Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-02 / 5. szám

Negyvenhetedik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1936 február 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP._______________________-----------------—----------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK -----------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK A bibliaolvasó király. Az életben a legbiztosabb tény a halál. Ez alól nincs kivétel. Még a királyok is kénytelenek engedni Isten hívó szavának. Az elmúlt héten eltemették a brit világbirodalom királyát, V. Györgyöt is. Hiábavaló volt minden orvosi tudás, páratlan önfeláldozású ápolás, kincs, hatalom, szeretet, neki is menni kellett. A lapok szerint oly gyászpompával temették, amilyenhez hasonló aligha fordult még elő a történetben. Mi reformátusok nem vagyunk barátjai a fényes szertartásoknak, melyek sokszor csak külsőségek, mi a lelket nézzük, amely a külső mögött van. Ebből a szempontból foglalkozunk a brit király életével is. Az elhunyt király ezüstjubileuma alkalmából vált nyilvánossá, hogy e király hűséges bibliaolvasó, aki nem mulasztja el egy nap -sem, hogy le ne üljön Isten Igéje mellé erősödni, vigasztalódni. Bizonyára ez a tény az, amely a királyba oly erőket árasztott, hogy halála után nemcsak a világbiro­dalom minden alattvalója, de az összes kulturállamok népei is kegyelettel álltak meg koporsója mellett. Beszéltem valakivel, aki résztvett a budapesti kálvin-téri gyászistentiszteleten, azt mondta, ő még nem volt soha temetésen, amely annyira meghatotta volna. Skóciában tanuló diákunk azt Írja, hogy az ottani gyászban nincs semmi póz, semmi hivatalos, vezény­szóra elrendelt, vagy „illő“ komorkodás. Minden szívből jövő, mert érzik, hogy egy jó ember, egy szívember, egy bibliás ember távozott el a világból. íme, mit jelent, ha valaki naponta társalkodik Isten­nek A láthatatlan világ rejtelmes üzenetei megvilágosod­nak. A halandó ember az örökkévalóság polgára lesz és a hatalmas Isten élete megnyilvánul az ő parányi életében is. Testvérem, be akarod vésni életedet a körülötted levő világ szivébe? Azt akarod, hogy emléked fenn­maradjon ? Lépj minél szorosabb összeköttetésbe Isten­nel. Beszélj Vele, hallgasd Öt. Akkor a te orcádon is kigyúl a láthatatlan, de mégis mindenki által észreve­hető fényesség. A jóság és szeretet fog jellemezni és nem félsz elköltözni e világból és elmenni Krisztushoz, akivel lenni mindennél jobb. Barth küzdelme az evangéliumi szabadságért, röpiratai (Theologische Existenz heute) alapján. Ha igaz, hogy az egyház élettörvénye azt köve­teli tőlünk, hogy halljuk meg Isten szavát a próféták és apostolok szavain keresztül-, akkor az élet az egyhá­zon belül s magának az egyháznak élete is kell, hogy az alázat és szolgálat jegyében folyjon le. Ezzel szemben, az állam — uralom, a kultúra — uralom, az embert lét legjobb és legtisztább megnyilvánulása is — uralom. Az egyháznak nem ez a hivatása. Nem az a föladata, hogy egy újabb uralmat állítson föl: Isten országát a földi birodalmakkal szemben, a ke­gyesek világát az istentelenekével szemben, az igazak és boldogak szigetét a gonoszság tengerében. Az egyháznak nincs saját léte, nincsenek saját tervei és programmjai, hanem arra vár és abból él, hogy mi­lyen parancsot kap. Éppen ezért az egyház élete az engedelmesség élete. Az egyháznak egy másik döntő jellegű vonása, hogy evangéliomi egyház. Mit jelent ez, hogy Evan­­géliom? Üzenet, örömhír, mely hozzánk szólt, szól és örökké szólni fog. Azt jelenti, hogy mi, emberek nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk átengedve sorsunk­nak, jó és rossz embertársainknak, mégcsak erényeink­nek és hibáinknak sem, hanem van Urunk, aki he­lyettünk mindent, de mindent elvégzett, amihez csak közünk van és lehet. Nincsen gond, amit le ne vett volna rólunk, nincsen bűn, amire Nála már régen készen ne volna a bocsánat. Ez a mi vígasztalásunk, örömünk és segítségünk életünk jó és rossz napjai­ban. Ez a mi Urunk a jézus Krisztus, aki az Evangé­­liom által magához hív bennünket. Az Evangéliomot azonban nem hallgatjuk anélkül, hogy egyszersmind e parancsot is ne hallanók: ne legyenek néked idegen isteneid én mellettem! Vannak más, ideális és na­gyon értékes javak, mint a művészet, erkölcs és isme­ret, család, birtok és népiség, de a legfőbb jó csak egy: isten. Éppen ezért csak egy vigasztalás van szá­munkra s így az Evangéíiom vagy az egész vigaszta­lást jelenti, vagy semmit. Vagy egészen meghódítja a szivünket, vagy egyáltalán nem. Ne legyenek neked idegen isteneid! Az Evangéliomban hinni tehát annyi, mint benne megtalálni Urunkat és Megtartónkat, aki­vel szemben az ember már nem akarhat szabad lenni, mert hiszen övé a teljes szabadsá'g és teljes hatalom.9 Az egyház a maga Urának áll, vagy esik. S ha van valami, amit elvárhatunk tőle, az az, hogy egyház legyen és maradjon, hogy legyen az ember számára 9 Barth : Theo!. Ex. heute.

Next

/
Oldalképek
Tartalom