és a kegyelem kérdése. Ha ezt a kérdést kissé felfejtjük, adódnak részletkérdések. Pl. Mit jelent a természeti és a természetfölötti, s hogyan viszonyúk, kapcsolódik a kettő egymáshoz? Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Isten jelen van a természetben és a történetben, s belőlük meglátható? Mennyiben, milyen mértékben ismeri fel értelmünk Isten akaratának kijelentését? Az Evangélium csak az egyén személyes életére vonatkozik, vagy pedig kiterjed jelentősége létünk rendjének egészére, a »1 é trend«-ekre? E kérdések elől nem térhetünk ki, midőn az állam és Egyház viszonyát vizsgáljuk, hiszen az itt rejlő nehézségek éppen abból erednek, hogy a keresztyén ember, aki Isten személyes hívása folytán embertestvérei személyes szolgálatára van kötelezve, benne áll a természeti létrendben, s ennek! gazdasági és politikai viszonyaiban, amelyeket az isteni világterv mozzanataiul kell elismernie. E kérdés központi jelentőségét emeli ki Brunner E. professzor munkájának már a címe is: »Das Gebot und die Ordnungen«. Szembeállítja Isten parancsát (mely mindig személyhez szóló) a létrendekkel (azaz családdal, gazdasággal, állammal, civilizációval, kultúrával); s kifejti, hogy a személyi élet és a létrendek kívánalmai közt soha fel nem oldódó feszültség áll fenn, s ebben a feszültségben van a keresztyén szociális etika gyökere, alapja. További alapvető theologiai kérdés istenországa és a történet közti viszony kérdése. Vájjon istenországa olyan cél-e, amelyet a történet folyamán a Jó emberek közös akaratával és munkájával megvalósítunk? Vagy pedig egészen távol áll ez a gondolat Jézustól, s istenországa tisztára Isten akaratából jő létre emberi közremunkálás nélkül? Az előbbi gondolat nem csupán egyik alakja az ember utópisztikus gondolatainak? Nincs-e kibékíthetetlen ellentét mindenféle haladási eszme és a keresztyén! világnézet között? S, ha igen, miképpen kell a csüggeteg és tétlen lemondás helyett igazi keresztyén aktivitásban élnünk? S végül az ember kérdése. Minden politikára és államtanra alapvető fontosságú, hogy miként gondolkozik az emberről. S ma ezen a pontos is teljes a vélemények káosza. Vájjon úgy van-e, ahogy az antik, s .jórészben az újkori bölcselők tanítják, ho_gy az ember lényege az ész, az isteni szikra, mely őt a természet fölé emeli, s a világ urává teszi? -Vagy ő is csak a természet fejleménye, mint a többj állat, csak értelmesebb? S éppen talán a gazdasági viszonyok döntő fontosságúak ránézve, ahogy a marxisták tanítják? Vagy nemzete történeti élete szabja meg sorsdöntőén a létet? Talán a faj és a vér teszi azzá, ami? Mi az igazság ebben a véleménykáoszban? Mi az ember a keresztyén tanítás szerint? Helyes-e az a gondolat, hogy emberré az Isten által való megszóllíttatásunk, Neki adott feleletünk s az ezáltal létrejövő istenfiúságunk, keresztyén szabadságunk, testvéri életünk és szolgálatunk tesz? (Folyt, köv.) Dr. Trócsányi Dezső.
