Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-07-26 / 30. szám
132. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. Az utrechti egyetem jubileuma. Mind az öt világrész tudós intézményei, egyetemei és főiskolái elküldték képviselőiket a nagyszerű ünnepélyre, mellyel a holland állam és Utrecht városa ünnepelte az utrechti egyetem alapításának háromszázéves jubileumát. Az utrechti vasútállomáson régi kedves ismerős, pápai diák: Fáber Kovács Gyula, oki. lelkész fogad, házigazdám, Brouwer egyetemi tanár, pápai theol. akadémiánk tiszteletbeli tanárának a megbízásából. Jól esik magyar szót hallani és rábízni magam az idegen városban tanítványom vezetésére, A város lobogódíszben. Különösen a forgalmasabb utcákon minden ház virággal diszítve és fellobogózva. Igazat adtam Segesváry Lajosnak, aki azt irta Magyar református ifjak az utrechti egyetemen című könyvében, hogy »az egyetem történetét lehetetlen megérteni a vá os történeke nélkül«. A két lő szorosan egybenőtt, amit bizonyít az a lelkesedés, ami az arcokról sugárzik és külsőleg abban nyilvánul meg, hogy az egész város, annak minden polgára együtt ünnepel az egyetemmel. Egy hétig minden figyelem az egyetemre irányúi, mindenütt a különféle ünnepélyekről beszélnek, mert a hivatalos egyetemi ünnep csak két napig tart, de Utrecht diáksága és polgársága egy teljes hétig ünnepel. Hétfőn délután az egyetem nagytermében adják át a jubileumi ajándékokat, melyekkel egyesek "es testületek megtisztelik az egyetemet. A termet megtöltik az értékes műtárgyak, alkalmi kiadványok. Dánia rúnákkal teleírt régi sziklatömböt küldött. Izland értékes izlandi könyvtárt, egy lipcsei könyvkiadó 3000 darab saját kiadványát, a tanárok feleségei régi állóórát a tanáriszoba számára, az egyetem megiratta Kernkamp tanárral az egyetem történetét három hatalmas kötetben, A magyar volt utrechti diákok nevében gyönyörű bronztáblát nyújtott át dr. Kállay Kálmán debreceni egyetemi tanár. Mindenkit megfogott az emléktábla művészi szépsége és a tökéletes holland beszéd, amellyel Kállay az ajándékot átadta. A Nagy S. szobrászművész vésőjét dicsérő emléktábla egy régi diáktógában levő magyar diákot ábrá zol, aki a debreceni nagytemplom mellől elindul az utrechti dóm felé. Az emléktábla feliratának szövege a következő: MDCXXXVI—MCMXXXVI. »Sanguine Christi conglutinati sumus.« Alma Matri Trajecti ad Rhenum Pro Bonis Annorum Trecentorum Multiplicibus Gratissimi Filii Hungarici. Az átadás után az utrechti polgármester melegen üdvözli Kállayt és az elnöklő Vollgraf 'egyetemi rektor egész meghatottsággal Köszöni meg a »magyarok hűségét«.. Este, ugyancsak az aulában, folyt le a hivatalos üdvözlet az egyetemi tanacs részéről. Itt találkoztunk össze mi magyar delegátusok is: a budapesti egyetemet Alföldi András, Entz Géza és Orsós Ferenc, a debreceni egyetemet Kállay Kálmán, a budapesti ref. theol. akadémiát Sebestyén Jenő, a sárospatakit Marton János és a pápait e sorok Írója képviselte., A hivatalos kiküldötteken kívül voltak még mások is hazánkból (dr. Papp László, gr. Haller Gábor), úgyhogy a magyar küldöttség egyike volt a legnépesebbeknek. A hivatalos üdvözlés után a Központi Muzeum udvarára mentünk át, ahol Utrecht város tanácsa köszöntötte a külföldi küldötteket és