Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-26 / 4. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1936 január 26. DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _______________________ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A Biblia akadályai. Iría és a Református Élet pápai konferenciáján elmondotta Benkó Ferenc nyug. államtitkár. Erre a nagy kérdésre csak az lehet az őszinte válasz, hogy emberi erő maga ezt el nem végezheti, hanem csak Isten kegyelme, amelyik — miként a mágnes a vasat — úgy vonza magához az emberi lel-' két. Ennek a vonzásnak az áldott ereje előbb-utóbb átalhatol a sok elválasztó rétegen. Isten bölcsesége szabja meg, hogy milyen módon fordítja magához a tévelygőket és eltávolodottakat, hogy kihez mikor és hogyan szól az Ő hívó szava, az emberi léleknek pedig az a létparancsa, hogy azt meghallgassa és kövesse; ne oltsa meg az ébredő szent szomjúságot. Annak, aki megkezdte a rendszeres bibliaolvasást, önmaga iránt az a legelső kötelessége és egyben az akadályok leküzdésére egyik legerősebb fegyvere is, hogy azt semmiesetre se hagyja abba, bármennyire késztetné is a kielégületlenség és türelmetlenség. Csodálatos, hogy az emberek milyen természetesnek találják, hogy sok odaadást és küzdelmet kell áldozni az olyan eredmények elérésére, amelyek az emberek tetszését és elismerését váltják ki. Mennyit tanul, dolgozik és mennyi átmeneti sikertelenséggel birkózik meg, aki valami számottevő sportbeli, tudományos vagy művészi teljesítményt mutat föl és milyen hamar belefárad a bibliaolvasásba az, aki mindjárt nem kapja meg, amit tőle várt: lelkének felemeltetését és békességét, ami pedig mindennél többet érő és semmi küzdelem és odaadás nem lehet sok érette. Ennek a drága és nagyszerű kegyelmi ajándéknak az elnyerését nem lehet követelni és nem lehet sürgetni, hanem csak elfogadni alázattal, amitől távol van a.biráló hajlandóság és a türelmetlenség! Az <^dásos bibliaolvasásnak nélkülözhetlen előfeltétele az imádkozás. Csak, ha magunkat Isten előtt újra meg újra megalázzuk, Előtte lelkünket kitárjuk és a földi dolgok kötelékeiből kiszabadítva, az imádság szárnyain Hozzá emeljük, akkor tudunk alázattal elmélyedni a Bibliába és megérteni és megérezni szavainak jelentését. Ezért minden bibliaolvasóra érvényes szabály, hogy sohase fogjunk bibliaolvasásba előzetes imádkozás nélkül. De az Igét, ha magunkévá akarjuk tenni, nemcsak olvasnunk, hanem hallgatnunk és róla társalognunk is kell. Amint a lélek alázata, a türelem és az imádkozás alapfeltételei, úgy a templombajárás és a bibliaórákon és hasonló vallásos összejöveteleken való részvétel a kiegészítői a bibliaolvasásnak. Nem tudhatjuk, hogy hol és milyen alkalommal, talán bibliaolvasás közben, talán a prédikáció hallgatása alatt, vagy a bibliaóra testvéri közösségében érkezik szá-FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK inunkra egy olyan üzenet, ami új irányt, vagy új erősséget ad lelkiéletünknek. A Biblia különböző akadályait, az azokkal való küzdelmet, ennek eszközeit és eredményeit bizonyára a legtöbb bibliaolvasó ember megtapasztalja önmagán. Megtapasztaltam azt magam is. Én sok bibfiátlan esztendő után szinte észrevétlenül jutottam el a Bibliához. Nem valamely meglepő életfordulat vagy külsőségekben jelentős esemény, hanem az igehirdetés hallgatása nyomán lassan ébredező, majd vággyá erősbödő érdeklő-dés késztetett engem a Biblia olvasására. Az ezzel kapcsolatban támadt az a szándékom, hogy a Bibliát elejétől végig egyfolytában való sorrendben olvasom, nem hozta meg a remélt eredményt. Eleinte nem rendelkeztem megfelelő bibliaolvasó kalauzokkal sem és egy idő múlva úgy kezdettem látni, hogy bibliaolvasásom folytonossága és hatása kétségessé válik. E fölött való töprengéseim közepette, egy csendes téli estén a Bibliában lapozgatva, tekintetem egy olyan részre esett, amelyet előbb már többször is olvastam anélkül, hogy különösebben megragadott volna. De akkor egyszerre örvendező csodálkozással ismertem fel a II. Korinthusi levél 12. része 9. versében az Űrnak Pál apostolhoz intézett szavaiban az engemet is illető, az én értelmemet is megvilágosító és az én telkemet is megbátorító üzenetét: »Elég néked az Én kegyelmem...« És akkor megértettem és azóta megtapasztaltam, hogy ez a kegyelem arra is elég, hogy az alázattal és bizalommal Istenhez forduló lélek útjából eltávolítsa a Biblia akadályait. És a Biblia számomra a rejtelmek és tekintély könyvéből a kegyelem könyve lett, mert abból a velem törődő, reám gondot viselő Isten szava szól hozzám. A világ zajától megromlott hallásom nem mindig hallja meg az ő szavát és szemeim elől bűneim sötét felhői gyakran eltakarják a kegyelem felragyogott napjának a fényességét. Ám mégis tudom és 'érzem, hogy ez a kegyelem nem távozik el tőlem, mert annak megmásíthatlan és drága záloga van: az érettem is meghalt megváltó Jézus' Krisztusnak életen és halálon diadalmas szeretete! (Vége.) Barth küzdelme az evangéliumi szabadságért, röpiratai (Theologische Existenz heute) alapján. A kijelentésről bizonyságot tevő Szentírás feleletet ad minden kérdésünkre. A modern kor emberét valami lázas keresés, nagy bizonytalanság jellemzi. Minden nyomorúsága, céltalan ide-oda kapkodása onnan magyarázható, hogy
