Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-29 / 48. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1936 november 29. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-----------------FELI LÖS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA í FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Ökumenikus problémák. A mai élet általános tendenciája az egyformásítás, s az olcsó sajtó, rádió által a kor világias eszméi mindinkább behatolnak a legszélesebb néprétegekbe. »Az a \eszély, amelyre itt utalunk — mondja Oldham —, nem űj. Hiszen a keresztyénség eleitől fogva konfliktusban állt a világgal. Az újkor embere a röneszánsz óta egyre növekvő önbizalommal igényelte függetlenségét, s megkisérelte, hogy maga alakítsa ki világát az isteni kijelentésre való tekintet nélkül.« Másfelől azonban egy új tényező szólt bele a modem ember alakulásába: a technika találmányai alapján kifejlődött a nagytőkés gazdasági rend, a gazdasági összefüggések szorosabbak lettek, s ezzel együtt a gazdasági függőség is megnagyobbodott, az állam pedig erősebb ellenőrzés alá vette a gazdaságban működő erőket és jelenségeket. A nagytőke és a technika tette lehetővé a mai példátlan méretű gondolatterjesztést: a népet a gazdasági sorsközösség mellett mindinkább hatalma alá veti a politikai vezetők, írók és az iskolák által irányított művelődés. A kérdés most az, vájjon ezt a fejlődést az egyház ölhetett kezekkel nézze-e, vagy megpróbálja megállítani ezt a veszélyes fejlődést. »A megváltozott viszonyok közt már nem elég, hogy az Egyház az egyének, a gyülekezet tagjai előtt tegyen bizonyságot. Bizonyságtevése csak úgy lehet eredményes, ha bátran szembeszáll a ma uralkodó eszmékkel és életfelfogásokkal mindazon pontokon, ahol a keresztyén világnézettel ellentétben állnak. Ott, ahol az állam keresztyénellenes totalitás politikát követ, a bizonyságtevés szenvedéssel és martiriummal jár. Krisztus egyházának helyzete ma hasonló ahhoz, amelyben a keresztyénség első századaiban leledzett, szemtől-szembe állva a római császárság pogány hatalmával.« A veszély nagy, a feladat óriási, de a keresztyén ember tudja, hogy Isten az ilyen alkalmakat eszközül 'használja gyermekei nevelésére, s arra, hogy méltóvá váljanak az Isten fiai elnevezésre. A feladat nagyságát meglátni, a teendőkről tanácskozni, erre van hivatva az oxfordi konferencia, mely azonban csak akkor lehet eredményes, ha előzetes tanulmányokkal készülünk reá. Ez az előkészület számos országban folyik is előkészítő konferenciákon. A problémák részletezése. Van-e az állam fogalmának keresztyén értelme? Lehetséges-e a Biblia s a hitvallások alapján keresztyán államtan? Hatalmi vagy jogi intézmény-e az állam? Min alapul az állam tekintélye? Melyek az állam szükséges és jogos funkciói? Ezek a kérdések további bonyolult kérdésekhez vezetnek, amelyek a szabadsá gra s a szabadság és tekintély viszonyára vonatkoznak. Honnan ered a mai ember nagy vágyakozása a hódolatra méltó tekintély után? Az emberi természetben gyökerezik-e az a szolidaritás vágy, amelyet a totális állam a maga módján akar kielégíteni? Hogyan egyeztethető össze a szolidáritás vágya és az individuálizmus? Mi a szabadság és a tekintély keresztyén értelme? Hogyan viszonyúk a keresztyén szabadság a polgári és a politikai szabadsághoz? Hol vannak az állami tekintély és beavatkozás határai? S a mai, szinte mindenre kiterjedő állami adminisztráció hogyan egyeztethető össze a gondolkozás, a beszéd és cselekvés szabadságával? Mit tegyen az Egyház a hatalmában növekedő szekuláris államban a hit védelmére, az istentisztelet és igehirdetés szabadságának biztosítására? Mit tehet az Egyház a keresztyén család és nevelés megvédelmezésére, a keresztyén művelődés fejlesztésére? S mindezt összevéve, hogyan működjünk közre az államnak, mint az egész nép képviselőjének, a jog őrének, a közjóiét felelős intézőjének fennmaradásán, virágzásán, s a szabadság biztosításán? Lássuk az állam után a nép fogalmával kapcsolatos kérdéseket. Mi a nép és a nemzet fogsumának keresztyén értelme? Miben áll az állam és nép közti viszony? Van-e szintézis a nyugati és amerikai népfogalom, mely szerint a nép az egész emberiséget jelenti a természetjog uralma alatt, s a német népfogalom között, amely szerint a történet folyama népegyéniségeket hoz létre, amelyek az egymással való versenyben, küzdelemben fejtik ki legszebb képességeiket? Mi lehet a népegyéniség keresztyén értelme? Milyen helyet foglal el Isten világtervében a nép? Mi az Egyház és a nép viszonya? Mivel vannak népek és államok, maguktól adódnak a nemzetközi problémák. Milyen állást foglaljunk a háború és béke kérdésében? Jogos-e a háború egyáltalában? Hol lehetnének a szervezett erőszak alkalmazásának határai? Milyen okok alapján lehet az erőszak alkalmazását a szeretet törvényével összegyezetetni? Népünk és államunk iránti kötelességeink magukban foglalják-e a katonai szolgálatot? Hogyan tudna az Egyház a háború és béke kérdésére befolyást gyakorolni? Miképpen tudna az Egyház hozzájárulni a népek és államok közti viszony megjavításához? Mindezek a kérdések összefüggésben állnak a politika és a morál viszonyának nagy és alapvető kérdésével. Ezzel a problémával foglalkoznak Niebuhr R. amerikai professzor nagy feltűnést keltett könyvei: »Moral M.an and Immoral Society« (»Erkölcsös ember £s erkölcstelen társadalom«) és »Reflections on the End of an Era« (»Gondolatok egy korszak végén«). (Folyt, köv.) Dr. Trócsányi Dezső.