vendégelte meg hűsítőkkel és hideg ételekkel. Június 23-án volt az egész jubileum nagy napja. Háromnegyed tízkor kezdődött az ünnepi, Írásba foglalt és díszesen kiállított jókivánatok átadása. Itt már előírás szerint mindenki hivatalos ünnepi egyenruhában, jelvényeivel és kitüntetéseivel a nyakán és mellén jelent meg. Tekintettel az idő rövidségére csak kevesen beszélhettek: Huizinga a Holland Tudományos Akadémia nevében, Diehl, a delfti Tekhnikai Főiskola rektora a holland egyetemek és főiskolák nevében szólt. A külföldiek részéről Pietrusky bonni egyetem rektora a német, Charlety párisi egyetemi rektor a francia, Clark oxfordi tanár a brit egyetemek nevében szólt. M.agyar részről Kállay Kálmán holland nyelven tolmácsolta a magyar ref. egyház és a debreceni egyetem üdvözletét, Goeters münsteri egyetemi tanár pedig a német volt utrechti diákok üdvözletét tolmácsolta. A pápai főiskola részéről átnyújtott üdvözlőiratban megemlékeztünk az utrechti egyetem és főiskolánk történeti kapcsolatáról. Csaknem 50 pápai diák tanult három évszázadon keresztül Utrechtben. Ott tanult Selley István, főiskolánknak volt rektorprofesszora, a későbbi gályarab püspök. 1665-ben iratkoztak be először Utrechtben pápai diákok, akik közül Csúzi Cseh Jakab hitéért később börtönt is szenvedett. Tanáraink között a XIX. században csaknem állandóan volt és van most is olyan (dr. Tóth Endre), aki Utrechtben tanult. Rámutattunk dr. Antal Géza történeti szerepére a világháború után és örvendezve említettük Obbink és Brouwer tanárok részvételét főiskolánk négyszázéves jubileumán. A főiskolai nyomdánkban díszesen kiállított és a főiskolai könyvkötészetben remek táblába kötött iratot minden tanár aláírta. Ä régi kolostori folyosókon elköltött ebéd után, miközben a dóm toronyban alkalmi harangjáték zengett, újból felvettük az egyenruhánkat és megindult ä festői menet Utrechten keresztül. Huszonhét ország tudósai színes egyetemi díszöftönyben, a ieg- Küiönbözőbb sapkában, kalapban, süvegben és ragyogó csillagokkal, keresztekkel ékeskedve vonullak át a dómba hosszú kerülő úton, hogy az egész város gyönyörködhessék a festői kettes sorokból alkotott menetben. ( Az én szomszédom egy ^ausztráliai tanár volt, akivel ép Magyarországról beszélgettünk, amikor figyelmeztettek bennünket, hogy az egyik palota előtt ott áll a királynő és leánya, az egész udvarral együtt. Mindketten óriási virágcsokrot tartottak kezükben és úgy fogadták a menet tiszteletteljes köszöntését. Délután három órakor volt az ünnepi közgyűlés a híres utrechti dómban. Mi, külföldi kiküldöttek pompás helyet kaptunk, harmadik sorban a királynőtől és kíséretétől. Jelen volt ott egész Hollandia: Vilma királynő mellett ült Julianna trónörökösnő, mögöttük két oldalt a kormány tagjai, azután az udvartartás tagjai, a magas állami méltóságok, a katonaság, az egyházak képviselői, a diplomaták. Nagy feltűnést keltett a rector magnificus ünnepi beszéde, aki rámutatott arra, hogy az utrechti egyetem a reformáció gyermeke, annak köszönheti alapítását. A királynőnek átnyújtották az alkalmi emlékérem aranypéldányát, majd Slotemaker közoktatásügyi miniszter beszélt, aki maga is utrechti theol. tanár volt, mielőtt miniszter lett. Felhúzták az egyetem nagy zászlajára a harmadik
